Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-202

Az országgyűlés képviselőházának ÈÙÈ. Petro képviselőtársam kifejtette, tehát csak őreá hivatkozom, hogy milyen kapcsolatba ke­rül az ügyfél az ügyvéddel. Nem kívánatos, sőt feltétlenül elítélendő, hogy ez a kapcsolat a jö­vőt illetően fennállhasson egy keresztény és egy zsidó között. Amikor tárgyalni fogjuk az előzetes kötelező orvosi vizsgálatról szóló ja­vaslatot és ezzel kapcsolatban azt, hogy ke­resztény és zsidó nem köthet egymással há­zasságot, ezt a házasságkötést itt is meg kell akadályozni, éppen amiatt, mert nagyon sok esetben kocsmárosok és ügynökök hajtják fel egyes ügyvédeknek az ügyfeleiket; ezt meg­akadályozhatom azzal, hogy törvénnyel tiltom el azt, hogy keresztény ember zsidó ügyvédet vállalhasson magának. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) A kérdésről egy másik vonatkozásban is beszélnem kell, nevezetesen arról, hogy az elő­zetes kötelező orvosi vizsgálatról szóló javas­latban a zsidóság fogalmi meghatározása egé­szen másképpen történik, mint itt. Ezzel kap­csolatban önkéntelenül felmerül egy kérdés. Mindenki arról panaszkodott, még néhai Teleki Pál miniszterelnök úr is egyenesen azt hozta fel a beterjeszteni ígért új zsidótörvény indo­kolásául, hogy a második zsidótörvényben a a parlamenti tárgyalás során annyira össze­kuszálttá vált annak a fogalmi meghatározása, hogy ki tekintendő zsidónak és ki nem, hogy ma ezt a kérdést megnyugvással eldönteni nem lehet. Az új javaslatban, amelyet most tárgyalni fogunk, van egy igen precíz és határozott meg­határozás ebben a tekintetben. Ahelyett, hogy a második zsidótörvényben annyira összeku­szált fogalmi meghatározást tovább bonyolít­juk az eljövendő törvénnyel és ezáltal még za­varosabbá tesszük a helyzetet, nem lehetett volna-e felcserélni a két törvényjavaslat tár­gyalási sorrendjét, és ha elfogadjuk a család­védelmi javaslatnál a házasság tekintetében azt a meghatározást, amelyet az igazságügy­miniszter úr beterjesztett, akkor ettől kezdő­dően nem lehetne új törvényeinkben ezt a fo­galmi meghatározást használni"? (Maróthy Ká­roly: Nagyon helyes volna!) Ezek azok a kérdések, amelyekről beszélni kívántam, mert hiszen egyébként majdnem azt kell mondanom, hogy a többi kérdés, amely szabályoztatik ebben a javaslatban, jó, szük­ség van rá, el kell fogadnunk. El kell fogad­nunk, bár én bizonyos vagyok benne, hogy ki­maradtak dolgok ebből a javaslatból, ezek azonban pótolhatók; mert hiszen a 8. §-ban csak az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről van szó, holott igen sok más önkormányzati fórum is van. Az országos bizottságnak még ma is van zsidó tagja s ha már ezt a törvényt hozzuk, akkor ki kell terjeszteni intézménye­sen azt, hogy semilyen formában senki zsidó ne legyen megválasztható semmiféle tisztségre. Amikor a többi paragrafusra mindre azt kell mondanom, hogy szükségesek és jók, újra vissza akarok térni erre a kérdésre pár szó­val. Tegnap a parlamentben egy kiseblb vita alakult, ki a kultuszminiszter úr és egyik kép­viselőtársunk, Szögi Géza képviselőtársam kö­zött a kerettörvényről. Előre kell, hogy bo­csássam, hogy a kerettörvénynek híve vagyok és megítélésem, hogy mindig sokkal jobb olyan törvényt hozni, amely megfelelő hajlé­konysággal bír abból a célból, hogy ha hibák vannak azon a kereten belül, ezek minél ha­mar' hh módosíthatók legyenek. Mutatja ezt az 1937 : IV. te., amely