Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-202

324 Az országgyűlés képviselő házának 202. uUsé 19.

il június 27-én, pénteked. kapcsolatban hang-súly ózza, hogy vaunak specialis magyar zsidó problémák, amelyek az általános európai zsidórendezéstöl függetlenül, sürgősen megoldandók és ezek között azokat tartja a legsürgősebbeknek, amelyek a nemzet lelki, erkölcsi, világnézeti és politikai irányítására vonatkoznak és erre befolyást gyakorolnak. A javaslat indokolásából, ki tetszeleg a kormánynak ezzel a javaslattal az a célja, hogy az^ ügyvédi kamarák Önkormányzatának irányításában a zsidóságot a kamarai választások rendjén leszorítsák a 6%-os arányszámra. Ebből a szempontból tehát mintegy a kormányprogramul megvalósítása miatt szükségszerűvólt, amint látom, ennek a javaslatnak a mai időkben is sürgős előterjesztése. Van azonban egy másik ok is. Tudomásom szerint az ügyvédi kamarákban a helyzet az anyaországban az, hogy a választások küszöbön állanak, a kormány tehát ezzel a javaslatával azt akarja elérni, hogy a legközelebbivá lasztások rendjén az ügyvédi kamarai , tisztikar és választmány megválasztásánál már ezek az alapelvek érvényesüljenek. .Ennyit voltam bátor a magam részéről, Pajor Győző t. kép viselőtársa innak arra a meg jegyzésére válaszolni, hogy a javaslat ezúttal nem időszerű és ebben a tormában nem kellett volna a parlament elé hozni a kérdést. Megállapítom, hogy időszerűvé a közeledő választások teszik. Ami már most a javaslat érdemi részét illeti, mielőtt azzal közelebbről foglalkoznám, méltóztassanak megengedni, hogy — figyelemmel arra, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársaim is valamennyien érintették a viszszatért keleti és erdélyi részi területek ügyvédi kamaráinak mai helyzetét, de ezzel nem foglalkoztak részletesebben — feltárjam a t. H az előtt, mi a helyzet Erdélyben. Mint méltóztatnak tudni, a felhatalmazási törvény alap jáii a kormány újra felállította ji három ügyvédi kamarát és ezekbeu a kamarákban, amint ma már megállapítható, 1315 ügyvéd jelentkezett r felvételre. Ebből az 1315 ügyvédből 482 zsidó. Ha tehát az igazságügyminiszter úrnak a javaslat indokolásában közölt statisztikáját kiegészítjük, ma az a helyzet, hogy figyelmen kívül hagyva a most visszatért eléli részek ügyvédeit, összesen 7914 ügyvéd van a magyar ügyvédi kamarákban, ezek közül pedig 3519 asitfó. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy Erdélyre vonatkozólag végrehajtották a zsidótörvénynek azt a rendelkezését, hogy zsidó ügyvéd csak 6%-ig vehető fel, illetve a zsidótörvény 2. §-a alapján még külön 3% is, összesen tehát 9% erejéig, akkor az általam előterjesztett statisztikából leesik 325 zsidó ügyven, akik nem kerülhettek be az erdélyi kamarákba. Ennélfogva a végleges arányszám az összes magyar ügyvédi kamarákban az, hogy az ügyvédi kamarákba bejegyzett 7914 ügyvéd közül 3194 ügyvéd zsidó. Erdélyben tehát a három ügyvédi kamarába most felvett 655 ügyvéd között 57 zsidó ügyvéd működhetik. Ez a kérdés azért is bír talán fontossággal, mert hiszen itt abban a kellemetlen helyzetben vannak a pártok vezérszónokai, akik valamennyien ügyvédek, hogy a kérdéshez pártjuk nevében, mint ügyvédek szólnak hozzá; és itt a parlamentben el is hangzott a konkun-eneia vádja, hogy a zsidókérdésnek az ügyvédi kamarákra vonatkozó megoldása tisztán konkurrencia kérdése. Mélyen t. Ház! Nem így áll a