Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

Àz országgyűlés képviselőházának 2i Gr. Festetics Domonkos: Ennyit voltam ' bátor általánosságban mondani. Ezekután lesz nébáuy kisebb észrevételem a törvényjavaslat egyes rendelkezéseire. Az 1. §-ban foglalt orvosi vizsgálattal kapcsolatban egy szerény kérésem lenne. Ezt a vizsgálatot a javaslat szerint a tisztiorvos . végzi. Budapesten ennek nincs semmi aka dálya. a tisztiorvos megközelíthető, helyben vau, de falun más lesz a; helyzet, merthiszen néhol 50 község is tartozik egy tisztiorvoshoz. Az az ember, aki messziről kénytelen bemenni a tisztiorvoshoz, rossz utakon, sokszor otthon sem találja a tisztiorvost. Kérdem, nem lehetne-e esetleg a körorvosokat megbízni azzal, hogy ezt a vizsgálatot elvégezzék"i Azt hiszeni, hogy a falu népe nincs olyan kritikus helyzetben, hogy nála olyan nagy vizsgálatokat kellene tartani, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a körorvos ismer minden embert, tudja mi a baja. Azt hiszem tehát, semmiféle akadálya sincs annak, hogy a körorvos is megejthesse ezt a vizsgálatot a tisztiorvos helyett. Nagyon fontosnak tartom azonban azt, hogy a vizsgálat díjtalan legyen. A. keresztény magyar falu ugyanis nincs olyan kedvező vagyoni helyzetben, hogy ezért a vizsgálatért is pénzt áldozzon, hiszen annyi mindenféle dologért kell ma pénzt adnia, amely okvetlenül szükséges. Végezzék el tehát ezt az orvosi vizsgálatot díjtalanul. Állapítsuk meg, hogy mely kategóriák azok, amelyeknek nem kell díjat fizetni, vagy^ pedig mondjuk ki azt, hogy a vizsgálat mindenki számára díjtalan, ha hatósági orvoshoz megy. Aki azután magánorvoshoz vagy klinikai or^ voshoz akar menni, az fizessen, de a hatósági orvosi vizsgálat mindenki számára legyen díjtalan. (Helyeslés.) A házasodási kölcsönnel kapcsolatban bátor vagyok megjegyezni, hogy ez igazán nagyon szép, magasztos dolog lesz. Kár, hogy ez a szakasz nem évekkel ezelőtt jött a Ház elé. Érdekes és _ jellemző a magyar fiatalságra, amely — sajnos — még ma is bizony elég nehezen jut szóhoz, hogy a saját kebelén belül igyekezett már ezt a kérdést megoldani. Utalok az Egészségpolitikai Társaság akciójára, ahol Antal főorvos úr nagyon szépen igyekezett megvalósítani ezt a kérdést, de sajnos, nagyon korlátolt anyagi eszközökkel. Azt hiszem, ez az akció talán érdemes lennearra is, hogy ezt n valóban családvédelmi ténykedést kifejtő akciót a kormányzat is bizonyos támogatásban részesítse. Tagadhatatlan ugyanis, hogy ez az Epol-i munka, awielyet idáig kifejtettek, a magyar családvédelmi politika terén talán egyedülálló, önzetlen és szép munka volt. Azt olvasom a törvényjavaslatban, hogy a belügy miniszter rendelettel állapítja meg azt az időpontot, amelytől kezdve a kölcsön iránti kérelmet elő lehet terjeszteni. Azt hiszem, leghelyesebb volna, ha nem várnék meg ezt az • időpontot, hiszen ismerjük a bürokratizmust, kezdjük már meg a munkát, mert semmi akadálya sincs már annak. Azt hiszeni, hogy ezt a paragrafust a Ház minden egyes tagja magáévá teszi. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Éppen ennél a családvédelmi paragrafusnál szóvá kell tennem, hogy a jelenlegi háborús időkben nem egyedfül a pénzsegélyre kellene fektetni a súlyt az ilyen házasulandóknál, hanem ennél tovább is kellene menni. Kérek öt percnyi meghosszabbítást. )5, ülése 19hl július 2-án, szerdán, 413 Elnök.: Méltóztatnak a kért öt percnyi meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Gróf Festetics Domonkos: Mondom, itt nemcsak a pénzbeli segélyre kellene gondolnunk, hanem a leendő életekkel is számolnunk kell, s bármennyire is nevetségesen hangzik, ma a pelenkakérdés és a tejkérdés az, amely mcgoldhatatlanuak látszik. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiába van pénz, nem tudják megvásárolni az ingecskére való anyagot és a íakarót. Itt kellene talán a kormányzatnak valamit tenni, hogy ilyen segélyben is részesülhessenek a házasulandók. (Helyeslés.) T. Ház! Amint mondottam, ez a törvényjavaslat egy bolygója a nagy törvényjavaslatnak, a harmadik zsidótörvénynek, amelynek jönnie kell minél előbb. Abban a reményben fogadom el ezt a javaslatot, hogy a harmadik zsidótörvény nem évek és nem hónapok múlva, hanem órákon belül a törvényhozás elé kerül, és megoldjuk vele azt a nagy kérdést, amely, nyűgben tartja a magyarságot. Remélem, a kormány a törvényhozás elé hozza ezt a törvényjavaslatot, amely végre fel fogja emelni a keresztényt és naggyá fogja tenni a magyart. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Eitner Jikos! Elnök: Eitner Ákos képviselő urat illeti a szó. 1 Eitner Ákos: T. Ház! Gróf Festetics Domonkos képviselőtársam megemlítette, hogy maga is ennél sokkal átfogóbb törvényjavaslatot várna, illetőleg szívesebben látta volna a megoldást egy harmadik zsidótörvény keretében, amely véglegesen és gyökeresen oldaná meg a zsidókérdést. Kár, hogy a kormánypártban nincsenek többen ahhoz, hogy ennek a nagyon egészséges álláspontnak olyan súlyt adtak volna, hogy tényleg ily módon került volna szőnyegre ez a kérdés. Ezt a törvényjavaslatot, amint a szónokok beszédeiből láthattuk, sokféleképpen világították meg, és a törvényjavaslat sok ellenállásra és ellenzésre akadt. Egészen természetes, hogy az egyik oldalon a javaslattal szemben bizonyos ellenséges magatartásra lehetett számítani, azonban kevésbé tudom megérteni a katolikus papképviselők részéről tegnap elhangzott nagyon komoly birálatot és ellenérzést, amelyet ezzel a javaslattal szemben kifejezésre juttattak. Erre különben még bátor leszek beszédem további részében rátérni. Mielőtt a javaslat részletes taglalásába belemennék, meg kell emlékeznem a magyar nemzeti szocialista mozgalom igazolása végett arról, hogy úgy a zsidókérdés megoldó sát, mint a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot már a magyar nemzeti szocialista mozgalom megindulása óta, tehát 1932. óta hir dettük és követeltük. Igaz, hogy ezeket az elgondolásainkat és sok általunk a nemzet érdekében felvetett és megoldásra váró kérdést komolytalannak, sőt egyenesen nevetségesnek minősített az akkori kormányzat és ezek iránt a sorskérdések iránt semmiféle megértést sem tanúsított. A tárgyilagosság kedvéért be kell azonban ismernem, hogy az utóbbi években mind nagyobb mértékben fogadta el kormány; zatunk, ha csak elvileg is, ezeket a nemzeti szocialista igazságokat és ezt bizonyos reménykedéssel szemléltük. Nem akarom az okát kutatni ennek, vajon az új diadalmas világnézet sodra ragadta-e el egy kicsit kor-