Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-202

•322 Az országgyűlés képviselőházának $Ö& Vájjon mi lehet a rendezés módja? Van egy tör vény ütik, az 1939 : IV. te, amely megáJ lapítja, hogy pro fut uro 6% lehet a zsidók arányszáma az ügyvédek között is. Szerény és magától értetődő kívánság volna az, ha én ma azt mondanám, hogy az azóta eltelt idők rávezettek arra, hogy lehetetlen ezt a kérdést a jövőben megoldani, nem bírjuk ki a jövőbeni megoldást, amíg az 50% és az 58% le fog szállni &%-ra, hanem a kérdést ma kell megoldani, mégpedig legalább olyan formában, hogy máról-holnapra 6 százalékra csökkentessék a zsidó kamarai tagok száma. T. Ház! Teljes és tökéletes elismeréssel vagyok az igazságügy miniszter úr iránt azért, hogy a két erdélyi kamaránál a zsidótörvényt már ma betartotta és a két megalakult kamarában (Antal István államtitkár: Három!) — kettőről tudtam, a marosvásárhelyi és a nagyváradi kamaráról, — a felvett zsidó tagok száma már nem több, mint 6. il'etőleg 3 százalék. Kérdezem, ha ezt Erdélyben meg lehetett csinálni és ott végre lehetett hajtani a zsidótörvényt, akkor, — mint az előbb felvetették — miért legyünk mi, anyaországiak, hátrányosabb helyzetben, mint odaát a most visszacsatolt területen vannak? Természetesen egy pillanatig sem mondom, hogy a kérdés ezzel véglegesen megoldást nyer, mert tökéletesen osztom ebben a vonatkozásban Petro Kálmán t. képviselőtársamnak a felszólalásában felhozott indokait, hogy ez a kérdés nem egyszerű kenyérkérdés, hanem a jog és erköíes kérdése is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A bíróságok részéről, — mégpedig a legmagasabb bírói hivatalokat viselő, magas állásokat betöltő bíráink — ismételten elismerték az ügyvédi hivatás fontosságát, és azt a nagy szerepet, amely a múltban is éppúgy az ügyvédségre várt, mint ahogyan ezt a jövőlben iá az ügyvédségnek kell betöltenie. Elismerték, hogy a sokat dicsért magyar igazságszolgáltatásban egyenlő rész illeti meg a bírót és az ügyvédet. Már pedig ha ez így van, akkor teljesen és tökéletesen áll az is, hogy elsősorban ezt a pályát kell megszabadítani a zsidó ságtól. Mert ha egyik törvényalkotásunk a másik után kívánja korlátozni a zsidóság befolyását, azt a szellemet, amelyei ez a faj képvisel, akkor lehetetlen, hogy huzamosabb ideig mód adassék arra, hogy az igazságszolgáltatásban szerepelhessen. Én tehát a magam részéről természetszerűleg csak azt tndom mondani, hogy a numerus nullusnak vagyok a híve, de addig is, amíg ez meglesz, mivel lehetőség van rá, legalább azt a bizonyos numerus clausust, amelyet az 1939 : IV. te. állított fel, megvalósíthatónak és megvalósítandónak ^arto.in. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Beszéltek itt gazdasági kérdésekről, mert hiszen ez is egy fontos és nehéz probléma. Előttem szólott t. képviselőtársaim érintették azt a súlyos helyzetet, amelyben a magyar ügyvédség van. Egyenesen megdöbbentő volt Maróthy képviselőtársamnak az a statisztikája, amelyet felolvasott és amelyben rámutatott az ügyvédi kereseti lehetőségekre itt a budapesti kamara területén. Ebből azt kellett megtudnunk, hogy tényleg a keresztény ügyvédek — amit egyébként is tudtunk, csak ma számokkal is elénk tárták — i«en súlyos helyzetben vannak, úgyhogy abból aà ezer keresztény ügyvédből, akik a pesti kamaránál vannak bejegyezve, 2C0 proletár ügyvéd, akinek tagdíját is a kamara többi tagjai fizetik ki. Amikor képviselőtársam felsorolta az adó- ' ülése 19U június 