Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

358 Az országgyűlés képviselőházának pedig még: inkább fokozódott. Erre vonatko­zóan tehát az én tiszteletteljes indítványom ez (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt olyan rendelet kiadására, amelyben a zsidó és nem zsidó házasságkötések tüzetesebb előzetes meg­vizsgálását ós a származási okiratok alapos át­viz.KÚiását rendelje 3l, hogy a zsidó-magyar vegyesházasságoknak tömeges megkötését t­törvényjavaslat letárgyalásáig is , megakadá­lyozza.« T. Ház! Kétség 1 »3 en ül az a cél ezsel, nogy miután a kormány csak most terjesztette be est a javaslatot, amelyet a zsidóság ki akar ját­szani már előre, ezt a kijátszást megakadályoz­hassuk, ahogyan szükséges lett volna annak­idején két és fél évvel ezelőtt elmondott inter­pellációm idején megakadályozni azt, hogy a tömeges kitérések bekövetkezzenek. A recepció óta negyvenezer vegyes házas­ságot tart számon a statisztika. Hangsúly ózom, hegy ez is hamis statisztika abból a szempont­ból, hogy a zsidófajú egyének házasságkötései­nek száma nem foglaltatik bœ?ii.e. El vagyunk keveredve teljesen zsidósággal, főleg a közép­osztály van megmételyezve. Annakidején, ami­kor a második zsidótörvényt .óigyaltuk, köte­lességemnek éreztem, bogy a Ház elé már ennek a törvényjavaslatnak szövegévei majd­nem megegyező javaslatot terjesszek. Ez a javaslatom így szólít (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az 1867. évi XV. törvénycikknek, amely a polgári és politikai jogok tekintetében a zsidók egyen­jogúsításáról szól, hatályon kívül helyezésére haladék nélkül nyújtson be javaslatot és ao/)án ki fejezetten tiltsa el a zsidók és magyarok há­zasságkötését és súlyos büntetőjogi szankciók­kal sújtsa a közöttük történő házasságkötése­ket.* Ezt a javaslatot akkor, két és fél évvel ez­előtt az igen t. Ház többsége leszavazta, az együttes, bizottságban pedig Mecáé?: András képviselőtársunk nyújtott be javaslatot, amely ugyancsak ezt célozta. Ezt annakidején egy kis körözvényen 11 — akkor túlnyomóan a jobb­oldalén üló — képviselőtársunk írte alá. Saj­K'.i.'uk, hogy a kormányt annakidején, két és fél évvel ezelőtt nem noszogatta, nem biztatta ez ó 11 aláírás aira, hogy ezt a javaslatot be­tfríosze. Annakidején, amikor a második zsidótör­vényt tárgyaltuk, megmondtam ismételten, tel­jesen reménytelen az a gondolat, az a hit, hogy a második zsidótörvénnyel a kérdést le lehet zárni. Még reménytelenebb az, hogy ezzel a kérdést meg lehet oldani. Annakidején az első ós második paragrafus ellen volt a legnagyobb kifogásunk. Sokan ülnek még itt, akik emlé­keznek arra a harcra, amelyet néhányan a ja­vaslat ellen folytattunk. Megmondottuk, hogy olyan zavar lesz az első és legfontosabb kér­dés körül, hogy ki tekintendő zsidónak és ki nem tekintendő zsidónak, hogy azt elbírálni, ezt a két paragrafust végrehajtani senki sem tudja. Legyen szabad arra utalnom, hogy a törvénynek végrehajtása nem egységes, mert nincs egyetlenegy hatóság kezében. Ugyanis az idevonatkozó kormánybiztosság a kérdésnek csak egy egeszén kis hányadával foglalkozik. Az alsó hatóságok egész sorára van rábízva, döntsék el ezt a legfontosabb kérdést, ki tekin­tendő a törvény alapján zsidónak, ki nem. Azután felismerte a néhai volt miniszterelnök úr is azt, hogy igenis szükség van a harmadik zsidótörvényre és ezt többször ki is jelentette, és átvette tőle a mostani kormányzat ezt a nyi­latkozatot és Bárdossy is kijelentette, hogy 204. ütése 19 4I július 1-ón, kcddcti. lesz harmadik zsidótörvény. És hogyan fordul­nak az idők! Hiszen amikor a második zsidó­törvényt benyújtották és tárgyaltuk, és én megmondottam, hogy elkövetkezik a harmadik zsidótörvény, Teleki Pál gróf a helyéről fel­emelkedve, közbeszólt; »Harmadik zsidótörvény pedig nem lesz!