Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

Az országgyűlés képviselőházának 19h. magáin részéről legyen szabad tehát megjegyeznem* hogy ennél nagyobb elővigyázatos. ságot kell tanúsítani és különösen a helyi hatóságoknak a visszaéléseket megakadályozniuk. (Matolcsy Mátyás: Másként néz ez ki a kivitelben, mint az elméletben! — Közi-Horváth József: Ennek alapján bárkit bármikor le lehet csukni!) A 3. pontban foglalt rendelkezés hasonlóképpen csak abban az esetben alkalmazható, ha kétségkívül megállapítható a rosszindulat. Az 5. pontban foglaltatik az a szankció, amely a lefoglalt és a közélelmezési célokat szolgáló terményeknek be nem szállítása esetén bizonyos büntetéseket von maga után. Ezt is két szempontból kell megvizsgálnunk és elbírálnunk. Az egyik szempont az, hogy sok esetben a helyi hatóságok visszaéléseket követtek el azáltal, hogy a vetőmag célját szolgáló terményt lefoglalták, így például most a tavaszszal a tavaszi búzát. (Rajniss Ferenc: Az egész országban!) Abban az esetben, ha ezt a lefoglalt terménymennyiséget a hatóság kívánságára a gazda nem szállítja be, ellenben igazolja a gazda, hogy azt vetés céljára valósággal felhasználta, büntető szankciónak helye nincs, (Élénk helyeslés és taps.) mert véleményünk szerint sokkal nagyobb kárt jelent nemzetgazdaságilag és a közellátás szempontjából, ha vetőmagot használnak fel közellátási célokra, mintha azt elvetik a földbe és a jövő évben annak tízszeresét aratják le. (Ügy van! Ügy van! — Rajniss Ferenc: Rend nincs, de hatalom van!) Az 5. pontnak egy másik része olyan büntető szankciókat helyez kilátásba, amelyek a lefoglalt terményeknek pontos he nem szállítása esetén következnek be. Erre nézve legyen szabad, különösen erdélyi viszonylatban felhívnom a közélelmezési miniszter úr és a t. Ház figyelmét arra, hogy Erdélyben olyan kritikán aluli állapotokban vannak a közutak, hogy sokszor hónapokig a legjobb indulat mellett sem tud szállítani a gazda, hiszen előfordul, hogy négy bivallyal húzott üres szekérrel sem tud kijönni a hozzá legközelebb eső kövesútra. Ilyen esetekben tehát a hatóságoknak szintén a méltányosság álláspontjára kell helyezkedniök és figyelembe véve ezt a szempontot, büntető szankciókat nem alkalmazhatnak. Egyebekben a törvényjavaslatot pártom nevében határozottan üdvözlöm, helyeslem, ezektől a most említett kifogásoktól eltekintve és helyeslem abból a szempontból, mert nálunk, ahol sajnos, 22 éven keresztül a közerkölcsök — kivéve a mi magyar lakosságunkat — erősen megromlottak, igenis helye van büntető szankcióknak, inert a részben minket szabotáló román és zsidó lakosságnak egy ilyen, talán még szigorúbb törvényre is szüksége van, hogy a törvényes rendet megismerje, arra visszatérjen és így a közösség érdekeit szolgálja. Ezt előrebocsátva, pártom nevében a törvényjavaslatot elfogadom. (Mjenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az igazsásrügyminiszter űr kíván szólni. Radocsay László igazságügy miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Igen nagy figyelemmel hallgattam ezt a nagyon értékes és magas szivonalon álló vitát, már a vita első felében április 1-én, 2-án és most is. Hálás köszönetet mondok úgy az előadó úrnak, mint azoknak a hozzászóló igen t. képviselőtársaimnak, akik a kérdést valóban minden oldaról megvilágítani igyekeztek. Ezekre a felszólalásokra a dolog természete szerint csak jogi vonatkozásban szándéülése. 