Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése 19 U július 2-án, szerdán. 425 tás során igen sokat lehet tehát ezen a vonalon könnyíteni, [ügy van! joObfciot.) Itt egyebek között mindjárt rámutatok arra, hogy képviselőtársaim közül többen kifogásolták, hogy tisztiorvosi vizsgálatnak kell magát alávetnje, illetőleg tisztiorvosi bizonyítványt kell bemutatnia a házasulónak, kifogásolták ezt, mondván, kevés a tisztiorvos. Hiszen, sajnjs. nincsen annyi tisztiorvos, mint amennyi kellene, általában nincsen annyi orvos Magyarországon, mint kellene, ez igen szomorú tünet, de ez egy adottság, amellyel számolni kell. A végrehajtás során azonban meg lehet Könnyíteni enneK a kerdesneK renuezeset, éspedig annak a segítségével, hogy egy bizonyos módosítást fogok a részletes vita során javasolni, amely az 1, § % bekezdését akként módosítaná, hogy ha a házasuló nemcsak tüdőbeteggondozó intézet bizonyítványát hozza, hanem általában olyan egészségügyi szerv bizonyítványát, amely az f 940 : VI. te. 11. §-ában lel van sorolva, akkor az illetőt a tisztiorvos már felmentheti a vizsgalat alól. Ez mindenesetre lényeges könnyítést jelent, igen t. Képviselőház, mert hiszen ilyen intézetet, — vagy ha nem is éppen intézetet, hanem szervet — csaknem minden faluban talál az illető, és ebben a szervben, ha máshol/nem, a zöldkeresztes egészségházban, ott találja a községi orvost és végeredményben a községi orvos, hogy ha egy intézetet is vezet, már szerzett magának bizonyos gyakorlatot az ilyen betegségek megállapításában. De egyébként a tisztiorvos feltétlenül ismeri és tudja, hogy melyik községi orvosban bízhatik meg; így könnyen meg van adva a lehetőség^ hogy az a járásitísztiorvos az ilyen bizonyítvány alapján felmenthesse a vizsgálat alól a jelentkező házasuló! Ez az egyik gyakorlati kérdés ezen a vonalon. A másik könnyítés, r amelyre igen t. képviselőtársaim közül szintén többen méltóztattak rámutatni, az, hogy lehetőleg tétessék díjtalanná az orvosi vizsgálat és az orvosi bizonyítvány kiadása is. Természetes, hogy amikor akként szabályozzuk ezt a kérdést, hogy a belügyminiszter rendelettel állapítja meg ezeknek a vizsgálatoknak s bizonyítványkiállításoknak módját és díjazását, akkor — ós ezt ünnepélyesen jelentem ki a t. Háznak, a belügyminiszter úrral egyetértoleg — természetesen arra gondolt, hogy nemcsak a szorosan vett szegénységi bizonyítványra igényjogosultaknak, hanem általában a kisembereknek vagy teljesen díjtalanul, vagy pedig igen minimális .díjazással fogják ezeket a vizsgálatodat végezni és a bizonyítványokat kiadni. Az a kívánalom, hogy egészen általánosságban díjtlannak mondjuk ezt ki, nem megokolt, mert végeredményben a jómódú osztály házasulni egyéb kiadásokkal is számolnak, amelyek a házassággal kapcsolatosak, és ha valakinek meg kell éppen takarítani valamit, akkor a házassági értesítőket nyomassa ki olcsóbban, vagy egyáltalában ne nyomassa ki, (Ügy van!) de arra találjon fedezetet, hogy a tisztiorvosi bizonyítvány csekély kiállítási díját megfizesse. Ellenben arról gondoskodás fog történni, hogy az anyagilag gyengébb^ rétegek teljesen mentesí ttessenek vagy legalábbis minimális díjakat fizessenek. (Maróthy Károly: Ne csak a szegénységi bizonyítvány alapján!) Mondottam, hogy nemcsak azt a kategóriát akarjuk megtartani, amely szegénységi bizonyítványra jogosult. A felszólaló képviselő urak közül több