« Azóta szegény ő maga is kénytelen volt kijelenteni, hogy lesz harmadik zsidótörvény. Ha most azt várta az' egész köz­vélemény, hogy lesz harmadik zsidótörvény, érthető és logikus lett volna, hogy a kormány idehozza a maga felfogásának megfelelő har­madik zsidótörvényt. Nem ez történt. Ahelyett, bogy precize megállapítottuk volna azt, hogy ki zsidó és ki nem az, növeltük a zavart, mert ezen törvényjavaslat egyetlenegy szakaszának végrehajtása szempontjából kreáltunk egy ne­gyedik, vagy ötödik meghatározást atekintet­ben, hogy ki telkintendŐ zsidónak és ki nem. Indítványozom tehát, hogy a kormány terjesz­szen be olyan értelmű javaslatot, amely az ezen. törvényjavaslatban jelentkező, az eddigi­eknél sokkal pontosabb, helyesebb és teljesebb »zsidó« fogalom meghatározást terjessze ki minden olyan törvényre, amely a zsidókkal foglalkozik. Idevonatkozó határozati javasla­tom így szól (olvassa): »Utasítsa a Ház a kor­mányt, hogy ,a jelen javaslatban foglalt, »zsidó« fogalommeghatározást minden zsidó vonatko­zású törvényünk alkalmazása szempont jából érvényessé tevő javaslatot terjesszen a Ház elé.« Vártuk tehát azt, hogy a zsidókérdés meg­oldásához jutunk el. Az igazságügy miniszter úr az előző törvényjavaslat tárgyalásánál el­mondott beszédemre azt felelte, hogy az nagyon szigorú kritikát tartalmazott, de az én adatai­mat halgatással helybenhagyta, és azt mondta, hogy szemfényvesztés nincs a kormány részé­ről, amikor ezekkel a kis javaslatokkal jön. Nem árulta el a miniszter úr, hogy mi a szán­déka ezekkel a kis javaslatokkal. Eassay Ká­roly t. képviselőtársam újságja, az Esti Kurir azt mondja ezekre a javaslatokra, hogy ezek apró tűszúrások a zsidóság felé. Ezúttal abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy teljesen egyetértek az Esti Kurirral és kijelentem, hogy ezek semmi egyebek, mint apró tűszúrá­! sok a zsidóság felé, de (ízekkel a kis javasla­tokkal semmi esetre sem közeledünk a kérdés megoldásához, legalábbis lényegében. T. Ház! Az egész közvélemény követelését negligálja a kormány ebben a kérdésben. A. forró kását kerülgetjük ezekkel a javaslatok­kal akkor, amikor a kása már nem is forró.Mi van eben a javaslatban? Nézzük sorra. Az 1. §. a házasságkötés előtti szigorú or­vosig vizsgálatot írja elő. Ez helyes konzerva­tív álláspont, de — hozzáteszem — a minimális álláspont is. Lehetne arról beszélni, hogy en­netk a szakasznak hatályát lehetett volna ki­terjeszteni egyéb betegségekre is, azt azonban helyesnek tartom, hogy az elmebetegségre a szakasz nem terjed ki, helyesnek tartom pedig amiatt, mert arra gondolok, hogy a szakértői vélemények az elmebetegség tekintetében a legtöbbször ellentétesek a bírói gyakorlatban. Ezen a szakaszon nem találok különösebb vál­toztatni valót, ezt helyesnek tartom. A szakasz 2. • bekezdésével kapcsolatban azonban meg kell jegyeznem, hogy az az intéz­kedés, hogy a házasuló nő háziorvosának bizo­nyítványát is beszolgáltathatja, bármennyire tiltakozik is ellene a törvényjavaslat szövege­zője az indokolásban, mégis csak osztályjcllég­gel bír, mert háziorvosa a közcposztáilyjmk

Next

/
Oldalképek
Tartalom