Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-204
SSő Ar; országgyűlés képviselő házának alátámasztotta, megmondta, hogy azért ragaszkodik ehhez, mort hiszen az az elmebajos házastárs nem képes védekezni olyan tényállás mellett, ahol egyenesen az Ő vétkessége forog szóban. Ragaszkodott ehhez az álláspontjához azért is, mert nagy erkölcsi elv szólt amellett, hogy az elmebajos házastárssal szemben a másik házasfél ne indíthasson házassá gi bontópert. Most ez a kis rendelkezés egy megkerülő utat biztosít és azt mondja: meg lehet indítani a bontópert az elmebajos házastárs ellen is, amennyiben a vétkességi okok még az elmebaj bekövetkezte előtt álltak be, forogtak fenn. T. Ház ! Már utaltam az indokolásnak arra a megállapítására, amelyet a t. államtitkár úr a maga részéről azzal véd, hogy az az érdekelt orvoskörök álláspontja. Utaltam arra az állásfoglalásra, hogy az elmebajok diagnosztikájának mai fejlettsége mellett nem lehet belemenni bizonyos intézkedésekbe. Hát ha az elmebajok diagnosztikája olyan fejletlen, hogyan kívánja most egyszerre ez a törvényjavaslat, hogy necsak az elmebaj fennforgását állapítsa meg az orvos, hanem azt visszamenőleg naptári időpontra állapítsa meg, hogy mikor keletkezett az elmebaj, vagy pedig egy cezúrát csináljon, hogy itt keletkezett az elmebaj, a tegnapelőtt elkövetett hájzasságbontásra szolgáló cselekmények pedig józan állapotban lettek elkövetve. Nagyon sajnálom és nem is tudom, miért kellett ezt a törvényjavaslatba belevenni. Nem akarok gondolni arra, hogy valami eseti törvényhozás volna ez, bár a múltban e tekintetben meglehetősen furcsa jelenségekkel találkoztunk. A magam részéről azt kérem, méltóztassék mind a két rendelkezést kihagyni még akkor is, ha talán az érdekelt jogászi, védői vagy ügyvédi körökből ilyen sürgetések, ilyen követelések érkeznek a kormányhoz. Itt nagy elvekről van szó és ezeket a nagy elveket nekünk tiszteletben kell tartanunk. Különösen arra figyelmeztetem az igen t. miniszter urat, hogy a 7. §-hoz egy olyan indokolást füz hozzá, amely azt mondja, hogy Íbiszen a házasságot megtévesztés, tévedés címén, de más jelentéktelenebb esetekben is meg lehet támadni, meg lehet támadni például öt évig terjedhető börtönbüntetés miatt is, melyről a házastárs nem tudott, hát miért ne lehetne akkor megtámadni tévedés címén, hogy ha valaki elmebajos volt már a házasság megkötése idején. Ha mi ilyen mérlegelésekbe fogunk belemenni, akkor a házasságok felbontását nem csökkenteni, hanem szaporítani fogjuk, mert ugyanilyen indokolássál, ugyanezzel a logikai folyamattal egész csomó olyan lényeges körülményt tudnánk felállítani, amelyek alapul szolgálhatnak a házasság felbontásának nem megtévesztés címén, amikor a másik házastárs vétkessége is szerepel, hanem egyszerűen egy belső, utólag előállt tévedés címén. Miután ma ezeket a liberális házassági törvényeket olyan sokszor ültették a vádlottak padjára, talán nem lesz érdektelen felemlíteni, hogyan nyilatkozott erről a kérdésről Szilágyi Dezső a felsőházban. Szilágyi Dezső képviselte ezeket az »átkos« egyházpolitikai törvényeket. Ö a következőket mondotta (olvassa): »A házasság ezen törvényjavaslat szerint csak^ vétkesség okából bontható fel. Nem bontható fel, ha az egyik házastárs gyógyíthatatlan elmebajban szenved, nem bontható fel, ha ragályos gyógyíthatatlan betegséggel sújtotta a