Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-202
:i^(í Àz országgyűlés kepvk<dok(izan u Jc 202: ülése ÍPÜ június 27Mi, penlehti. •— Az elnök csenget.) igen meleg* szavakat talált azoknak az erdélyi zsidó ügyvédeknek érdekében... (Bálint József: Nagyon kevés olyan van!) Bocsánatot kérek, én emlékszem... (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zsidók ne beszéljenek itt! Nem hallgatjuk meg! Ne beszéljen! — Rupert Rezső: Miért agresszívek! — Jandl Lajos: Zsidók kifelé!) Elnök: Gosztonyi képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Rassay Károly: Ez az egész, ha egy zsidó képviselő urat kiutasítanak a teremből? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne bíráljon!) Rassay képviselő urat ugyancsak kérem, méltóztassék csendben maradni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Én több mint három évtizede vagyok tagja ennek a Háznak, (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elég baj! — Az elnök csenget. — Mosonyi Kálmán: Kassát megtámadják és felszólal egy zsidó!) különb viharokat láttam. (Állandó nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Gosztonyi Sándor: Éppen ma, a hadüzenet,napján beszél! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: örül az egész zsidóság annak! — Elnök csenget.) Én igyekszem... (Nagy zaj a szélsőIxdoldalon. — Rajniss Ferenc: Gyerünk ki mindnyájan! — Felkiáltások: Ne hallgassuk, hadd beszéljen! — Matolcsy Mátyás: Tessék kijönni egységespárt! — Mosonyi Kálmán: Akik kíváncsiak, maradjanak bent! — Rupert Rezső közbeszól. — Elnök állandóan csenget. — Rajniss Ferenc: Egész Európában az utolsó zsidó, aki parlamentben beszél!) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Rajniss Ferenc: Nehéz csendben maradni ilyen körülmények között!) Rajniss képviselő urat rendreutasítom. (Rajniss Ferenc: Gyerünk ki! Szégyen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen! — Gosztonyi Sándor: 1941-ben, a hadüzenet napján zsidó beszél!) Gosztonyi képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Állandó nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon,: A Chevra Kadisába! Ki kell dobni! — A szélsőbaloldülon ülő képviselők kivonulnak a teremből.) Bródy Ernő: Szabad végre nekem is szója nom? Elnök: Bródy képviselő úr folytassa beszédét es ne méltóztassék az elnökhöz kérdéseket intézni. Méltóztassék folytatni beszédét. Bródy Ernő: Miután lehetővé tették, hogy elmondjam beszédemet, el is fogom mondani. Maróthy képviselő úr azt mondotta, hogy én fel vagyok iratkozva, tehát egy zsidó feliratkozott. Legyen szabad erre megjegyeznem, hogy mint zsidó és mint ügyvéd, szégyeltem volna önmagam előtt és nem láttam volna célját életemnek, ha e javaslat tárgyalása alkalmával nem szólaltam volna fel. Kérem, engedjék meg nekem ezt az egyetlen szubjektív megjegyzést. (Rassay Károly: Ezt a férfias becsület kívánja!) Most pedig rátérek magára a törvényjavaslatra. Én a jogegyenlőség elvi alapján állok, ennélfogva nem, fogadhatok el semmi olyan javaslatot, amely a származással és a vallással köti össze a jogok adását, a jogok elvételét, vagy a jogok megnyirbálását. Most méltóztassék megengedni, hogy viszszaté^jek az egész ügyvédi kamarai és ügyvédi rendtartási kérdés előzményeire, visszátérjek arra az időre, amikor Magyarországon 1874-ben megalkották az első ügyvédi rendtartást, Az ügyvédi rendtartás megalkotásának, mint a javaslatból és a szónokok beszédeiből kitűnik, két célja volt, Az egyik az ügyvédi vizsgálatnak, tehát a szaktudásnak szigorú megállapítása, a másik az ügyvédi kaierkölcsi tekintélyének fenntartása és megóvása. Igen érdekes, igen t. Képviselőház, hogy az ügyvédi vizsga kérdésében az akkori szónokok és publicisták hogyan nyilatkoztak. Egész patriarchálisán folyt a kérdésben a vita. Matuska Péter, a bizottság előadója azt mondotta, hogy sokan oklevélhez jutnak anélkül, hogy ebben az irányban megfelelő komoly képességet és tudást elárultak volna, olyanok, akik a bírósághoz voltak rendelve, de alárendelt technikai szerepre, kaptak oklevelet, olyanok, akik beiratkoztak a jogakadémiára és nem tettek komoly vizsgát, kaptak oklevelet. Szóval egyik fontos oka volt az ügyvédi rendtartás behozatalának az ügyvédi vizsgán komoly feladatok felállítása. Engedjék meg ez alkalommal — remélem. az erdélyiek nem fogják tőlem rossz néven venni, nem fogom kompromittálni az ügyet — hogy emlékeztessek arra, hogy annakidején, 1874-ben felállítottak két ügyvédi vizsgálóbizottságot, az egyiket Budapesten, a: másikat Marosvásárhelyen. Én ebből az alkalomból azt kérem, hogy Marosvásárhelyen szintén állíttassák fel az ügyvédi vizsgáló-bizottság, hogy helyreálljon azoknak az időknek állapota, amikor Nagy-Magyarország életében Marosvásárhelyen is volt ügyvédi vizsgáló-bizottság. Igen t. Képviselőház! Itt van előttem Tóth Lőrincnek egy leírása. Tóth Lőrinc ennek a munkának címlapja szerint ügyvéd és a Magyar Akadémia levelező tagja, később kúriai tanácselnök, igen kiváló publicista volt; nevét jól ismerjük. Ez a leírás arról szól, hogyan ment akkoriban az ügyvédi vizsgálat dolga. Azt mondja, hogy (olvassa): »Ha tekintjük hazánkban az ügyvéddé lehetés feltételeit: aligáiig találunk azokban a tudományos kimívelődésre nézve némi biztosítókot. A philosophiai éveket emészthetlen scholastieus étkezésen átunt ifjú át],ép a törvénytani oktatószék elébe s 2 vagy 3 évig jogásznak neveztetik; ugyanezen idő alatt, a dal szerint térdig járván a rózsában és a jogászbál nagyszerű terveivel, tekeasztal s apró szerelmi kalandok örömeivel anynyira el levén foglalva, hogy a száraz iskolai leczkék igen természetesen visszataszító érzést idéznek benne elő. Mit mindent el nem követ. hogy a leczkéktől megszökhessen ! — A vizsgálatokon szerencse s professzor úr kegyelméből imígy-amúgy átesvén, olykor... hamis bizonyítványhoz is jutván, elmegy falusi patvariára — vadászni, hol a vidéken első ugrató, s a falusig bálokban, biicsúkon első táncos, s tisztújítási alkalommal kor tes vezér.« Tehát maga Tóth Lőrinc is rámutat, hogy abban az időben hogyan alakult ez a kérdés. Ezeknél a körülményeknél fogva szükséges volt tehát elsősorban az ügyvédvizsgáló-bizottság szervezetének komoly felállítására. A második kérdés, amely uralta akkor az ügyvédi rendtartást, az ügyvédi kar erkölcs] tekintélyének fenntartása. Ha megnézem az ügyvédi kamarák működését és megnézem 'magának a fegyelmi impériumnak gyakorlását. akkor azt kejl mondanom, hogy az ügyvédi ka 1
