Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés képviselőházának 20^. ülése 19 U július 1-cn, kedden. 359 van, azonban a magyar népnek — sajnos — nincs pénze arra, hogy háziorvost tartson. A helyzet tehát az lesz, hogy a középosztály majd kibújik a hatósági orvosi viszgálat alól egy egyszerű háziorvosi bizonyítvánnyal, ugyanakkor pedig a szegényebb és szélesebb társadalmi osztályokat kötelezni fogják a hatósági orvosi vizsgálatra. Amit ennél a pontnál nekem diffikultálnom kell, az a büntető rendelkezések túlságos enyhesége. Nem azért mondom ezt, mert a kormány a nyilasok ellen más javaislatokban tud szigorú büntetéseket statuálni, hanem azért, mert valójában nagyon enyhe a gyakorlatban az az egy évig terjedhető fogház, amelyet a törvényjavaslat az anyakönyvvezetőre vagy a házasulandóra megállapít az esetre, ha az 1. §-ban előírt rendelkezéseket megszegi, mert hiszen ;i mai bírói joggyakorlat mellett ennek az egy évi büntetésnek a mérve egy-két hétre fog majd leszállni. Ha ehhez hozzávesszük a javaslat amaz intézkedését, hogy büntetésnek csak akkor van helye, ha a házasság létrejött, továbbá, hogy csak a sértett házasfél indítványára van helye büntetésnek, akkor elmondhatjuk, hogy ezzel már cl is töröltük a büntetési szankciót. Én tehát ezzel szemben a legszigorúbb intézkedést kérem, mert nemcsak a másik házasulandónak, hanem a nemzetnek is érdeke az, hogy ilyen beteg emberek ne kössenek házasságot és ne nem az ének utódokat. r

í\ Ház! A harmadik fedezetben vanak a házasság megtámadására és felbontására vonatkozó rendelkezések. Ezek helyesek, logikusak es, szükségesek. A 7. §. pedig egyenesen évtizedes mulasztásokat pótol, amikor megengedi az e• mebetelekic! való válást is i bizonyos körülmények között. Ezek ellen tehát semmi szót nem emelek. Meg kell azonban állnom a javallat másik két lényeges pontjánál; az esrvik a há;-.;iesági kölcsön, amásik pedig a zsidó ve<vy<^'házasságok megtiltása. Ezekkel külön foglalkozom. Először nézzük a házassági kölcsönt. Ez a :i'v!>slai beleránt h (:A a kérdést ide eb'^e a keretbe. Nem mondom, hogy nem tartozik ide, de nem történik itt más, mint törvényi publikálása a nép- és családvédelmi alap bizonyos ágazatának. Tudniillik azt mondlia ez a javaslat, hogy házasságkötés alkalmából kölcsönt lehet adni az arra rászorulóknak. Ez ígv, ebben a formában, hoe,y »kölcsönt lehet adni«, mindenkiben joggal felkölti a vágyat, hogy kölcsönt kanjon. de valójában erre nincs fedezet. Ez egy törvényi ígérvény, egy váltó, nem látjuk azonban, hogy mikor fogja a kormány ezt beváltani. T. Ház! A javaslat felhozza az indokolásban a külföldi hasonló törvényeket. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy mi abban a szerencsés helyzetben vayyunk. hogy ma már magyar példára is hivatkozhatunk. Jól méltóztatnak _ tudni, hogy a főváros csak éppen most, ími'jainkban vezette be a házassági kölcsönt, mérned ig olvan formában, hogy az altiszteknek 400, n közéniskolai képesítésű alkalmazottaknak 800. a főiskolai képesítésűeknek pedig 1200 pengő házas-sági kölcsönt nyújt és al főváros naivon helyesen bevezette azt is, hogy a negyedik gyerniek megszületése után teljes mértékben törli ezt a kölcsönt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha a főváros ezen a téren eljutott eddig, azoknál a köztisztviselőknek számító alkalmazottaméi, akik sokkal rendesebb viszonyok között