Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

i-ö Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése 19Ifi július 2-án, szerdán. leb'b áll — amint képviselőtársam mondotta — hozzánk, mint a zsiuóságüoz. Jria pedig ez igy van, alíkor azt hiszem, nem nenez a clonics. Akikről meg' lehet állapítani, hogy közelebb állnak hozzánk, azokat öűíi volna visszataszítani a zsidók köze. (Helyeslés. — rizanó liyula: tjsak jó keresztények legyenek!) Ma is rámutatott Hunyady Ferenc és Festeties Domoüos igen t. képviselőtársam arra, bogy nem szabad és nem lehet — amint Festetics mondotta — mintegy 210.000 ilyen embert egyszerűen* visszadobni a zsidóság közé, amikor már az asszimilációnak egy olyan pontjához érkeztek el, melyben — ismétlem Közi Horváth t. képviselőtársam kifejezését — közelebb állnak hozzánk, mint a zsidósághoz. Kétségtelen, hogy az asszimilációs kísérlet nem sikerült. Mivel nem sikerült, és mivel ezt (üsszimiláeióval akarjuk felcserélni, kétségtelen, hogy egy határvonal van, ahol likvidálni kell a meglévő állapotot. (Úgy van! ügy van! 0

obbfelől.) Azt hiszem, ez józan dolog, nem lehet azt mondani, hogy nincs ilyen. Azt mindenki tudja, —^ Maróthy, igen t. képviselőtársam, aki ügyvédember, nagyon jól tudja — hogy hány olyan határral találkozik az ember éppen a jogi életben, amely, mindig igazságtalan. Merem állítani, hogy minden határ, akár időhatár, akár térbeli határ, akár más fogalom meghatározásbeli határ, bizonyos tekintetben igazságtalan, mert akik a határvonalhoz közelebb állanak, jobbra vagy balra, feltétlenül szenvednek vagy jól járnak. (Uav van! jobbfelől.) Ezt a kérdést tehát így, kell megoldani, hogy amikor likvidáljuk a meglevő állapotot, joi vigyázzunk arra, hogy akik közeleoo annale nozzaiiK, azoKat ne taszítsuk el niagunKtól, (Helyeslés joöbfeloL), hanem igenis vegyük fel őket, gondoskodván természetesen éppen ezzel a törvényjavaslattal arról, bogy a jövőben teljesen asszimilálódjanak, és hogy a jövőben az ilyen tilalom ellenére létrejött vegyesházasságokból származó ember feltétlenül zsidónak tekintessék. (Helyeslés.) A törvény kijátszására nem akarunk módot adni. (Helyeslés joöbjelol.) Éppen ezért_ a részletes vita során — és ezt már most bejelentem a t. fiáz plénumában —• a következő módon fogom javasolni a 1). §. (3) bekezdése második mondatának módosítását. (Mattjuk! Halljuli:! — Olvassa): »Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem ősik a zsidókkal egy tekintet alá akkor, ha ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az ig.maradt; és emellett születése idején mindkét szülője keresztény hitfelekezet tagja volt.« Eltérés annyiban van ennél a javaslatnál az eredeti szöveggel szemben (Maróthy Károly; Enyhítés!), hogy

# abban az volt, hogy akinek mindkét szülője már keresztényként született, itt pedig azt javasolom éppen az előbb kifejtett, azt hiszem, igen helytálló okok alapján, méltóztassék elegendőnek tartani azt, hogy mindkét szülő keresztény lett légy en r akkor, amikor a gyermek született. (Maróthy Károly: Èz megint enyhítés! f Erős enyhítés! nincs ilyen enyhítésre szükség! — vitáz Imrédy Béla: Testvérek között is az egyik zsidó lehet, a másik keresztény! — Zaj. — Elnök csenget.) • . Tudtam, hogy ha ezt módosítást indítványozni fogom, ellenkezésre fogok találni. Ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy meggondolatlanul tettük ezt a módosítást. Igenis nagyon megfontoltan hoztuk mindazoknak a jobbról is, balról is elhangzott argumentumoknak figyelembevételével, amelyeket itt igen t. _ képviselőtársaink a kétnapos vita során kifejteni szívesek voltak. Azt hiszem, nem mehetünk tovább, és nem szabad — amint nagyon helyesen mondotta Paál Árpád igen t. képviselőtársam — nem egyéni tragédiákat, hanem tömegtragédiákat előidézni. (Maróthy Károly: A második zsidótörvénynél is éppen így enyhítettek! — Zaj! — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: A Lőwynak az egyik gyereke most keresztény lesz, a másik gyereke pedig zsidó!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Radocsay László igazságügy miniszter: T. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban rá akarok most mutatni arra, hogy ebbe a javalsatba miért nem lehetett felvenni a házasságon kívüli érintkezésből származó vérkeveredés kérdésének tisztázását. (Halljuk!! Halljuk!) Ez a javaslat — mint nagyon jól méltóztatnak tudni — házasságjogi javaslat. (Keck Antal: Tesséik benyújtani egy másikat!) Incze Antal igen t. képviselőtársam és barátom az előbb azt mondotta, hogy a javaslat első r része ab; szolute nem házasság jogi, hanem egészségügyi vonatkozású, s ennélfogva — mint ő mondotta -—az 1940:VI. tc.-foe való volna. Lehet, hogy amikor ezt a törvényt meghozták, akkor még bele lehetett volna ezt foglalni, de hogy utólag ezt nem lehet belefoglalni, azt — azt hiszem —, t. képviselőtársam is akceptálja. (Derültség.) Kétségtelen az is, hogy viszont ebbe a házassági jogi javaslatba természeténél fogva bele való, mert hiszen nem általános eugenetikái szabályokat, hanem csak a házasságjoggal kapcsolatos eugenetikái szabályokat foglal magában. Mivel házasságíjogi vonatkozású minden egyes rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak, egészen helytelen volna és a törvényjavaslat szerkezetével nem volna összeegyeztethető, ha ebiben a házassági javaslatban a házasságon kívüli nemzésből származottak fajiságát és egyéb kérdését tárgyalnók. Rámutattam az előbb arra, hogy a veszély ezek részéről is fennforog, de nem annyira imminent és főleg nem annyira immmens a nemzeti lélek szempontjából, amely veszély nem a vérkeveredés folytán, hanem a zsidóknak bizonyos társadalmi, rétegekben való elhelyezkedése folytán fenyegeti a nemzetet, tekintet nélkül árra, van-e vérkeveredés vagy nincs. Csakhogy a házasságok jutatták őket abba a helyzetbe, hogy ezekbe a társadalmi rétegekbe nagyobb arányokban beférkőzhessenek. De azért a világért sem mondom azt, hogy helyes ez a vérkeveredés — már tudniillik a házasságon kívüli vérkeveredés — és azt sem mondom, hogy ezt nem kell szabályozni, de méltóztassanak elhinni, igen t. képviselő urak, nem olyan könnyű szabályozni. Tudom, arra méltóztatnak célozni, hogy ez megvan már másutt is. Méltóztassanak azonban megnézni, hogy a gyakorlatban hány olyan eset van, amely ezen az alapon a bíróság elé kerül. Nem lehet ezt itt a Ház nyilvános ülésén fejtegetni, (Zaj a szélsőbaloldalonj de azt hiszem, aki egy kicsit gondolkodik ezen, belátja, hogy ez a legnehezebben megállapítható tényálladék. (Keck Antal: De akkor is meg kell hozni!) Azt mindenesetre meg fogjuk csinálni, hogy egy megfelelő javaslatban (Maróthy Károly: Mikori) ezt is