Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-202
Az országgyűlés képviselőházának &Ö& marák igen jelentős és igen szép működést fejtettek ki. Meg kell még jegyeznem egy nagyon érdekes momentumot. Az 1874. évi ügyvédi rendtartás tárgyalásánál Hammersberg Jenő képviselő, a későbbi koronaügyész (Mozgás a jobboldalon. — Elnök csenget.) nem fogadta el a javaslatot, mert nem tartotta a szabadelvűséé eszméjével megegyezőnek. Azt' mondotta tudniillik, hogy az egy kényszertársulás és ő egy kényszertársulási javasalatot nem fogad el. (Rupert Rezső: Igaza volt!) Tehát olyan módon, olyan magas értelmezéssel magyarázták akkor a szabadélvüséget, hogy ebből a szempontból nem fogadta el egy képviselő a javaslatot. Én azonban azt mondhatom, hogy az ügy ; védi kamara intézménye bevált. Az ügyvédi kamara intézménye olyan fegyelmi gyakorlatot honosított meg, amely minden tekintetben megóvta az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyét. Amikor Maróthy Károly igen t. képviselőtársunk, mintha egy vidéki népgyűlési dobogón állna, olyanokat mond, hogy a zsidó ügyvédek zsarolnak, engedelmet kérek, azt kell kérdeznem, hogyan lehet ilyent mondani? Először is. ha valaki-zsarol, cselekedete már nem fegyelmi vétség, hanem a büntetőtörvénykönyvbe ütközik és a zsarolókat meg szokták büntetni. De nem áll az sem, amit Petro Kálmán igen t. képviselőtársam mondott, hogy meg kell akadályozni, hogy a zsidó jogtudományt árulják a zsidó ügyvédek. Bocsánatot kérek, én zsidó jogtudományt Magyarországon nem ismerek. Kn ismerek magyar jogtudományt, ismerek magyar tételes törvényeket, ismerek magyar bírói gyakorlatot, de zsidó jogtudományt egy' 1+ iIában nem ismerek és ilyent nekem mélyen t. kén viselőtársam bemutatni nem tud. Én tudom azt, hogy a zsidóvallású magyarok ügyvédi munkájukban mindig korrektül és tisztességesen viselkedtek és aki nem viselkedett korrektül és tisztességesen, azt fegyelmi alá vonták és megbüntették. Én a magam részéről soha a bélyegnyaló. {Rassay Károly: Kauciósikkasztó!) soha a felek pénzét visszatartó, az ügyvédi szabályokat be nem tartó ügyvédekkel nem azonosítom magam, akármilyen valláson legyenek; ha zsidók, éppen úgy elítélem őket, mint ha más vallásúak. Engedelmet kérek, ilyet csak.nem lehet általánosságban mondani. Azt mondja Maróthy Károly, hogy a Zsidó vallású ügyvédek adóeltitkolást csinálnak. Aki adóeltitkolást követ el, azt a törvény eléri. Engedelmet kérek, itt van előttem a kamarák és az ügyvédi tanácsok fegyebni gyakorlatának néhány bizonyítéka. Nemcsak anyagi, erkölcsi és szellemi tekintetben, hanem azonkívül még a magánéletre kiterjedőleg is védik az ügyvédi kar tekintélyét és védik az ügyvédi kar erkölcsiségét. Itt van a kamara egyik ítélkezése, amely azt mondja, hogy (olvassa): »Az állandó gyakorlat értelmében az ügyvédi tisztességg-el nemegyeztehető össze az, hogy az ügyvéd szegény, beteg vagy elhagyatott, szóval önsegélyre képtelen ügyfelétől aránytalan magas díjazást köt ki«. Itt van az ügyvédi fegyelmi gyakorlatból a következő megállapítás (olvassa): »Panaszlottnak ez a magatartása, hogy lakásokat bérelt és igyekezett bérfizetési kötelezettsége alól kibújni, az Ügyvédi Rendtartásba ütköző fegyelmi vétséget képez«. Engedelmet kérek, araikor ilyen minuciózus, ilyen rendszeres és ilyen pontos az ügyvédi kamarák fegyelmi gyakorlata, akkor csak nem lehet az állítani, illése 1941 június 27-én, pénteken. 