élnek, mint a vidéknek, a falunak a proletárjai, vájjon nem kellett volna-e most már a kormánynak e fiktívnek látszó egyszerű törvényi Ígérvény helyett komoly, határozott törvényes intézkedést hoznia a tekintetben, hogy kinek a számára jár házassági kölcsön. T. Ház! Kováts Alajos statisztikája szerint Magyarországon évente 110.000 házasságot kötnek. Ha ebből a 110.000-ből évente 40,000-et akarunk támogatni 600 pengővel, az 24 millió pengőbe kerülne, ha 400 pengővel akarjuk támogatni a házasulandókat, amint a főváros teszi, akkor ez 16 millió pengőt jelentene. Nem olyan nagy összeg ez, amelyet a magyar állani költségvetése ne bírna el. Ha utalok az előadó úrnak tegnap tartott előadására és annak adataira, megállapíthatjuk, hogy Németországban olyan hatása volt a házassági kölcsönnek, hogy a házasságkötések száma, amely régebben, 1929-ben 600.000 volt és a későbbi idők folyamán a szociáldemokrata és zsidó kormányzat alatt 500.000-re zuhant alá, most 1,000,000-r.a emelkedett fel, nyilvánvalóan a házassági kölcsön befolyására is. Ha Németország évente 220 millió pengőt adhat erre a célra, akkor a magyarságnak — ha a népesség arányában Magyarországot egyhatodakkorának vesszük — 30 millió pengőt kellene erre a célra áldoznia. Egész családvédelmi alapunk azonban, amelyből másfelé is folynak pénzek, sőt nagyon sok pénz másfelé folyik el, mindössze 42 millió pengőt tesz ki. tehát lehetetlenség, hogy ebből 30 millió pengőt tudjunk adni erre a. célra. Intézményes megoldásra volna szükség ezen a téren, de ezt nem látjuk. T. Képviselőház! Itt van egy másik példa. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy csak a tekintélyállamok, Olaszország, vagy pedig Németország hoztak családvédelmi intézkedéseket, hanem ezt tette a demokráciák közül Franciaország is. Nem volt ugyan az első, de mindenesei i-e segített a bajon, és talán túlkésőn, de meghozta 1938-ban intézkedését a folyton csökkenő népszaporodási arányszám ellen. T. Ház! Tizenöt éve hallunk mi is Magyarországon családvédelmi intézkedésekről. Ezek első formulájukban csak az egyke elleni küzdelemre szorítkoztak. Jól emlékszem, hogy tizenöt évvel ezelőtt r a Társadalomtudományi Társulatban még néhai Hornyánszky Gyula elnöklete alatt tárgyaltuk ezt a kérdést. Emlékszem rá, hogy volt ott egy egyetemi professzor, aki azt indítványozta, hogy olyképpen küzdjünk az egyke ellen, hogy bizonyos kis, a családi életet megkedveltető és testvérkéket kívánó versikéket tanultassunk meg a gyermekcinkkel. A miniszterelnökség akkori kiküldöttje, amikor már sokan támadták, hogy nem történik semmi az egyke elleni küzdelem terén, felállott és azt mondotta: dehogy nem történik, valami máris történt, mert a miniszterelnökség azt tervezi, hogy a sokgyermekes családapáknak utazási kedvezményt adnak. Egy destruktív sötét alak erre a háttérből azt mondotta, hogy nagyon helyes, úgy látszik, azért csinálják, hogy könnyebben menekülhessen az a családapa a családjától az utazási kedvezmény segítségével. Tizenöt év óta beszélünk erről a dologról, de nem látunk komoly intézkedést ezen a téren. Ez alatt a tizenöt esztendő alatt Maeyarország népszaporodása pontosan felére csökkent. Itt volna az ideje, hogy észbe kapjunk és belássuk, hogy a Duna-Tisza táján csak úgy tudjuk megőrizni a magyar szupremáciát és megteremteni az ell< övetkezendő ezerév alapját, h-t a legkomolyabb, legszigo-