Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-205
452 Az országgyűlés képviselőházának tartásának kívánalma minden magyar emberben, ha magyar és ember, a legelsőtől a leg kisebb magyar emberig mindenkiben elevenen el, akkor úgy hiszem, ennek a célnak szolgálok, amikor .szóváteszem ezeknek a röpiratoknak dolgát. (Helyeslés jobb felől.) A múlt héten a törvényhozás tagjai közül többen kaptak akár postán megküldve, akár lakásukon lévő postaládába dobva, sokszor egyszerre 8—10 ilyen röplapot, amelyeket különben majd leteszek a Ház asztalára. Ezek, amint említettem, izgatnak a kormány, a karhatalom szervei ellen, és rendbontásokra törekszenek, valamint a kormányhatalomnak olyanoknak való azonnali átadását követelik, akik a börtönben, a fegyházban harcoltak a destrukció ellen, és forradalommal, adott esetben fegyveres ellenállással fenyegetőznek. Nem tartom méltónak, hogy ezeknek az igazán sílány ás kezdetleges röpiratoknak a szövegéből részletesen idézzek itt a Ház előtt, azonban mégsem hagyhatom említés nélkül, hogy az egyik röplap nem átallja Kormányzó Urunk legmagasabb, osztatlan tiszteletben álló személyét is megemlíteni (Zaj és fellúáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Csukják be!) otromba, felháborító és méltatlan kapcsolatba hozva az ő személyét (Felkiáltások a. szélsőbaloldalon: Ki kell nyomozni!) & lázítók állítólagos vezérével. Azt hiszem, nem csal a megérzésem akkor, ha ezeket a röpiratokat apokrifeknek tartom. "Én úgy érzem, hogy talán ezeket mások nevében, mondjuk, mások számlájára küldték szét. Nein tudok elképzelni olyan súlyos korlátoltsággal vegyes vakmerőséget (Matolcsy Mátyás: Ügy van! Ez politikai pártnál nem képzelhető el!), hogy magát megnevező csoport vagy társaság ekképpen leplezze le magát és bűriös törekvéseit. Ellenkező esetben mást nem gondolhatnék, mint azt, hogy ez egy elborult agyú embernek a műve. Ez a feltevés azonban, ha valóra válik, nem enyhíti a cselekmény súlyát, sőt valóság esetén méer osak fokozottabban aljassá teszi, mert csalárddá teszi ezt az eljárást. Bárhonnan is származzanak azonban ezek a röpiratok és röplapok, alkalmasak arra, hogy izgató anyagként hatva, nyugalmát veszélyeztessék az egyébként más okokból amúgy is feszültségben lévő lelkeknek és így a köznyugalmat megzavarják. Ezért tartom alkalmasnak arra, hogy a lehetőség szerint, ha kideríthetők a szerzők és a terjesztők, azok kíméletlen megtorlásban részesüljenek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ha kiderülnek!) Erre vonatkozólag fogom kérni az igen t. belügyminiszter lír megnyugtató válaszát. Nem hiszem, hogy akadna párt, vagy képviselő ebben a Házban, aki ne a legkeményebben ítélné el e röplapokat és az azokat kiagyaló gazfickót (Úgy van! Úgy van! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már letettük a Ház asztalára!) és ne a legnagyobb felháborodással venne erről az aknamunkáról tudomást. Ezért ne méltóztassék félreérteni engem, ha teljes lojalitással és talán — remélem — fölöslegesen is, de bátor vagyok felhívni a szemben ülő nyilaskeresztes párt jelenlévő tagjainak figyelmét arra, hogy pártjuk ezekben a silány röpiratokban érintve van, mert az önök parlamenten kívüli,, de a köztudomás szerint vezető egyéniségének nevét ismételten szerepelteti ez a röpirat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Aljas módon! — A szónok a röpiratokat leteszi a Ház asztalára.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. 205. ülése 19Ul -'július 2-án, szerdán. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! A t. képviselő úr által említett röpiratokat ismerem, mert ezeket a terjesztők nekem is megküldték postán, tehát azonnal tudomást szereztem terjesztésükről és természetesen azonnal a legszigorúbb nyomozást rendeltettem él a szerzők és a terjesztők kiderítése végett. Remélem, hogy ez a nyomozás eredményre is fog vezetni, mint ahogyan remélem, hogy eredményre fognak vezetni azok a nyomozások is, amelyek hasonló gyalázatos és az államfelforgatás bűncselekményét minden tekintetben kimerítő röpiratok tekintetében folyamatban vannak. Ebben a pillanatban mást nem tudok a kérdésben mondani, kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelőlj Elnök: Kérdem, méltóztatik-e a belügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Rövid volt!) Következnék Horváth Ferenc képviselő úr interpellációja a kormányhoz. A képviselő úr ezt az interpellációját törölte. Következik Horváth Ferenc képviselő ú 1 ' második interpellációja, a közellátási miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. ÁKvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpeb láoió a közellátási miniszter iirhoz a megnyert gabona csatának a közerkölcsiséget súlyosan sértő újabb fejleményei tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Sopron vármegye főispánja^ folyó évi június hó 13-án rendeletet adott ki, amelyben a gabonarejtegetőknek az új búza, illetve gabona árát biztosítja. — Horváth Ferenc s k « Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nagyon nehéz a Háznak erről az oldaláról interpellációt mondani, mert azt látjuk, hogy a legkomolyabb kérdések felvetésére nemcsak választ nem kapunk, de a kormány részéről azokat még csak meg sem hallgatják. Pár héttel ezelőtt jelent meg a kormányhoz közelálló egyik sajtóorgánumban a közelletási csatáról és a közellátási csatának megnyeréséről szóló cikk. Nem tudom, véletlen-e, vagy talán a sors iróniája, hogy e cikk megjelenése után közellátásunk terén a nehézségek fokozódtak. Azóta különösen hiányos a lisztellátás, a burgonya- és a tejellátás terén napról-napra fokozódtak a nehézségek, de nemcsak ezek a nehézségek állottak elő, hanem azt tapasztaljuk, hogy ezeket a tényeket egyéb vonatkozásokban is olyan súlyos jelenségek kísérik, amelyek alkalmasak annak a bizalom teljes aláásására és megszüntetésére, amit pedig egy kormányzat sem nélkülözhet. Ennek a bajnak forrása és alapja kétségtelenül viszszahúzódik még az elmúlt év nyarára és őszére, amikor erről az oldalról már felhívtuk a figyelmet bizonyos nehézségek, bizonyos intézkedések megtételének szükségességére, es akkor azt hallottuk a miniszterelnökig székből, Teleki Pál gróf akkori miniszterelnök úr a költségvetési vitában december folyamán azt mondotta, hogy valóban súlyos nehézségek vannak az ország közellátása terén és hogy a kormányzat intézkedni fog. Három hónapnak kellett elmúlnia 1941. márciusáig, míg a legelső intézkedés, az az intézkedés, amelyet a miniszterelnök úr már decemberben bejelentett, megjelent, 1941. márciusában, amikor a kormány az
