Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

42ő Àz országgyűlés képviselőházainak nem megtévesztés címén való megtámadásáról igenis lehet szó és a magam részerői hajlandó vagyok a részletes tárgyalás során netán fel­merülő ilyen indítványt elfogadni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) T. Képviselőház! Ugyanezzel a fejezettel kapcsolatban Kassay képviselő úr azt mondotta, hogy nincs szükség a 6. §-ra, amely tulajdon­képpen semmi egyebet sem mond, mint meg­ismétli a házassági törvény 55. §-át, amely tudvalevően módot ad arra, hogy megtévesztés címén támadtassék meg a házasság akkor, ha az egyik házasuló a másikat lényeges személyi tulajdonságai tekintetében megtévesztette. Ami ezt illeti, csak röviden utalok arra, hogy ab­szolúte nem felesleges ez a 6. §, mert ez sem nem módosítja a, házassági törvény 55. §-át, sem pedig azon lényegileg változtatást nem eszkö­zöl, csak kiegészíti annyiban, amennyiben ki­mondja, hogy az is ilyen lényeges személyi tulaj­donság tekintetében való megtévesztés, ha meg­téveszti nz egyik házasuló nemcsak a másikat, hanem a tisztiorvost vagy a vizsgáló orvost is a tekintetben, hogy ezekben a törvényjavaslat 1. §-ában felsorolt betegségekben szenved-e, vagy nem szenved, szenvedett-e valamikor, szó­val ezekre a betegségekre vonatkozólag valót­lan adatot szolgáltat. Ennek kimondása pedig azért nem felesleges, mert ha ezt ki nem mond­juk, kételyek merülhetnek fel, különösen abban a tekintetben, hogy az orvos megtévesztéso vájjon alapul szolgálhat-e a házasság megtá­madására. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) De nem is fogja ez, amit Kassay képviselőtársam mondott, a joggyakorlatot, a bíráskodást zavar­ni, inert hiszen nyilvánvaló, hogy azzal, hogy nz erre a két betegségre vonatkozó megtéves?­tést belevesszük ebbe a szakaszba, egyáltalában nem zárjuk ki, hogy a bíróság mérlegelje a más betegség tekintetében való megtévesztést abból a szempontból, vájjon az alapul szolgálhat-e a házasság megtámadására, mert hiszen nyil­vánvaló, hogy ez a szövegezés, amely tígy szól, hogy »abban az esetben is...«, nem zárja ki egyéb betegségek figyelembevételét. A javaslatnak ezzel az eugenetikái és há­zasságmegtámadási fejezetével — azt hiszem, — körül belül végeztem és most rátérek a 9. §-ra, amely természetesen a legtöbb vitára adott okot és amely természetesen leginkább elvi vi­tára adott okot. Igen t. Képviselőház! Ebben a kérdésben ne méltóztassék más szempontot keresni sen­kinek sem, mint tisztán azt, hogy mennyire fogja ez a 9, § előmozdítani azt a célt, amelyre az egész javaslat törekszik, hogy tudniillik a magyar fajtát, a magyar fajtának boldogulását, a magyar fajtának jobb jövendőjét hogyan tudja biztosítani. Nagyon sokszor merült fel ez (dien a paragrafus ellen, illetőleg a javas­latnak ez ellen a része ellen az a kifogás, hogy egy kicsit egyoldalúan kívánja rendezni a zsi­dók és nemzsidók közötti vérkeveredés, kérdé­sét, amennyiben tisztán csak a házasság foly­tán való vérkeveredését óhajtja megnehezíteni, ellenben egy szót sem beszél a házasságon kí­vüli vérkeveredésről. Mielőtt erre rátérnék, rá kell mutatnom valamire, amit sohasem szabad figyelmen kí­vül hagyni. (Halljuk! Halljuk!) Amikor a zsi­dókérdést bíráljuk, nem azt kell elsősorban néznünk, hogy akár tudományos fajbiológiai, akár gyakorlati alapon a vérkeveredés mint olyan, micsoda bajokat okozhat, hanem azt kell vizsgálnunk, hogy az ilyen vérkeveredés­sel kapcsolatos társadalmi vonatkozású kér­déseknek mi a