Gondviselés. Pedig ilyen okokból felbontást ad a 204. ülése 10.ki július 1-én, keddöiu görög keleti egyház ós egyéb okokból egynómelyik protestáns egyház is. Jól tudom, hogy a szigorban sokszor nagy keménység van. Elismerem, az illető házasfelekre felette súlyos, néha az egész élet boldogságát széttipró ez a szigor, de mégis mi a szigorúbb, a nemesebb elvnek hódolva úgy fogtuk fel a házasságot, mint amely jóban-rosszban való egyesülésre köttetik, és mi abból indultunk ki, hogy azt mint csapást, megadással keli viselni, ha az egyik házastárs gyógyíthatatlan elmebetegségben szenved, vagy ha undorító és ragályos betegségek látogatják meg, de ezt mint felbontási okot, nem fogadhatjuk el.« (Antal István államtitkár: Ezt mi sem mondjuk! A vétkesség rendszerétől nines eltérés!) T. államtitkár tir, tudom. De szívesek voltak csinálni egy hátsó ajtót, ahol felvonulnak az orv ossza kertek és egyszerűen meg fogják állapítani, hogy az illető egyén, amikor elkövette a házasság felbontására jogcímet . adó cselekményt, nem volt elmebajov-i. Figyelembe véve azt, hogy a mi házassági jogunkban szubjektív határidők vannak, vagyis a határidők attól számítódnak, amikor az illetőnek tudomására jutott valamely cselekmény, méltóztassék elképzelni azokat a próbálkozásokat, f hogy amikor az egyik házastárs már két-három éve talán elmegyógyintézetben van, a másik házastárs megszerzi négy évre visszamenőleg a házasságfelbontási okokat s megszerzi hozzájuk az orvosi szakvéleményeket, amelyek a fejletlen elmebaj-diagnosztika alapján pontosan napra meg fogják állapítani, hogy a cselekmény elkövetésének idejében az illető elmebajos volt-e vagy sem. (Úgy van! bal/elől!) Engedelmet kérek, ha ez nem tudatos kinyitása a hátsó ajtónak, akkor t. Ház, én más magyarázatot nem tudok ebben a törvényjavaslatban találni. Igen t. Képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy a, magam részéről nemcsak a közérdeklődés tárgyát képező zsidó-nemzsidó^ vegyes házasságokról beszélek, hanem szükségesnek véltem ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni és ezekről is elmondani a magam kritikáját. Az elnöki széket Törs Tiiior foglalja el.) Elérkeztem a 9. §-hoz is, amely 9. §-szaJ szemben ugyanilyen Őszintén és t nyiltan fogom elmondani a magam kritikáját. ,Ez a 9. §, amely az állampolgárok különböző kategóriái között személyes és lényükben rejlő tulajdonságok vagy állapotok miatt házassági akadályt állít fel, teljesen új rendszer a mi magánjogunkban. En nem fogom untatni a t. Házat azzal, hogy ennek az intézkedésnek a helytelenségét az állampolgári egyenjogúság vagy a vallásszabadság nagy elve szempontjából kritizáljam. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezen már túl vagyunk, t. Ház. Ezt az állampolgári egyenjogúságot és a vallásszabadság nagy elvét már áttörtük (Maróthy Károly: A zsidók felborították!) 1938-ban és ezt a rést még, szélesebbre vágtuk 1939-ben. (Maróthy Károly: Mi vagyunk a harmadrendű állampolgárok!) De t. Ház, mégis rá kell mutatnom arra az útra és annak az egyes stációira, amelyet ezen a téren az elmúlt két óv alatt megtettünk Még vagyunk itt a Házban olyanok, akik emlékezünk az első zsidótörvény, amely akkor még, nem viselte ezt a nevet einrieben, benyújtására. Emlékszünk azokra a vitákra, amelyek lezajlottak, emlékszünk az akkori miniszterelnök kijelentésére, amely megmondotta, hogy
