Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-205
414 Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése' 19 M július 2-án, szerdán. mányzattmkat, avagy pedig* a két baráti nagyhatalom közelsége ihlette-e meg, vagy a jobb belátás és a helyes felismerés volt-e az előidézője, mindenesetre azonban így volt. Igaz, hogy ezekből az elvileg elfogadott nemzeti szocialista igazságokból vajmi keveset hozott szőnyegre és ínég kevesebbet oldott meg tökéletesen és lényegesen. Mégis az a tény, hogy kormányzatunk foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, bizonyos megnyugvást keltett a közvéleményben és ellentétben Kassay 1. képviselőtársam tegnap elhangzott beszédének azon kijelentésével, hogy ezeknek a kérdéseknek felszínre hozatala nagy nyugtalanságot és zavart keltett volua, állítom, hogy ezzel szemben inkább megnyugvást, sőt reménykedést jelentett a közvélemény számára. Mi nemzeti szocialisták egy kicsit reménykedtünk, hogy ezekben a kérdésekben megoldás fog történni, annál is inkább, mert nagyon sok testvérünket üldözték és ítélték el csak azért, mert ezeket az igazságokat jó néhány évvel előbb bátran és gerincesen merték hirdetni a közvélemény előtt sajtó, avagy élőszó útján. Ne gondolja senki, hogy ezt azért hozom fel. hogy panaszkodjam, mert hiszen a nemzeti szocialista hitvallással vele jár az áldozatok vállalása és az úttörő mártirok sorsát büszkén vállalta közöttünk a legegyszerűbb testvér is. Ezzel kapcsolatban csak azt kívánóin megjegyezni, hogy kilenc évi harc után, mögöttünk egy sereg miniszteri ós miniszterelnöki ígérettel, à nemzetiszocialista győzelem előestéjén nem ilyen vérszegény tövényjavaslatot vártunk, hanem olyan harmadik zsidótörvényt, amely ezt a kérdést végleg és gyökeresen megoldaná. Néhai gróf Teleki Pál, — akit nem tudom milyen okból a kormány hatalmas plakátok tömegén a nemzet hősi halottjának hirdet — tavaly nyáron kijelentette, hogy a nyár folyamán, a nyári szünet alatt ki fogja dolgozni a harmadik zsidótörvényt, amely rövid lesz, világos és érthető és néni lehet semmiféleképpen sem félremagyarázni. Elnök: A képviselő úr előbbi kijelentését, amelyet néhai gróf Teleki Pálra vonatkozólag tett, a nemzeti kegyeletbe ütközőnek és sértőnek tartom, ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Eitner Ákos: Én csak a pártra mondtam. Ez a beígért zsidótörvény azóta sem iniutatkozott, bár Bárdossy miniszterelnök úr ismételten kijelentette, hogy mindenben elődje nyomdokán fog haladni. Mi tehát joggal vártak ezek után, hogy a harmadik zsidótörvény elénk fog kerülni, e helyett azonban ezt & házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról szóló kis, vékonypénzű törvényjavaslatot kaptuk. A törvényjavaslat első részéhez nem sok hozzászólni valóm van. Amint már említettem, pártunk közel egy évtizede sürgette a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot, tehát természetes, hogy ennek kötelezővé tételét csak helyeselni tudom. Nem osztom azonban egyes felszólalt képviselőknek azt az álláspontját, hogy az orvosi vizsgálattól való esetleges félelem, avagy túlzott szeméremérzet miatt sokan majd idegenkednek: a házasságkötéstől, mert én azt hiszem, hogy ha az első időben kissé idegenszerűnek fogják is találni, pár év alatt mindenki egészen természetesnek fogja tartani, sőt, amilyen mértékben fel fogják ismerni ezen törvény egészségügyi és fajvédelmi, gyakorlati jelentőségét, olyan mértékben fog nőni ennek népszerűsége is._ -A törvényjavaslat ezen részeiből inkább azt hiányolom, hogy ha már az orvosi vizsgálat megtörténik, tehát a veszedelmes fertőző betegség esetenkint megállapíttatik, miért ne lehetne levonni ennek a konzekvenciáját. Ha ugyanis egy nemibajos, vagy gümőkóros nemi kap engedélyt a házasság megkötésére, akkor egészen valószínű, _ hogy szexuális életét házasságon kívül fogja folytatni, ezt ez a törvényjavaslat semmi módon nem akadályozza meg és ennek a törvényes házasságon kívüli együttélésnek vagy érintkezésnek természetesen gyermek is lehet a következménye, Eá majdnem olyan veszélyt jelent, mintha törvényes házasságot kötne az illető, sőt annyiban talán még veszélyesebb, hogy az érintkezés esetleg nem egy nőre vagy vagy férfira fog korlátozódni, hanem többre is kiterjed, tehát több egyént fertőzhet meg, míg a fertőzött anyától ugyanúgy öröklődik a baj, vagy az anya is éppen xigy megfertőzheti gyermekét ezekkel a fertőző a betegségekkel. Mindennek pedig csakis úgy lehetne elejét venni, ha a törvény gondoskodnék arról, hogy az ilyen gyógyíthatatlan, súlyos és a közösségre nézve veszel yes betegségben szenvedőket valamiképpen meg lehessen akadályozni a betegség további terjesztésébe]], avagy a magzatra _ való átörökítésében. Itt, miután a nemzet igen nagy érdekéről van szó, a sterilizáló eljárást mindenesetre nasyon helyesnek tartanám. A törvényjavaslatnak ennél a szakaszánál tartom szükségesnek megemlékezni a bűnözési, hajlamról, s azt hiszem, hogy talán bele is fért volna ebbe a részbe a notórius bűnözők kérdésének megoidásn. A notórius bűnözés szintén a betegségekhez sorolható, az mind gyakorlati, mind tudományos megállapítások szerint beteges hajlam, amely utódról utódra öröklődik. E szakasz kapcsán ezt szinten meg lehetett volna állapítani vagy vizsgálni és így ezeket a notórius bűnözőket el lehetett volna tiltani a házasságkötéstől, sőt szükség esetén a sterilizálási eljárást lehetne velük szemben alkalmazni. A tudományos kimutatások mellett még a mindennapi életben is látunk ilyen eseteket, a notórius bűnözés hajlamára. Vaunak falvak, ahol egy-egy családban az öregapában, az apában és minden gyermekben fellelhető ez a bűnözési hajlam. Valóságos átkai annak a községnek, fél tőlük sokszor nem egy, hanem több község s megállapítható, hogy ezeknél a családoknál már az egészen fiatal gyermekekben is jelentkezik a bűnözési hajlam. , Az orvosi vizsgálatra vonatkozóan osztozom Festetics Domonkos képviselőtársamnak abban az észrevételében^ hogy szükséges volna a körorvosokat is megbízni ezzel, mert a sokszor nagykiterjedésű vármegyékben nagyon nagy nehézségbe ütköznék az, ha mindenkit a tisztifőorvosnak kellene megvizsgálnia. Úgyszintén szükségesnek tartanám a szegény sorsú ak díjtalan megvizsgálását. A házasodási kölcsönt, a törvényjavaslat második részét, nagyon helyesnek tartom. Meg vagyok róla győződve, hogy jelentősen elő fogja mozdítani a népszaporodást. Ezt más államokban kétségkívül meg lehetett állapítani. Hiányolom azonban a javaslatban, hogy még csak sejteni sem lehet, mekkora őszszeggel képzeli a kormányzat ezeket a húzású-