Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés képviselőházának 2öi. ülése id hl július l-m, kedden, JíS? magyarsággal szemben, mert minden negatív intézkedés, amely a zsidóság felé hoz be valamit, egyúttal a magyarság felé pozitív, javító és jövőt alakító munka, és ha mi ezt nem csináljuk meg, akkor mi önmagunkkal szemben vagyunk kíméletlenek. Nyilvánvalóvá vált az, hogy a magyarság kebelébe bejött és itt soha nem asszimilálódott zsidóságnak mindvégig két ^ arca volt. Szabó Dezső azt mondja, hogy »az ádáz szíriai fajnak ez a két arca Szamuelliben és Vázsonyiban tükröződött.« Egyetértünk Szabó Dezsővel a tekintetben is, hogy »© kettő közül Szamuelli az őszintébb és kevésbbé arcátlan.« T. Ház! Minden intézkedés, amely a liberális megkötöttségből, vagy pedig a politikai helyzet adottságából folyik, alkalmas lehet arra, hogy ezt a kérdést ismét és ismét elővegyük, de távolról sem alkalmas arra, hogy a. kérdés megoldását a legkisebb mértékben is előbbre vigye. .Régebben az volt a jelszó, hogy a kormány nem akar sötétbe ugrani. A kormánynak ezúttal, a zsidókérdés tárgyalásánál nem kell sötétbe ugrania: kikísérletezett védekezési formák állnak rendelkezésünkre Németországban, Olaszországban, Szlovákiában és most már újabban Horvátországban is. A zsidókérdés nem földkérdés és nem alkotmányjogi kérdés. Azt értem, ha a földkérdésre és az alkotmányjogi kérdésekre azt mondják: magyar szempontok szerint kell eldönteni. A zsidóság azonban egyformán viselkedik és egyforma sajátságai vannak Németországban, Olaszországban és Magyarországon egyaránt. Ha másutt megtalálták velük szemben a védekezés helyes módját, akkor kár mentegetődzni ennek a javaslatnak az indokolásában; mert az indokolásban szinte mentegetődzik a kormány az ellen a gyamisítás ellen — nyilván a felsőház felé szól ez a védekezés, — hogy 'mi idegen mintákat akarunk lemásolni. Szakítsunk ezzel a strucepolitikával. Vagy jó az, amit külföldön kikísérleteztek és akkor annak átvétele nem szégyen, vagy nem jó s akkor mondjuk meg nyíltan, hogy mi nem így akarjuk a kérdést megoldani, hanem másképpen; de azt mondani, hogy az nem jó és nem akarjuk követni, és közben mégis követjük, ez kétségtelenül hamis és nem őszinte politika. (Mozgás és ellentmondások a jobboldalon.) T. Képviselőház! Az asszimiláció legveszedelmesebb faja kétségtelenül a kikeresztelkedés. A kikeresztelkeclésnél tudniillik egyetlen aktussal évezredek sajátságát akarja a zsidó a maga részéről eltűntetni. Két és fél évvel ezelőtt, még az előző ciklus alatt, itt a képviselőházban, a zsidó és a szociáldemokrata, vörös képviselők állandó szópergőtüze között mondottam el hasonló tárgyú interpellációmat, amelyben figyelmeztettem a kormányt, hogy íme, a második zsidótörvény kihirdetése, illetve^ a második zsidótörvény tervezetének közzéadása idején a zsidóság látva-látta, hogy ez a törvény, a második zsidótörvény sem faji alapra helyezkedik, hanem felekezeti alapra; a kikeresztelkcdésnek, a házasságkötésnek tényét és egyebeket ránt bele a tisztán fajvédelmi javaslatba. Természetes dolog, hogy a zsidóság azonnal védekezett ez ellen a második zsidótörvény ellen és 1938 decemberében tömegesen keresztelkedtek ki a zsidók Magyarországon, főleg Budapesten. Akkor én egy interpellációmban felhívtam a