Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-206

460 Az országgyűlés képviselőházának 206. ülése 19 hl július 3-án, csütörtökön. ugyan, de ehhez a fontosabb érdekelt ipari államok nem járultak hoziziá s azt nem ratifikálták, mindössze Spanyolország, Hollandia és Lengyelország írták ezt alá és Belgium volt hajlandó elvileg hozzájárulni. Meg kell itt jegyeznem, hogy míg Franciaország a kisantant tagjainak megadta a kedvezményeket, addig Magyarországot ezekből a kedvezményekből kizárta, viszont Németország és Olaszország azért nem csatlakozott ehhez az egyezményhez, mert időköziben kiléptek a népszövetségből. Magyarország megkísérelte a bilaterális egyezmény megkötését a weimari Németországgal, a weimari Németországgal azonban minden fáradozása ellenére sem sikerült ezt a kétoldalú egyezményt a munkásság érdekében megkötnie. A Harmadik Birodalomé az érdem, hogy először vele tudott Magyarország ilyen viszonossági szerződést megkötni. Megjegyzem, hogy ez Magyarországra nézve sokkal nagyobb érdek, mert hiszen különösen a magyar mezőgazdasági idénymunkások és a magyar bányászok sokkal nagyobb mértékben keresik fel Németországot és a Protektorátust, mint amennyi német ipari munkás vállal Magyarországon munkát, azionban a Harmadik Birodalom erős szociális érzéke és a munkásság iránt tanúsított jóindulata a kisebb érdek ellenére mindenben hozzájárult ehhez a szerződéshez, úgyhogy ezt a legsimábban sikerült megkötni. Maga a törvényjavaslat három szakaszból áll. Az 1. § kimondja a szerződésnek és a zárójegyzőkönyvnek azi ország törvényei közé való iktatását, a 2. § közli a szerződés eredeti magyar és német teljes szövegét, a 3. § pedig kijelenti azt, hogy a törvény a kihirdetéskor, a szerződés azonban már 1941 június 1-től kezdve lép életbe, öt évig tart, az öt év után pedig hallgatólagos megegyezéssel mindaddig tovább érvényben marad, ameddig az egyik s'zierződő fél azt fel nem mondja. A szerződés maga hat fejezetre oszlik. Ezek a következők: I. fejezet: általános rendelkezések; II. fejezet: betegségi biztosítás; III. fejezet: biztosítás balesetek és foglalkozási betegségek ellen; IV. fejezet: a rokkantság, a foglalkozási képtelenség, a« öregség esetére és a hátrahagyottak javára szóló biztosítás; V. fejezet: vegyes rendelkezések; VI. fejezet: átmeneti és záró rendelkezések. Röviden kívánnám megjegyezni, hogy különösen lényeges és fontos az I. fejezetben az, hogy mindkét szerződő fél honosai teljesen egyenjogúak. A társadalombiztosítás végrehajtásánál általában annak az államnak a biztosításra iránytadó szabályait kell alkalmazni, amelynek területén a foglalkozást űzik. A II. fejezet leglényegesebb része az, hogy a betegségi biztosítás tekintetében az előzetes biztosítási időket — amennyiben azok valamely szolgáltatás előfeltételét képeaik — a másik állam társadalombiztosításába is be kell számítani. Itt novum még az, ami nálunk nincs érvényben, hogy az otthonmaradt családtagoknak — legfeljebb azonban csak 13 hétig, tehát három hónapon keresztül — igényük van a betegségi biztosítási szolgáltatásokra. Természetesen ez más a felvidéki és kárpátaljai mezőgazdasági munkásoknál, ahol még egyelőre a régi cseh-szlovák biztosítási kötelezettségek állanak fenn. A III. fejezetben lényeges az, hogy egy munkaadót sem lehet magasabb járulékokkal terhelni csak azért, mert az üzem székhelye a másik állam területén van. A IV. fejezetben a legfontosabb rész az, hogy a várakozási idő betöltése, a váromány épsége, továbbá az önkéntes biztosítás szempontjából össze kell számítani mind a két állam területén betöltött járadékfizetési időket. Különösen fontos és lényeges ez a bányász/oknál, akiknél ez a régi sérelem volt, akik ezeket a külföldi bányákban eltöltött időket elvesztették. Az V. és VI. fejezetnél a leglényegesebb rendelkezés az, hogy a 7 pengőnél, vagy 5 birodalmi márkánál, vagy pedig 50 csehkoronánál alacsonyabb havi összegű járadékokat tőkésíthetik és végkielégítés formájában kiadhatják, természetesen minden honosnak a saját államának megfelelő pénzértékben, a fennálló fizetési egyezmények szerint. A szerződés kölcsönös igazgatási és jogsegélyt nyújt, továbbá díj- és illetékmentességet vezetett be mindkét részről. T. Ház! Amikor röviden bátor voltam ezt a szerződést a t. Ház elé terjeszteni, méltóztassék megengedni, hogy rátérjek azoknak a férfiaknak kiváló érdemeire is, akik lehetővé tették ennek a rendívül fontos szociális intézménynek meghozatalát. E férfiak közé tartozik elsősorban a most eltávozott német követ és meghatalmazott miniszter, dr. Otto von Erdmannsdorff (Éljenzés.), aki a magyarság iránt mindig a legkorrektebb és a legmegfelelőbb álláspontot tanúsította és különösen nagy érdemei vannak dr. Engel német birodalmi miniszteri igazgatónak a birodalmi munkaügyi minisztériumban, aki az egész tárgyalás folyamán a magyar munkásság iránt a legnagyobb jóindulatot és a legnagyobb előzékenységet tanúsította. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Ugyanekkor nem feledkezihetem el azokról az urakról sem, akik a magyar érdekeket képviselték: Vörnle János meghatalmazott miniszter úr és — aki az egész szerződés vitelének a lelke volt — dr. Kádár László Levente belügyi államtitkárról, akinek az érdeme az, hogy ez az ügy ilyen gyorsan, a parlamentarizmushoz mérten, rendkívül gyors tempóban és ilyen nagy eredménnyel záródott a magyarság javára. Ezek alapján tisztelettel kérem ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Nem iratkozott fel senki. Elnök; Kíván valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr nem kíván szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a javaslatot általánosságban elfogadni? (Igen!) A Ház a törryíényviéaiyjavaslaltot (általánosságban elflogadja és részletes tárgyalás céljából átteszi a társadalompolitikai és a külügyi bizottsághoz. Napirend szerint következik a mentelmi bizottság jelentéseinek tárgyalása, elsőnek a menltelmi bizottság 480. számú jelentésének tárgyalása Budinszky László képviselő úr mentelmi jogának megsértése tárgyában. Uzonyi György előadó urat illeti szó. Uzonyi György előadó: T. Képviselőház! Budinszky László országgyűlési képviselő mentelmi jogának megsértését jelentette be a következő tényállás alapján. 1940. évi október