Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

452 Az országgyűlés képviselőházának tartásának kívánalma minden magyar ember­ben, ha magyar és ember, a legelsőtől a leg kisebb magyar emberig mindenkiben elevenen el, akkor úgy hiszem, ennek a célnak szolgá­lok, amikor .szóváteszem ezeknek a röpiratok­nak dolgát. (Helyeslés jobb felől.) A múlt héten a törvényhozás tagjai közül többen kaptak akár postán megküldve, akár lakásukon lévő postaládába dobva, sokszor egyszerre 8—10 ilyen röplapot, amelyeket kü­lönben majd leteszek a Ház asztalára. Ezek, amint említettem, izgatnak a kormány, a kar­hatalom szervei ellen, és rendbontásokra tö­rekszenek, valamint a kormányhatalomnak olyanoknak való azonnali átadását követelik, akik a börtönben, a fegyházban harcoltak a destrukció ellen, és forradalommal, adott eset­ben fegyveres ellenállással fenyegetőznek. Nem tartom méltónak, hogy ezeknek az igazán sí­lány ás kezdetleges röpiratoknak a szövegéből részletesen idézzek itt a Ház előtt, azonban mégsem hagyhatom említés nélkül, hogy az egyik röplap nem átallja Kormányzó Urunk legmagasabb, osztatlan tiszteletben álló sze­mélyét is megemlíteni (Zaj és fellúáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Csukják be!) ot­romba, felháborító és méltatlan kapcsolatba hozva az ő személyét (Felkiáltások a. szélső­baloldalon: Ki kell nyomozni!) & lázítók állí­tólagos vezérével. Azt hiszem, nem csal a megérzésem akkor, ha ezeket a röpiratokat apokrifeknek tartom. "Én úgy érzem, hogy talán ezeket mások nevé­ben, mondjuk, mások számlájára küldték szét. Nein tudok elképzelni olyan súlyos korlátolt­sággal vegyes vakmerőséget (Matolcsy Má­tyás: Ügy van! Ez politikai pártnál nem kép­zelhető el!), hogy magát megnevező csoport vagy társaság ekképpen leplezze le magát és bűriös törekvéseit. Ellenkező esetben mást nem gondolhatnék, mint azt, hogy ez egy elborult agyú embernek a műve. Ez a feltevés azon­ban, ha valóra válik, nem enyhíti a cselek­mény súlyát, sőt valóság esetén méer osak foko­zottabban aljassá teszi, mert csalárddá teszi ezt az eljárást. Bárhonnan is származzanak azon­ban ezek a röpiratok és röplapok, alkalmasak arra, hogy izgató anyagként hatva, nyugalmát veszélyeztessék az egyébként más okokból amúgy is feszültségben lévő lelkeknek és így a köznyugalmat megzavarják. Ezért tartom al­kalmasnak arra, hogy a lehetőség szerint, ha kideríthetők a szerzők és a terjesztők, azok kí­méletlen megtorlásban részesüljenek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ha kiderülnek!) Erre vonatkozólag fogom kérni az igen t. belügy­miniszter lír megnyugtató válaszát. Nem hiszem, hogy akadna párt, vagy kép­viselő ebben a Házban, aki ne a legkeményeb­ben ítélné el e röplapokat és az azokat kiagyaló gazfickót (Úgy van! Úgy van! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már letettük a Ház aszta­lára!) és ne a legnagyobb felháborodással venne erről az aknamunkáról tudomást. Ezért ne méltóztassék félreérteni engem, ha teljes lojalitással és talán — remélem — fölöslegesen is, de bátor vagyok felhívni a szemben ülő nyilaskeresztes párt jelenlévő tagjainak figyel­mét arra, hogy pártjuk ezekben a silány röp­iratokban érintve van, mert az önök parlamen­ten kívüli,, de a köztudomás szerint vezető egyéniségének nevét ismételten szerepelteti ez a röpirat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Aljas módon! — A szónok a röpiratokat leteszi a Ház asztalára.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. 205. ülése 19Ul -'július 2-án, szerdán. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Ház! A t. képviselő úr által említett röpiratokat ismerem, mert ezeket a terjesztők nekem is megküldték postán, tehát azonnal tu­domást szereztem terjesztésükről és természe­tesen azonnal a legszigorúbb nyomozást ren­deltettem él a szerzők és a terjesztők kiderí­tése végett. Remélem, hogy ez a nyomozás eredményre is fog vezetni, mint ahogyan re­mélem, hogy eredményre fognak vezetni azok a nyomozások is, amelyek hasonló gyalázatos és az államfelforgatás bűncselekményét min­den tekintetben kimerítő röpiratok tekinteté­ben folyamatban vannak. Ebben a pillanatban mást nem tudok a kérdésben mondani, kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobb­felőlj Elnök: Kérdem, méltóztatik-e a belügymi­niszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tu­domásul veszi. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Rövid volt!) Következnék Horváth Ferenc képviselő úr interpellációja a kormányhoz. A képviselő úr ezt az interpellációját törölte. Következik Horváth Ferenc képviselő ú 1 ' második interpellációja, a közellátási minisz­ter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. ÁKvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpeb láoió a közellátási miniszter iirhoz a megnyert gabona csatának a közerkölcsiséget súlyosan sértő újabb fejleményei tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Sopron vármegye főispánja^ folyó évi jú­nius hó 13-án rendeletet adott ki, amelyben a gabonarejtegetőknek az új búza, illetve ga­bona árát biztosítja. — Horváth Ferenc s k « Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nagyon nehéz a Ház­nak erről az oldaláról interpellációt mondani, mert azt látjuk, hogy a legkomolyabb kérdések felvetésére nemcsak választ nem kapunk, de a kormány részéről azokat még csak meg sem hallgatják. Pár héttel ezelőtt jelent meg a kor­mányhoz közelálló egyik sajtóorgánumban a közelletási csatáról és a közellátási csatának megnyeréséről szóló cikk. Nem tudom, vélet­len-e, vagy talán a sors iróniája, hogy e cikk megjelenése után közellátásunk terén a nehéz­ségek fokozódtak. Azóta különösen hiányos a lisztellátás, a burgonya- és a tejellátás terén napról-napra fokozódtak a nehézségek, de nemcsak ezek a nehézségek állottak elő, ha­nem azt tapasztaljuk, hogy ezeket a tényeket egyéb vonatkozásokban is olyan súlyos jelensé­gek kísérik, amelyek alkalmasak annak a biza­lom teljes aláásására és megszüntetésére, amit pedig egy kormányzat sem nélkülözhet. Ennek a bajnak forrása és alapja kétségtelenül visz­szahúzódik még az elmúlt év nyarára és őszére, amikor erről az oldalról már felhívtuk a figyelmet bizonyos nehézségek, bizonyos in­tézkedések megtételének szükségességére, es akkor azt hallottuk a miniszterelnökig székből, Teleki Pál gróf akkori miniszterelnök úr a költ­ségvetési vitában december folyamán azt mon­dotta, hogy valóban súlyos nehézségek vannak az ország közellátása terén és hogy a kormány­zat intézkedni fog. Három hónapnak kellett el­múlnia 1941. márciusáig, míg a legelső intéz­kedés, az az intézkedés, amelyet a miniszterel­nök úr már decemberben bejelentett, megje­lent, 1941. márciusában, amikor a kormány az

Next

/
Oldalképek
Tartalom