kormány figyelmét arra, nem látja-e azt, hogy ezt a konjunkturális ke'resztelkedést> amelynek semmi köze sincsen az igazi Krisztushoz-téréshez, meg kell akadályozni. Felhívtam a kormány figyelmét arra, hogy valóságos versenyfutás van a zsidóság részéről az egyes keresztény felekezetek felé, versenyfutás, hogy még mielőtt a törvény jogerős lesz és kihirdetést nyer, elhelyez-kedjenek és bejussanak az egyes keresztény felekezetekbe. Ez volt tehát a konjunkturális kikekeresztelkedések legtipikusabb formája. Sőt a konjunkturális keresztényeken kívül voltak még külön passzus-keresztények, akik ú

tievél-szempontból keresztelkedtek ki, tudniillik, hogy ha külföldre távoznak, útlevelükbe már valamelyik keresztény felekezet megjelölése kerüljön bele és így külföldön azt véljék róluk, hogy nem 'zísidók, hanem árják. T. Ház! Hogy annakidején mennyire nem hiába hangzott el az én figyelmeztetésem, anrak legnagyobb bizonyítéka az, hogy az Egyenlőség című zsidó faj védelmi hetilapnak 1938 decemberében megjelent száma Ötezerre — ötezerre! — teszi a november és december hónapokban történt kikeresztelkedéseket. Meg kell azonban mondanunk, hogy ennél sokkal nagyobb volt az akkor kikeresztelkedett 'zsidók száma. Miért mondom én ezt el? Azért mondom el, mert ezáltal a formai kikeresztelkedés által a vegyesházasság első és legnagyobb akadálya hárul el a zsidó elől, és ezáltal, hogy kikeresztelkedik, igenis módja van arra, hogy a yegyesházasságot bármelyik kereszténnyel, bármelyik magyarral, bármelyik árjával megköthesse. T. Képviselőház! Hogy mennyire komoly volt annakidején ez a veszedelem, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Magyarország bíboros hercegprímása elrendelte azt, hogy ezeket a konjunkturális kereszténységre vágyókat alaposan meg kell vizsgálni, és három hón api tanítási időt tűzött ki, amelyen belül nem lehetett a keresztségét kiszolgáltatni. Nagyon helyes volt ez az intézkedés. Mindezt pedig azért mondottam el, inei;t a helyzet ezzel a javaslattal teljesen hasonló, mint amilyen volt a második zsidótörvénnyel. Itt van a kezemben egy zsidó lap, amely még mindig megjelenik és magyar nyelven jelenik meg; ez először arról beszél, hogy a kisgazdapárt és a kereszténypárt nem fogadja, el a. vegyesházasságok megtiltására vonatkozó javaslatot, majd pedig azt mondja, hogy (olvassa): »Illetékes hely a. dispenzációk kérdéséről. A házassági jog készülő szabályozásával kapcsolatban, illetve arra a hírre, hogy a kormány ezt célzó törvényjavaslatát benyújtotta, tömegesen rohanják meg a főváros közjogi és illetőségi ügyosztályát vegyesháza sulók dispenzáció megszerzése céljaiból.« A városháza kénytelen volt leállítani a dispenzációk kiadását, mert nagy tömegek akartak ismét ez alól a törvényjavaslat alól is kibújni, természetesen csak azért, hogy 'jobban eltűnjenek az általuk vélt asszimilációs folyamatban. T. Ház! Kovát« Alajos statisztikája szerint 1939-ben 743 vegyesházasság köttetett, de ebben a számban nincsenek bent a már kikeresztelkedett zsidófaiú egyének házasságai nemzsidófajú egyénekkel, csak tisztán az eddigi bejegyzések szemit megállapíthatóan szögezi le a statisztika, hogy 1939-ben 743 vegyes házasságkottetítt. Azt mondja Kováts Alajos, hogy 1940 ben aránytalanul felszökött ez a szám, 1941-ben • Ê1*