Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-205
Àz országgyűlés képviselőházának 205. ülése 1941 július 2-án, szerdán. i l 2l a jobboldalon.) Méltóztassék megnézni a színházat, a mozit, a zenét stb. és azt a bizonyos, minden régi magyar és nekünk kedves tradicionális tulajdonságúnkat kigúnyoló irodalmat (Ügy van! Ugy van! l'aps a jobboldalon es a közepén.), amely abban kulminált, hogy igyekezett lehetőleg- mindent, ami magyar, úgy tüntetni lei, mintha maradi volna, mintha ennek a modernséghez semmi köze se volna, mintha visszafejlődést jelentene az európai fejlődéssel szemben. Elértük azt, hogy úri családokból származó leányok szinte szegyeitek volna magukat, ha nem tudtak volna legalább 235 elmés zsidó aforizmát elmondani, (ügy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.). Azt mondották, nagy ez a kultúra, ez a modernség és a magasabb haladás. Itt van az a veszedelem, amely ellen védekeznünk kell! (Meskó holtán : Ügy van! Bepiszkították a nyelvünket!) Á védekezésnek egyik — hangsúlyozom — kényszerű eszköze ez a házassági tilalom, amelyet létesíteni kívánunk. (Ügy van! jobbfelöl.) Amikor ezt kihangsúlyozom, akkor ezzel válaszolni kívánok már azoknak a t. képviselőtársaimnak is, akik az egyház és általában a keresztény vallások szempontjából emeltek bizonyos eiyi aggályokat, tízeket az elvi aggályoKat én százszazalékig megértem. Természetesén nem is várhattunk volna egyéb felszólalást egyházi férfiak részéről, mint amelyet .'tt eimoudottak. Elvi deklarációkat tettek, lOn ezeket az elvi oeklarációkat igen érthetőknek találom. Sok tekintetben magam is skrupulizab cam. hogy meddig mehetek el a lelkiismereti felelősség vállalásában, de nyugodtan állítom, lu/iíj amikor végre mégis arra a megallapíí.'ií-'iM jutottam, hogy elkerülhetetlen cznkségesség a nemzet szempontjából; az előbb említeti nemzeti lélek szempontjából ennek a házassági tilalomnak a létesítése (Ügy van! a jobboldalon.), akkor azt mondottam magamban: azt hiszem, a jó Isten rendelte, hogy itt a Kárpátok ineocncéjében telepedjék: le a magyar (Ügy va,n! Ugy van! Elénk taps a joúboldnlon.), ha pedig ez a Mindenható rendelése, akkor nekünk kötelességünk, emberi és Isteni jogon is, ennek a nemzetnek erejét megwteüi minden olyan akár külső, a.<.\s belső támadással széniben, amely ennek a nemzetnek nemcsak anyagi létét, hanem főleg és elsősorban lelkét veszélyezteti. (Élénk taps. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Madagaszkárba a zsidókkal! — Maróthy Károly: A ghettóba! — Egy hang jobbfelőí: Minden körülmények között!) Vannak és voltak azután felszólalt képviselőtársaim között olyanok, akik -- nagyon helyesen — főleg a fél vér kérdés alapos kivizsgálását tartották szükségesnek. Ezt én a magam részéről nagyon helyeslem és készséggel benne vagyok abban, hogy ezt a kérdést a javaslat egyes rendelkezéseinek^ vagy legalább egy rendelkezésének a részbeni módosításával akként vizsgáljuk ki, hogy nagyobb megnyugvást keltsen az elintézés módja. (Egy hang jobbfelöl: Jó a javaslat!) Bátor vagyok itt egyfelől rámutatni Paál Árpád igen t. képviselőtársam beszédére, aki nagyon helyesen fejtette ki, hogy nemcsak biológiai, hanem lelki tényezők is alakítják az embernek és valamely népnek a tulajdonságait is (vitéz Makray Lajos: Elsősorban!) és hangsúlyozta, hogy a kereszténységnek tehát feltétlenül van átalakító hatása. Itt most csak. közbevetőleg említem meg, hogy egyes képviselőtársaim részéről az a kifogás, vagy észrevétel emeltetett ez ellen a. javaslat ellen, hogy ismét összezavarja a faj és a felekezet kérdését. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Igen!) Bocsánatot kérek, ezt azután igazán nem teszi! Ez a javaslat kizárólag faji alapon állapítja meg a zsidó fogalmát (Elénk taps a jobboldalon.), természetes azonban, hogy valamilyen vonatkozásban ebben a faji fogalommeghatározásban is benne van a vallás, mert másként sóba és sehol nem lehet megállapítani, hogy ki zsidó. Azt mondja tudniillik a javaslat, hogy zsidónak tekintendő — már tudniillik a jelen szakasznak, tehát ennek a törvénynek alkalmazása szempontjából — az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. Ennek a keresését nem lehet mellőzni, mert hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy 1895. előtt, csekély kivételektől eltekintve, nálunk Magyarországon a zsidó faj és az izraelita vallás majdnem százszázalekig fedte egymást, (Meskó Zoltán: Ezt mondottuk mi is, amikor elítéltek bennünket!) De nem is lehet más 'kritériumot találni a zsidóság fogalmának megállapítására, mint ezt a leszármazást, hiszen éppen az, hogy e leszármazás alapján akarjuk a fogalmat megállapítani, mutatja, hogy faji alapon áll a javaslat. De ha nem így fejezném ki, hogy akinek a nagyszülei az izraelita hitfelekezetnek tagjai voltak, akkor abba a cireulus vitiosusba esnék, hogy azt kellene mondanom, zsidó az, akinek a nagyszülei zsidók voltak. Ez pedrí' abszurdum volna. (Maróthy Károly: Ez rendben van!) Ez a meghatározás tehát rendben van. Méltóztatik ezt elismerni. Más vonatkozásban pedig nincs összekeverve a faj és a felekezet kérdése, csak elismeri a javaslat azt, amit Paál Árpád igen t. képviselőtársain helyesen fejtett ki, hogy igenis van a kereszténységnek befolyá Sei il lélek alakítására, és ez nem mellőzhető akkor, amikor nem arról van szó, hogy egy százszázalékos zsidó keresztény-e vagy néni keresztény, hanem arról van szó, hogy a felvert milyen kategóriába helyezzük. Ez a félvérkérdés, amely tulajdonképpen a punctum saliense ennek az egész paragrafusnak. Nagyon helyeslem azoknak a képviselőtársaimnak a felfogását, akik azt mondották — és ezek közt Paál Árpád t. képviselőtársam fejtette ki első helyen ezt a kérdést így — hogy nem lehet figyelmen kívül hagynunk azt a történeti folyamatot, amely 1895-től mostanáig eltelt. Lehetetlen volna figyelmen kívül hagynunk, hogy ez alatt^ az idő alatt mintegy 40.000 vegyesházasság jött létre és ebből a 40.000 vegyesiházasságból származott bizonyos számú ember. Nem mondok határozott számot. Lebet, hogy 200.000, mint képviselőtársam mondotta (Egy hang a jobboldalon: Szó sincs róla! — Maróthy Károly: De igen!), de lehet, hogy kevesebb. Elég az hozzá, hagy ezekből á vegyesházasságokból származtak a félvérek. Ez kétségtelen. Ha a félvér fogalmát a szó legszorosabb értelmében nézzük, akkor ez természetesen annyit jelent, hogy 50%-ban zsidó és 5Q°/o-ban keresztény. Elvi alánon kell azonban eldöntenünk, hogy ezek közül kiket sorozunk a zsidóik és kiket a nemzsidók közé. Nagyon helyesen mutatott rá Közi Horváth igen t. képviselőtársam, aki most nincs itt, beszédében arra, hogy kétségtelen, hogy az 50% -os verség, ha ehhez meg hozzájön a keresztény házasságból való születés, a keresztény nevelés, a keresztény miliő, a keresztény szellemiség, mindenesetre köze61*
