Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése 19 U július 2-án, szerdán. 425 tás során igen sokat lehet tehát ezen a vonalon könnyíteni, [ügy van! joObfciot.) Itt egyebek között mindjárt rámutatok arra, hogy képviselőtársaim közül többen ki­fogásolták, hogy tisztiorvosi vizsgálatnak kell magát alávetnje, illetőleg tisztiorvosi bizo­nyítványt kell bemutatnia a házasulónak, ki­fogásolták ezt, mondván, kevés a tisztiorvos. Hiszen, sajnjs. nincsen annyi tisztiorvos, mint amennyi kellene, általában nincsen annyi orvos Magyarországon, mint kellene, ez igen szomorú tünet, de ez egy adottság, amellyel számolni kell. A végrehajtás során azonban meg lehet Könnyíteni enneK a kerdesneK renuezeset, éspedig annak a segítségével, hogy egy bizo­nyos módosítást fogok a részletes vita során javasolni, amely az 1, § % bekezdését akként módosítaná, hogy ha a házasuló nemcsak tüdő­beteggondozó intézet bizonyítványát hozza, hanem általában olyan egészségügyi szerv bi­zonyítványát, amely az f 940 : VI. te. 11. §-ában lel van sorolva, akkor az illetőt a tisztiorvos már felmentheti a vizsgalat alól. Ez minden­esetre lényeges könnyítést jelent, igen t. Kép­viselőház, mert hiszen ilyen intézetet, — vagy ha nem is éppen intézetet, hanem szervet — csaknem minden faluban talál az illető, és ebben a szervben, ha máshol/nem, a zöldkeresz­tes egészségházban, ott találja a községi orvost és végeredményben a községi orvos, hogy ha egy intézetet is vezet, már szerzett magának bizonyos gyakorlatot az ilyen betegségek meg­állapításában. De egyébként a tisztiorvos fel­tétlenül ismeri és tudja, hogy melyik községi orvosban bízhatik meg; így könnyen meg van adva a lehetőség^ hogy az a járásitísztiorvos az ilyen bizonyítvány alapján felmenthesse a vizsgálat alól a jelentkező házasuló! Ez az egyik gyakorlati kérdés ezen a vo­nalon. A másik könnyítés, r amelyre igen t. képviselőtársaim közül szintén többen méltóz­tattak rámutatni, az, hogy lehetőleg tétessék díjtalanná az orvosi vizsgálat és az orvosi bi­zonyítvány kiadása is. Természetes, hogy ami­kor akként szabályozzuk ezt a kérdést, hogy a belügyminiszter rendelettel állapítja meg ezeknek a vizsgálatoknak s bizonyítványki­állításoknak módját és díjazását, akkor — ós ezt ünnepélyesen jelentem ki a t. Háznak, a belügyminiszter úrral egyetértoleg — termé­szetesen arra gondolt, hogy nemcsak a szoro­san vett szegénységi bizonyítványra igényjo­gosultaknak, hanem általában a kisemberek­nek vagy teljesen díjtalanul, vagy pedig igen minimális .díjazással fogják ezeket a vizsgála­todat végezni és a bizonyítványokat kiadni. Az a kívánalom, hogy egészen általánosságban díjtlannak mondjuk ezt ki, nem megokolt, mert végeredményben a jómódú osztály házasulni egyéb kiadásokkal is számolnak, amelyek a há­zassággal kapcsolatosak, és ha valakinek meg kell éppen takarítani valamit, akkor a házas­sági értesítőket nyomassa ki olcsóbban, vagy egyáltalában ne nyomassa ki, (Ügy van!) de arra találjon fedezetet, hogy a tisztiorvosi bi­zonyítvány csekély kiállítási díját megfizesse. Ellenben arról gondoskodás fog történni, hogy az anyagilag gyengébb^ rétegek teljesen mente­sí ttessenek vagy legalábbis minimális díjakat fizessenek. (Maróthy Károly: Ne csak a sze­génységi bizonyítvány alapján!) Mondottam, hogy nemcsak azt a kategóriát akarjuk meg­tartani, amely szegénységi bizonyítványra jo­gosult. A felszólaló képviselő urak közül több en felvetették, hogy helytelen volna az 1. § 2. be­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÚ X. kezdésében a házorvosra való hivatkozás, mert oz bizonyos osztaiyjelieg'et ad enneK a rendel­kezésnek, üin magam is azt monuum, nugy így elesén beállítva a ciolgot, — abban az» értelem­ben, amint azt eddig mindig értettük, hogy úgy mondjam, úri uoiog, naziorvost tartani — ertem azt, hogy a kép vise'ő urak közül ebben többen bizonyos osztályjelleg megállapítását találják. Azonban, igen t. Képviselőház, azt is a végrehajtási rendelet fogja megállapítani, hogy ki teltintendő háziorvosnak. Itt bátor va­gyok rámutatni az indokolásnak egy szerény passzusára, amely a 11. oldalon ojva&ható. ((j.1­vassa): „Azt, hogy kit lehet háziorvosnak te­kinteni, a végreliajtási remuelet fogja megál­lapítani ara figyelemmel, hogy e meghatáro­zásnak semmiféle trasadaimi osztaiyj eilige ne legyen, vagyis nem csak a gazdag csa'ádok ál­lanüóan fizetett orvosa essék e meghatározás alá, hanem általában — most méltóztassék fi­gyelni — »az olyan orvosok is, akik a háza­suló nőt hosszabb időn át rentlszeresen kezel­ték, orvosi tanáccsal ellátták, vagy orvosi fel­ügyelet a'att tartották.« (Maróthy Károly: Egyik falusi sem kap! A falun nincs^ orvos!) Körülírva talán lehetne ezt még bővíteni is; mindenesetre ad notam vettük, hogy ilyen irányban igen alapos felszólalások hangzottak el és kifogások merültek fel, éppen ezért a végrehajtási rendeletben gondoskodni fogunk áriról, hogy a háziorvos körülírása olyan le­gyen, amely ^ minden ilyen osztály jellegnek még csak a feltevését is valóban ki lógja zár­ni. (Szögi Géza: Zsidó is lehet háziorvosi — Zaj a szélsőtalolaalon.) igen t. Képviselonaz! Hogy a javaslat sor­renujeoe.il luuaujají, a nazassag megtámadásá­ra es felbontására vonatkozó renueikezeseit ei­len több részről Hangzott el kilogas. l^gy bizo­nyos általános jeiiltjgu KUQgctöH voit md.rui.uy Karoly t. képviselőtársamnak,, aki azt monuoi­ta, nogy mindenesetre meg iceii neiiezíumi a házasságok felbontását. Eu egyetértek a Kép­viselő úrral anban, hogy meg kell nehezíteni a házasságok felbontását, nincs is ebben a ja­vaslatban egye ne a egy oonto reiiue-i-kt^es sem; Maróthy kep'Vi&eiötaisam ellenben ug.y agak­kor uiányoija ebben a javaslatban azt, hogy nincsen úeúne oiyan renübikőZes, ameiy sze­rint a zsidók és nemzsidók között már eddig megkötött vegyes házasságok felbonthatok. (Marótny Károiy: Az más, kérem!) Ha a fel­hőn thatatlanságot méltóztatik védeni, (iVlaro­iiiy károiy: Zsidóval szemben nem vé^emj akkor ezen a vonalon sa mé tóztasáék a lei­bontást szorgalmazni. (Marótny Károly: Ma gyarok között védem a felbonfhatatlanságot!) Ki kell jelentenem, hogy a magam részéről nem is tudnék ezen az alapon semmiféle fel­bontásba belemenni, először azért, mert ez tö­kéletesen ellenkezik erkölcsi felfogásoniruai, másodszor pedig azért sem, mert ez elle.nkez.k a mi házassági törvényünknek felbontási fe­jezetében lévő vétkességi résszel. (Maróthy Károly: Olaszországban, megvan!) Annakidején nem volt tilalmas a zsidók és nemzsidók között a házasságkötés — már tud­niillik a, polgári házasságkötés, r — ennélfogva nem lehet azt mondani, hogy vétkes az, aki ilyen házasságot kötött, ha pedig nem vétkes, akkor azt a házasságot nem lehet felbontani. (Maróthy Károly: Az liberális világ volt!) Bo­csánatot kérek, ez nem liberális felfogás. (Ma­róthy Károly: Nem azt mondottam!) _Más kér­dés azonban az, hogy pro futuro, a tilalom el­lenére ezentúl létrejövendő házasságoknak nem felbontásáról, — mert ezt is. eJlenézném, — ha­ŐX

Next

/
Oldalképek
Tartalom