19ki június 13-án, pénteken. 37 kozom válaszolni, főleg a felvetett büntetőjogi kérdésekre, mert hiszen a javaslat, tisztára büntetőjogi javaslat. A gazdasági természetű kérdésekre természetesen a közellátási miniszter úr lesz szíves majd annakidején válaszolni, én azonban elérkezettnek látom az időt, hogy ezekre a jogi észrevételekre már most válaszoljak, mert ezeket most már minden vonalon kifejtették a felszólaló urak. Aligha képzelhető el, hogy büntetőjogi vonatkozásban még e^y kérdés felmerülhet, amely érintetlen maradt volna, viszont méltóztatnak tudni, hogy elfoglaltságunk mellett nem föltétlenül szükséges, hogy egy ilyen javaslat tárgyalásánál, amikor csak gazdasági kérdések fognak tárgyaltatni, — ezt látom a feliratkozott képviselő urak nevéből — mindenesetre két miniszter legyen jelen, ezért méltóztassék megengedni, hogy én már ma válaszolhassak a felszólalásokra. (Halljuk! Halljuk!) Igen t. Képviselőház! Nagy megelégedéssel látom, hogy abban az egy tekintetben csakugyan teljesen egy a felfogás az egész Házban és annak minden oldalán, hogy: aki a közellátás érdekeit súlyosan veszélyeztető cselekményt követ el, az nagy bűnt követ el a nemzeti közösség ellen. (Úgy van! Ügy van!) Ezt minden oldalról elismerték a felszólaló igen t. képviselőtársaim, sőt Zerinváry igen t. képviselőtársam annyira ment, hogy egyenesen hazaárulóknak bélyegezte azokat, akik a közellátás érdekeit súlyosan vesziéíyeziíető cselekményeket követnek el és azt hiszem, ebben igaza is van. Egyébként mellékes, hogy milyen szóval jelöljük meg, az alapfelfogásban egyek vagyunk és azt hiszem, azt sem méltóztatik kétségbevoimi és nem is történt kétségbevonása egyik oldalról sem annak, hogy ez az alapgondolata az egész javaslatnak. Bizonyos rendelkezéseit azonban a javaslatnak tévesen fogták fel egyes képviselőtársaim, még pedig nemcsak a javaslat ellen felszólalók, hanem részben a javaslatok mellett felszólalók is. Éppen ezért akarok válaszolni azokra a felvetett kérdésekre, amelyek jogi vonatkozásban ezeket a tévedéseket alátámasztani látszanak, — meggyőződésem szerint azonban alap nélkül. Elsősorban is arra akarok rámutatni, hogy többet imputálnak egyes képviselőtársaim ennek a javaslatnak, mint amennyi benne van, nevezetesen éppen Maróthy igen t. képviselőtársam egy nagy, egyetemes közgazdasági jellegű javaslatnak méltóztatott ezt nevezni, sőt címet is adbtt neki, azt mondván, hogy ennek a javaslatnak az kellene hogy legyen a helyes címe (olvassa): »Az irányított termelés: vől, a szabályozott áruforgalomról, a készletek kezeléséről és az ezek ellen elkövetett bűncselekmények büntetéséről.« (Maróthy Károly: Felhatalmazás kellene erre a kormánynak!) Azzal támasztotta alá ezt az ő ellenzését, hogy olyan óriási felhatalmazás foglaltatik ebiben a törvényjavaslatban, amely minden eddigi más törvényben adott felhatalmazást felülmúl. Ugyanebbe a hibába esett bele, ha nem is ilyen fokoSott mértékben, Köai-Horváth József igen t. képviselőtársam is, aki szintén azt imputai ja ennek a javaslatnak, hogy ebben óriási felhatalmazás adatik a kormánynak. (Kunder Antal: Túlértékelik a kormányt!) Azt nem tudom, hogy a kormányt-e, vagy a javaslatot, de mindenesetre tévedésben vannak. Felhatalmazás eíbben a törvényjavaslatban —t most éppen a világosságra célzok — világosan csak egyetlenegy van, mégpedig az utokó 17*