jelentőségük. Ha pedig ebből a szempontból nézem ^ kérdést akkor kétség­2ÖS. ülése ÍHi július É-án, szerdán. telén, hogy a házasságon belül való vórkevere­dés az, amely veszedelmesebb. (Ugy tan! Ügy van! jobbfelől.) Én mindig ki szoktam . hangsúlyozni azt, hogy amikor egy nemzetnek az erejét^ egy nemzetnek a nagyságát akarjuk megállapítani, akkor nem szabad mértékül egyedül az anyagi vonatkozású kérdéseket vennünk és nem egyedül egy nemzet népes­ségének száma vagy annak az országnak a területe, amelyen az a nemzet lakik, amelyen az a nemzet elhelyezkedett, vagy akár a né­pesség vagyoni jóléte az a kritérium, amely­nek alapján egy nemzet nagyságát és erejét megállapítjuk, hanem sokkal inkább — nem mondom, hogy ezek is nem járulnak hozzá, mert ezek is üozzájárulnak, de ezeken felül sokkal inkább — bizonyos erkölcsi erők azok, amelyek együttesen a nemzet lelkét adják. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelöl és <i kö­zépen.) Minden olyan befolyás, amely a nem­zet lelkére hat, sokkal jelentősebb, mint azok a befolyások, amelyek a nemzet anyagi létére vonatkoznak, (ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Maróthy Kái'oly: Több a házasságon kívül született zsidó-keve­rék!) Ha ebből a szempontból^ nézem a kérdést. akkor kétségtelen, hogy elsősorban és sürgő­sen a zsidók és nemzsidók közötti házasságkö­tés folytán való vérkeveredés eltiltására kell gondolnunk. Miért, t. Képviselőház? Ha ez a vérkeveredés házasságon kívül történik, nem mondom, hogy ez jó, sőt azt sem mondom, hogy nem kell ezt is szabályozni, de mégis, ha házas­ságon kívül történik a vérkeveredés, annak sok­kal kisebb befolyása van a nemzeti lélek ala­kítására, mint a zsidók és nemzsidók közötti házasság folytán való vérkeveredésnek. (Moz­gás a szélsőbaloldalon.) Ezek a házasságok tették lehetővé, hogy az a bizonyos zsidóság, amely Bálás Károly igen t. képviselőtársamnak szerintem is he­lyes megállapítása szerint mindig a társa­dalmi piramis csúcsa felé törekszik, be tu­dott férkőzni azokba a társadalmi rétegekbe, amelyeknek lelkivilágát és szellemiségét azután befolyásolta, áthatotta (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.), éspedig állapítsuk meg, hogy nemzeti szempontból nem kedvező irányban befolyásolta és alakította át. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Hiszen ezért álta­lános és már minden párt részéről elhangzott az a megállapítás, hogy az asszimilációs kí­sérlet, amely 1894-ben, illetve 1895-ben a tör­vény végrehajtása óta megindult, nem veze­tett eredményre. (Ügy van! Ügy van! — Pin­tér Béla: Sőt káros volt!) Éppen ezért ez a befolyás, amelyet a zsidóság így a családok révén különösen a közép- és felsőosztályok lelkiségére gyakorolt, a nagyobb veszedelem (Úgy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a kö­zépen.), sokkal nagyobb veszedelem, mint pél­dául a zsidók gazdasági térfoglalása. (Ma­róthy Károly: Azért a cselédlányokat is csak védjük meg! — Elnök csenget.) Arra is rá fo­gok térni, méltóztassék nekem egy kis türel­met szentelni. Ezt akarom kivizsgálni és ki­elemezni, hogy megállapítsam, hogy éppen a házassági . tilalom a fontos ebből a szempontból. Mert méltóztassanak csak visszagondolni egy nemis olyan nagyon régi időre, a múlt század végére, vagy ennek a századnak az elejére, egészen a világháború befejezéséig, nem lett-e valósággal divattá, bizonyos felsőbb- és közép­osztálybeli körökben mindaz, amit ez a bizo­nyos zsidó szellemiség prezentált? (Ügy van!

Next

/
Oldalképek
Tartalom