Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-204
Az országgyűlés képviselőházának vagy érdektelen vagyok-e azoknak az érdekeknek megvédését illetőleg, amelyek abbén az 1. Vban szerepelnek, erre a kérdésre nemméi felelnék. Nem. vagyok érdektelen. Belátom, hogy ezen a téren helyes egy lépéssel továbbmenni, de_ én a házassági tanácsadás intézményének kifejlesztésével, annak kötelezővé tételével, helyes megszervezésével, az eljáró civilis és egyházi hatóságok okszerű bekapcsolásával igyekeznék egy komoly lépést tenni előre ezen a téren, a továbbiakat pedig a fejlődésnek tartanám tenn (Helyeslés a baloldalon.), természetesem ugyanakkor az 1940:VI. te. ben ílefektetett gondolátokat intézményesen továbbvinném és igyekezném megvalósítani. T. Ház! Legyen szabad most már a javaslat harmadik fejezetével foglalkoznom, amely fejezet ezt a szerény címet viseli: »A házasság megtámadására és felbontására vonatkozó rendelkezések.« Ha visszagondolok a mai vitára és a különböző helyekről, legutoljára ái. előttem szólott t. képviselőtársamnak nagy elokvenciával előadott beszédében a polgári házasság intézménye ellen elhangzott támadásokat latiam, akkor önkéntelenül gondolkodni kezdek azon, hogy tulajdonképpen micsoda logikai zűrzavar van itt. Mert hiszen abban a kérdésben, hogy a polgári házasságban az álIámnak biztosított jurisdictio kit is illessen meg, lehet eltérés a felfogások között. Ma — különösen az általános közhangulatot alapúi véve, — abban az irányban, hogy a házasságok könnyelmű felbontását megakadályozzuk, nemigen van eltérés, de ha ez a közfelfogás és ez a közhangulat, vajon milyen okok tették akkor szükségessé egy olyan fejezetnek a törvénybeiktatását, amelynek címe így szól,hogy. »A házasság megtámadására és felbontására vonatkozó rendelkezések?« (Rupert Rezső: Ügy van! Tovább megyünk a régi törvénynél!) A 6. §-szal nagyon gyorsan végzek. Kérem az igen t. miniszter urat, vagy helyettesét, az államtitkár urat, dobja ki ezt a 6. §-t, mert ez, alapjábanvéve nem veszedelmes, csak teljesen felesleges. A 6. § arról rendelkezik, hogy a házasságot megtévesztés miatt megtámadhatja a házasfél abban az esetben is, ha a házastárs az 1. § alá eső betegségekre vonatkozóan a megtévesztést tudva maga idézte elő, akár az előtte, akár a tisztiorvos, illetőleg a vizsgálatot teljesítő orvos előtt tett hamis állítással vagy elhallgatással, vagy pedig tudta a megtévesztést, amely harmadiktól ered. Mi szükség van erre a rendelkezésre 1 ! A házassági törvény 55. §-a világosan megmondja, hogy a házasságot megtévesztés címén megtámadhatja az a házastárs, akinek házastársa tudva, szándékosan, lényeges személyi kellékek tekintetében őt megtévesztette vagy egy harmadik részéről történt megtévesztésről tudott. Ha ez így van, t. Ház, akkor miért kellett ezt most újra beiktatni? Ez nemcsak felesleges, hanem — engedje meg az igen t. miniszter úr — egyúttal bizonyos tekintetben veszedelmes is. Veszedelmes pedig azért, mert zavart idézhet elő a kialakult judikaturában, a joggyakorlatban. Az 50 éves joggyakorlat akként alakult ki, hogy ezt a megtámadási jogot a házassági törvény 55. |-a alapján mindig megadta annak a házastársnak, aki a megtévesztést vitatta a másik házastárs részéről, akár fertőző nemibetegségnek, akár fertőző gümökórnak a Magadásával vagy elhallgatásával. (Rupert Rezső: Több eset van!) Nemcsakhogy több eset van, hanem ez állandó, konzekvens gyakorlat. 