máris foltozásra szorul és amely nyilvánvalóan továbbra is a jövőben ülése 19Jfí júnhts 27-én, pénteken. $ÍÚ is foltozásokra fog szorulni. Én a kerettörvény liíve vagyok, a kerettörvény mellett szögezem le magamat; ugyanakkor azt is mondom, hogy azért nem volt időszerű ma ennek a kérdésnek idehozatala ebben a formában, mert sok kér­dés áll előttünk, amelyet meg kellene oldani, amelyet sürgősen meg kellene valósítani, már pedig ha ilyen kis jelentőségű javaslatokat a parlament ilyen hosszú ideig kénytelen tár­gyalni, akkor nincs időnk a sürgős és nagy problémák megoldására. Ha mi itt a háború közepette együttülünk és dolgozunk, akkor ne­künk csak egy feladatunk volna és pedig az, hogy kijelöljük azokat a nagy irányelveket, amelyek felé a kormányzatnak haladnia keli, hogy megjelöljük a sürgős és fontos problé­mákat, azoknak sürgősségi és fontossági sor­rendjét, hogy azok minél hamarább tető alá kerüljenek. À kerettörvények közé tartozik tu­lajdonképpen az a sokat hangoziatott zsidó­törvény is, amelyet olyan sokszor ígértek be már nekünk, d© amelyből semmi sem. lett. Ha, ezt meg akarjuk valósítani, akkor tessék a kormányzatnak megadni az irányelveket s tessék ezt haladéik nélkül végrehajtani, annál is inkább, mert hiszen láthattuk, hogy a túl­oldal éppúgy kívánja ezt a törvényt, mint ahogyan mi ostromoljuk ezért a kormányt, csak legfeljebb nem merik kívánságaikat és óhajtásaikat nyilvánítani. Mielőtt felszólalásomat befejezem, még egyszer vissza kell térnem a beszédem kezde­tén elmondottakra. Azt kérem, hogy ne mél­tóztassék itt^ elmondott kritikámat meddő el­lenzékieskedésnek felfogni, hanem a mi Őszinte szándéíkunk, hogy javítani akarunk az ország sorsán, és aggódunk, hogy ilyen jellegű ja­vaslatokkal siilyos sorsdöntő időkben a parla­ment tekintélyét a kormány le járassa. Nem vitás, hogy nem ezt a munkát várja a nem­zet tőlünk és különösen nem ezekben az idők­iben. Fenntartom, hogy ezekben az időkben komolyabb, nagyobb jelentőségű problémákkal kellene foglakoznunk, ezeket sokkal^ mélyebb­ről kellene megfogni és nem felszínesen ke­zelni. , Ismétlem tehát: a magam szerény véle­ménye, amelyet jószándékkal, becsülettel mon­dok el, az hogy • méltóztassanak ezekben a nagy időikben, a nagy időkhöz való komoly kérdésekkel jönni, olyanokkal, amelyek nem törnek halasztást. Az elmondottak alapján természetszerűleg a javaslatot a magam és pártom részéről nem fogadom el. (Helyeslés és iaps a szélsahalol dalon.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Tusa Gáfoor! Elnök: Tusa Gábor képviselő urat -illeti •a szó! Tusa Gábor: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam azzal kezdte és azzal fejezte ba a javaslat elleni beszédét, hogy vájjon idő­szerű-e ez a javaslat. Erre azt válaszolja, hogy az, ami benne van, nem olyan sürgős, hogy in­dokolttá tenné, hogy a mai nehéz viszonyok között ilyen javaslatokat tárgyaljon a parla ment. amikor sokkal [ontosabb, nehezebb prob­lémák várnak megoldásra. Nem volt szerencsém az igazságügyminisz­ler úrral ebben a kérdésben beszélni, de azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a kormány két okból hozta ezt a javaslatot ilyen rendkívüli időben is a Ház elé. Az egyik ok az, hogy a kormányt a maga javaslatelőfer­jesztési vonalán köti a miniszterelnök úr be­mutatkozó beszédeben felállított programmja, amelyben a miniszterelnök nr a zsidókérdéssel 46*

Next

/
Oldalképek
Tartalom