dolog. Méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam arra, hogy mivel Erdélyben az ügyvédkérdés megnyugtató módon elintézést ny^rt, mi, az Erdélyi Párt és a párt ügyvédtagjai is ebben a kérdésben érdektelenséget jelenthetünk Ibe. Ha azt nézzük, hogy Erdélyben mi volt a magyar ügyvédek szerepe a múltban az alatt az idő alatt, amikor nem élhettünk a magyar Szent Korona szuverenitása alatt, azt hiszem, nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy mi erdélyi ügyvédek mindnyájan éreztük és az egész erdélyi magyar kisebbség is érezte azt, hogy az ügyvédi hivatás nem iparűzés, hanem az ügyvédi hivatás egy nagy nemzeti feladat teljesítésére szolgáló életpálya. Hogy pedig ne csak ügyvédekre hivatkozzam egy ilyen 'kérdésnél, méltóztassék megengedni, hogy dr. Juhász Andornak, a Kúria nyugalmazott elnökének egyik előadásából idézzek néhány mondatot. Ö ezt mondotta (olvassa): »Az ügyvédkérdés megoldása nem egy életpályának elszigetelt létproblémája, hanem magának az igazságszolgáltatásnak is létérdeke. Megbízható, hivatása magaslatán álló, szakképzett ügyvédi kar nélkül jogrendről, jogállamról, az emberi szabadság- és vagyonjogok bi^ionságáról, tehát a jog-eszme uralmáról szó sem lehet.« Én tehát ebből a szempontból nézem az ügyvédi kérdést r és rá kell mutatnom arra, hogy a zsidókérdésnek ügyvédi vonatkozásban való megoldása nem az ügyvédség belső kérdése, ez sokkal súlyosabb kérdés és a nemzetgazdasági élet vezetése szempontjából, nézetem szerint, a legsiílyosabb kérdések egyike. (Taps. — Szögi Géza: Nagyon helyes!) Az előttem szólók hangsúlyozták, hogy az ügyvédkérdés és az ügyvédi kamarák kérdése nem választható el a mérnöki és orvosi kamarák (kérdésétől. Méltóztassék megengedni, hogy az érdekeltség váciját elutasítva magamtól, mégis felhívjam a t. Ház figyelmét arra, hogy ez nem egészen így van. Az ügyvéd nem csak ügyfeleket véd, nem csak a bíróság előtt érdekeket képvisel, hanem ezen túl, főleg a fővárosi ügyvédi kar, a nemzet egész gazdasági életének is élén áll. A legfontosabb iparvállalatoknál, pénzintézeteknél, sőt továbbmegyek, mindazoknál a nagy vállalkozásoknál, amelyek az állam kezében vannak, az ügyvéd a jogalkotó, az őrtálló, aki irányítja a kérdéseket. így tehát, amikor arról van szó, hogy az ügyvéd nemcsak a saját ügyfele érdekeit képviseli, hanem nemzeti feladatok teljesítésére is hivatott, akkor tudnunk kell, hogy ezeket a nemzeti feladatokat elsősorban nem is a bíróság előtt teljesíti, — mert ott megvan az álkmi ellenőrzés, mert a magyar bíróságban megvan a garancia arra, hogy a nemzeti kérdések'és a nemzet érdekei védelmet nyernek — nem is az a legnagyobb probléma, hogy a jog<> loályok kimunkálásában, a joggyakorlat kiképzésében irányító szerepet vállalnak és vállalhatnak-e az ügyvédek vagy sem, hanem az a baj, hogy amikor egy ország szociális reformokat akar végrehajtani s végre akarja hajtani a zsidótörvényt, akkor a gazdasági élet minden vezető pozíciójában olyanok ülnek, akiknek nemcsak saját személyük emiatt, hanem saját fajtájuk szempontjából is exisztenciális érdekük, hogy ezeket a reformokat késleltessék és az ilyenirányú törvények végrehajtását megakadályozzák. Vagyis, hogy közelebb menjek, a kérdéshez, előáll az az érdekes helyzet, hogy amint a statisztika mutatja, 3.194 zsidó ügyvéd döntő módon befolyik a gazdasági élet irányításába (Rupert Rezső: Dehogy folyik be!) és hogy a törvények végrehajtását lassítsák,