en felvetették, hogy helytelen volna az 1. § 2. beKÉPVISELÖHÁZI NAPLÚ X. kezdésében a házorvosra való hivatkozás, mert oz bizonyos osztaiyjelieg'et ad enneK a rendelkezésnek, üin magam is azt monuum, nugy így elesén beállítva a ciolgot, — abban az» értelemben, amint azt eddig mindig értettük, hogy úgy mondjam, úri uoiog, naziorvost tartani — ertem azt, hogy a kép vise'ő urak közül ebben többen bizonyos osztályjelleg megállapítását találják. Azonban, igen t. Képviselőház, azt is a végrehajtási rendelet fogja megállapítani, hogy ki teltintendő háziorvosnak. Itt bátor vagyok rámutatni az indokolásnak egy szerény passzusára, amely a 11. oldalon ojva&ható. ((j.1vassa): „Azt, hogy kit lehet háziorvosnak tekinteni, a végreliajtási remuelet fogja megállapítani ara figyelemmel, hogy e meghatározásnak semmiféle trasadaimi osztaiyj

eilige ne legyen, vagyis nem csak a gazdag csa'ádok állanüóan fizetett orvosa essék e meghatározás alá, hanem általában — most méltóztassék figyelni — »az olyan orvosok is, akik a házasuló nőt hosszabb időn át rentlszeresen kezelték, orvosi tanáccsal ellátták, vagy orvosi felügyelet a'att tartották.« (Maróthy Károly: Egyik falusi sem kap! A falun nincs^ orvos!) Körülírva talán lehetne ezt még bővíteni is; mindenesetre ad notam vettük, hogy ilyen irányban igen alapos felszólalások hangzottak el és kifogások merültek fel, éppen ezért a végrehajtási rendeletben gondoskodni fogunk áriról, hogy a háziorvos körülírása olyan legyen, amely ^ minden ilyen osztály jellegnek még csak a feltevését is valóban ki lógja zárni. (Szögi Géza: Zsidó is lehet háziorvosi — Zaj a szélsőtalolaalon.) igen t. Képviselonaz! Hogy a javaslat sorrenujeoe.il luuaujají, a nazassag megtámadására es felbontására vonatkozó renueikezeseit eilen több részről Hangzott el kilogas. l^gy bizonyos általános jeiiltjgu KUQgctöH voit md.rui.uy Karoly t. képviselőtársamnak,, aki azt monuoita, nogy mindenesetre meg iceii neiiezíumi a házasságok felbontását. Eu egyetértek a Képviselő úrral anban, hogy meg kell nehezíteni a házasságok felbontását, nincs is ebben a javaslatban egye ne a egy oonto reiiue-i-kt^es sem; Maróthy kep'Vi&eiötaisam ellenben ug.y agakkor uiányoija ebben a javaslatban azt, hogy nincsen úeúne oiyan renübikőZes, ameiy szerint a zsidók és nemzsidók között már eddig megkötött vegyes házasságok felbonthatok. (Marótny Károiy: Az más, kérem!) Ha a felhőn thatatlanságot méltóztatik védeni, (iVlaroiiiy károiy: Zsidóval szemben nem vé^emj akkor ezen a vonalon sa mé tóztasáék a leibontást szorgalmazni. (Marótny Károly: Ma gyarok között védem a felbonfhatatlanságot!) Ki kell jelentenem, hogy a magam részéről nem is tudnék ezen az alapon semmiféle felbontásba belemenni, először azért, mert ez tökéletesen ellenkezik erkölcsi felfogásoniruai, másodszor pedig azért sem, mert ez elle.nkez.k a mi házassági törvényünknek felbontási fejezetében lévő vétkességi résszel. (Maróthy Károly: Olaszországban, megvan!) Annakidején nem volt tilalmas a zsidók és nemzsidók között a házasságkötés — már tudniillik a, polgári házasságkötés, r

— ennélfogva nem lehet azt mondani, hogy vétkes az, aki ilyen házasságot kötött, ha pedig nem vétkes, akkor azt a házasságot nem lehet felbontani. (Maróthy Károly: Az liberális világ volt!) Bocsánatot kérek, ez nem liberális felfogás. (Maróthy Károly: Nem azt mondottam!) _Más kérdés azonban az, hogy pro futuro, a tilalom ellenére ezentúl létrejövendő házasságoknak nem felbontásáról, — mert ezt is. eJlenézném, — haŐX