20h. ülése 19 H július 1-èn, heddéú, .Î85 T. Ház! Ha ez így vau, akkor nemcsak hogy nem szükséges ez a rendelkezés, hanem zavart is okozhat, mert lehetőséget nyit egy olyan felfogásnak, hogy amennyiben a törvényhozás ebben a kérdésben egy újabb megnyilatkozást tett, ez után az újabb megnyilatkozás után a lényeges kellékeknek a betegségekre vonatkozó részét csak erre a két betegségre akarta korlátozni. Ez pedig szembenáll a judikatúrának nemcsak a fertőző gümőkórt és a fertőző nemibetegségeket mint megtámadási okokat elismerő megállapításaival, hanem a judikatúra ezen lényegesen túl is ment, kimondotta a gümőkorra, hogy megtévesztés esetében megtámadási ok akkor is, ha nem fertőző és ugyanezt megállapította más betegségekre és megállapította a betegségeknek itt nem érintett egész körére, hogy azoknak elhallgatása félrevezetés, magtévesztés és a megtámadásra ad okot. Azt kérem tehát az igen 1. miniszter úrtól, hogy amennyiben ragaszkodik ahhoz, hogy kerekebb legyen ez a törvény, vagy több szakaszból álljon — sokszor úgyis az volt az érzésem, hogy ezek a rendelkezések nem annyira a tartalmat, mint inkább a csomagoló papír szerepét töltötték be —, akkor legalább adjon egy authentikas magyarázatot, hogy ezek a zavarok be ne álljanak. T. Ház! Sajnos, nem tudok ilyen egyszerűen napirendre térni ennek a fejezetnek 7. és 8. §-ai felett, mert hiszen ezek akárhogyan akarjuk magyarázni és akárhogyan akarjuk azt állítani, hogy az a házassági törvény okszerű tovafej lesztése, nem jelent mást, mint egy új megtámadási ok statuálását, a felbontás tekintetében pedig egy megkerülő út biztosítását az eddigi gyakorlattal szemben. Mindkét esetben az elmebetegségek fennforgásáról történik rendelkezés és azoknak jogi konzekvenciájáról. A 7. § azt mondja ki, hogy (oh vassá): »Az 1894:XXXI. te. 56. és 57. §-ai értelmében megtámadható a házasság tévedés miatt, ha az egyik házasfél már a házasságkötéskor gyógyíthatatlan elmebetegségben szenvedett és a másik házasfél ezt nem tudta s a körülményekből sem következtethette.« Eddigelé ez nem volt lehetséges. Elmebetegség címén lehetett a házasságot nullifikáltatni, megsemmisíteni, ha az a házasságkötés idejében olyan volt, hogy cselekvőképtelenséget jelentett. Ha azonban a később jelentkező elmebetegség nem volt igazolíhatólag ilyfokii a házasság megkötésénél, akkor csak megtévesztés címén lehetett a megtámadási pert megindítani. ; ; Most az igen t. kormány, miközben követelik a liberális házassági törvényeknek radikális, azonnali megváltoztatását, (Zaj.) — ha a kormány nem követeli, akkor azt intézzék el egymásközt a kormány és azok, akik követelik, én kívül állok ezen a vitán, egyelőre csak szemlélő vagyok — ugyanakkor törvénybe iktatunk új házassági megtámadási jogcímet. Ez a 7. §. (Rupert Rezső: Talán valakinek szüksége van rá!) Hogyan állunk a 8. l-al? A 8. § ártatlanul hangzik (olvassa): r »Házassági bontóperben a házasság felbontását nem akadályozza az, hogy a bontó ok keletkezése után a vétkes házasfél elmebetegségbe esett.« Ehhez tudni kell, hogy az 50 éves magyar joggyakorlat szerint bontópert épp azért, mert a háizasság felbontását csak vétkesség címén lehet kérni, nem lehetett indítani elmebeteg házastárs ellen. Ez volt az 50 éves gyakori At és ezt a Kúria következetesen képviselte. Bölcsen