327 hogy itt adóeltitkoló és zsaroló zsidó ügyvédek járkálnak és szaladgálnak, amint Maróthy Károly képviselőtársam mondotta. Fegyelmi tekintetben tehát úgy állunk, hogy nem lehet különbséget tenni vallás szerint az ügyvédek között. Most nézzük meg azt, hogy hazafias szempontból hogyan állunk a zsidó ügyvédekkel. Hazafiasságukra talán legalkalmasabb bizonyíték maga a világháború. Méltóztassék megengedni, hogy elmondjam azt, hogy 1918-ban a budapesti ügyvédség létszáma 2293 volt. A Budapesti Ügyvédi Kamarának 1917 március 25-én tartott évi rendes közgyűlésén Pap József elnök a következőket jelentette be (olvassa): »Kartársaim közül a lefolyt évben újabban 200 jelentette be bevonulását. A bevonult ügyvédek száma tehát ma 1300. Köztudomású, hogy a magyar ügyvédi kar ezen hosszú háború alatt fényesen teljesítette hazafias kötelességét. A harcvonalra vezényelt katonai közigazgatásiba, vagy pedig a katonai igazságszolgáltatásiba beosztott kartársaink elismerést szereztek a magyar ügyvédségnek, bátorságuknál, vitézségüknél, intelligenciájuknál, kötelességtudásuknál és önfeláldozó készségüknél fogva. Meghatott kebelből, kollegiális szeretetteljes üdvözletet küldünk a mai közgyűlésből a velünk érző lelkes kartársainknak a frontra, Isten oltalmát kérjük rájuk. Örök hálánk és soha el nem múló kegyeletünk legyen azoké a kartársaké, akik nemes vérüket és drága életüket feláldozták a hazáért, a királyért és mindnyájunkért.« Ezt mondotta Pap József, az ügyvédi kamara elnöke. Megállapítom, hogy ebből az 1300 bevonult ügyvédből 218 volt az olyan zsidó ügyvéd, aki az 1939:1V. te. 2. §-a alá esik, vagyis kivételt alkot érdemrendjeinél és érdemességénél fogva. Ez nem 6%, hanem 17%, igen t. Képviselőház! Egy még fontosabb adatot fogok mondani az igen t. Képviselőháznak a zsidó ügyvédek hazafiasságáról. A Budapesti Ügyvédi Kamarában ott van a díszteremben a hősi halottak jegyzéke. Méltóztassék megengedni, hogy ismertessem megoszlásukat vallás szerint. Ezt maga a kamara állapította meg a honvédelmi miniszter érdeklődésére. A honvédelmi minisztertől a következő leirat érkezett a kamarához (olvassa): »Felkérem, hogy az 1914—18. évi világháborúban hősi halált halt ügyvédek számát, vallásuk szerinti megoszlását velem közölni szíveskedjék.« A kamara válasza a következő (olvassa): »Hivatkozással az 1940 március 17-én kelt számú leiratra, tisztelettel jelentjük, hogy az 1914—18. évi világháborúban a budapesti ügyvédi kamara tagjai közül hősi halált haltak 67-en. Vallásuk szerint római katolikus 12, református 7, ágostai evangélikus 4, izraelita 39, izraelita áttért római katolikus 2, ismeretlen 3. Ez utóbbiak név szerint Fülöp László, Grossmann Géza, Sehwárcz Lajos.« Engedelmet kérek, ez nem 6%, hanem 61%, ha tisztán a zsidóvallású magyarokat nézem. Ezek tehát méltóan és becsületesen elestek a harc mezején hazájuk védelmében és szolgálatában. Ezeknek hősi halálát talán mégsem lehet lebecsülni. Az ügyvédi kamara elnöke ki is jelentette üdvözlő beszédében, hogy: »Örök hálára vagyunk kötelezve ezeknek emléke iránt.« T. Képviselőház! Engedelmet kérek, éppen az előbb megnéztem a törvénytárban, négy évvel ezelőtt, 1937 márciusában szentesítette