27-én, pénteken. statisztika alapján a 100 legjobban kereső ügyvédet, azt láttuk, hogy mindössze 17 keresztény ügyvéd van köztük, a többi pedig vagy zsidó, vagy kivételezett. Világosan áll tehát előttünk, hogy ma ügyvédjelöltet kapni a lehető legnagyobb küzdelembe és nehézségbe kerül. Ezelőtt néhány esztendővel az volt a helyzet, hogy a keresztény ifjúság, amely máshol már nem tudott elhelyezkedést találni, kénytelenségből ment ügyvédi pályára, kénytelenségből kérte valahová a bejegyzését. A bejegyzés akkor azért nem ment, mert olyan sok volt egy-egy ügyvédnél az ügyvédjelölt, hogy az adó miatt nem mertek már többet felvenni. Előfordult az az eset, —- velem történt meg ismételten — hogy jöttek hozzám apák és azt mondták, vegyem fel és jegyeztessem be fiukat a kamarába, nem reflektálnak semmiféle fizetésre. Felajánlották, hogy a gyerek előtt a pályát kedvesebbé tegyék, hogy minden hónapban hajlandók ideadni egy összeget, amelyet én fizessek ki, hogy ambícióval készüljön a fiú erre a pályára. Ismétlem, ez volt a helyzet a régebbi időkben. Ma ezzel szemben gyökeresen megváltozott a helyzet, mert a keresztény ügyvédség az örvendetes teriiletgyarapodás folytán igyekezett minél hamarább menekülni erről a pályáról. A bíróságoknál rengeteg ügyvéd helyezkedett el, sokan pedig a közigazgatáshoz kérték a felvételüket, mások a közjegyzői pályán helyezkedtek el. Kétségtelen tehát, hogy a keresztény ügyvédek menekülnek a pályáról, amely az üzleti mohóság folytán számukra ma már tényleg nem lehet pálya és nem is pálya. Meg kell tisztítanunk az erkölcsöt, kell, hogy az ügyvédség újra a régi nemes hivatássá váljék. Abban a pillanatban, mihelyt megszabadulunk attól, hogy ezt pályát egyesek egyszerű üzletnek tekintsék és üzletszerzésre használják fel, megváltozik ez a helyzet és abban a pillanatban meglesznek a szükséges gazdasági lehetőségek is. Akkor majd kiváló jogászifjúságot kaphatunk ügyvédjelöltnek az ügyvédek maguk mellé. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de amint az igazságszolgáltatást nem lehet elképzelni kiváló bírói' kar nélkül, éppenúgy ezt a kiváló magyar igazságszolgáltatást nem lehet elképzelni hivatása magaslatán álló ügyvédi kar nélkül sem, már pedig ehhez a szukkreszcenciát feltétlenül nevelni kell, erről feltétlenül gondoskodni kell. Ezért igen nagyjelentőségű ebben a vonatkozásban a javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a jövőben az igazságügyminiszter úr rendelettel állapíthatja meg az ügyvédjelöltek fizetését, szabadságát, a részükre járó juttatásokat. Remélhető, hogy ezáltal gazdasági helyzetük megjavulásával tényleg kaphatunk bizonyos szukkreszcenciát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Tökéletesen osztoznom kell abban a felfogásbaji, amely előttem felszólalt mindkét képviselőtársam beszédéből kicsendült. Igenis, már ebben a javaslatban be kell hozni azt, hogy részvénytársaságok, jogi személyek és mások megbízatást csak keresztény ügyvédeknek adhassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel már óriási javítás történik a keresztény ügyvédi kar helyzetén addig is, míg más történik ezen a téren. Már pedig nem kétséges, hogy ezt az ügyvédi kart a kormányzatnak kötelessége erősíteni. Fel kell vetnem a kérdést: ha mondjuk, csak 6 százalékos megoldás fog történni, akkor vájjon nem kell-e elrendelni azonnali hatállyal és már ebbe a törvényjavaslatba belefoglalni azt. hogy keresztény ember képviseletét ne vállalhassa el zsidó ügyvéd?