Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-202

'Az országgyűlés képviselőházának 202. Pajor Győző: T. Ház! Nem frázis, ha sorsdöntő időről, világot formáló küzdelemről beszélünk, amelynek a mai naptól kezdve már mi is cselekvő részesei vagyunk, kétségtelen azonban az is, hogy az életet megállítani sohasem lehet, tehát nem lehet megállítani akkor sem, ha háború folyik szerta a világon, épp ezért nem kifogásolom azt, hogy a parlament ezekben az időkben működik, legfeljebb felvetem a kérdést, vájjon nincsenek-e sorsdöntőbb kérdéseink annál, mint amellyel mi ma itt foglalkozunk! (Ügy van! Úgy van! a. szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Igaza van!) T. Ház! Me»' vagyok győződve arról. — és ebben meg is erősített mindaz, amit Petro képviselőtársam beszédében elmondott — hogy a túloldal a maga részéről ugyanúgy látja a problémákat, mint ahogyan mi látjuk itt ezen az oldalon. (Rajniss Ferenc: Hol az akadály!) Nem is óhajtom egy pillanatig sem feltételezni, hogy az a párt, amelynek nemrégiben ón is tagja voltam, amelynek a mentalitását ismerem, nem ugyanolyan módon gondolkozik különböző kérdésekről, ahogyan mi gondolkozunk, azért kérem, hogy egyesült erővel igyekezzenek a problémáikat tényleg megoldásra vinni. Etekintetben nyugodtan tudok számítani Radocsay igazságügyminiszter úrra, aki ezt a javaslatot elénk hozta, akinek én is őszintén figyelmébe ajánlom Petro képviselőtársam határozati javaslatát, legfeljebb íizt tudom etekintetben mondani, hogy ezt a határozati javaslatot bele kell szövegezni ebbe a javaslatba, mert hiszen a most tárgyalt törvényjavaslatba teljesen és tökéletesen beleillik, tehát mód van arra, hogy ezt már ennél a tárgyalásnál elfogadjuk (Rajniss Ferenc: 24 óra alatt!) és törvénnyé válhassék. Amikor lojálisán elismerem a túlsó oldal jószándékát, akkor természetes, hogy csak félreértésnek kell tekintenem azt, amit Petro képviselőtársam mondott: feltételezem és azt hiszem, hogy nem komolyan gondolta, hogy mi ott ezen az oldalon tulajdonképpen játszunk. Mi, akik itt vagyunk, igenis azért ülünk'itt és azért ikerültünk ide, mert a magunk felfogása szerint úgy véljük, hogy mi itt hatásosabban tudjuk szolgálni azokat a célkitűzéseket, amelyekkel ide a parlamentbe bekerültünk. (Incze Antal: Úgy van!) De ha együttülünk és ha ^ tárgyalunk, sőt ha ezt a javaslatot tárgyaljuk, akikor is Önkéntelenül felmerül az a kérdés, szabad-e, Lehet-e tényleg ehhez a kérdéshez csak felszínesen hozzányúlnunk, amikor ez a megoldásra váró probléma, amely itt fekszik előttünk, ezáltal a javaslat által csak részleteiben, sőt nyugodtan megállapíthatom, csak igen kis részleteiben volna megvalósítható. Minden tiszteletéül és mögbecsülésem^ a javaslaté, amelyről elöljáróban , megállapítottam, hogy azt. ami benne van, jónak és elfogadhatónak, de

1 kevésnek tartom. Elvileg ellensége vagyok ugyan a törvények foltozgatásának, kiegészítésének, tehát, a novelláris törvényalkotásoknak, meg kell azonban jegyeznem azt, hogy ezeket a kérdéseket másképpen tényleg nem lehetett volna megoldani, hiszen az 1937 :IV. te, az ügyvédi rendtartás tiilságosan friss törvényünk ahhoz, hogy arra kellene gondolnunk, hogy azt meg kellene változtatnunk, az 1939:XV\ te. azonban, amellyel ez a kérdés főbb vonatkozásaiban öszszefügg, már olyan törvény, amelyet megváltoztatni és amely helyett generálisan újat hozni teljesen és tökéletesen időszerű volna. Ezt az időszerűséget éppen Petro képviselőtársam fejtette és hangsiilyozta ki. Ezt az időszerűséKtfPVISTCLŐHAZI NAPI/* X. ülése 1941 június 27-én, pénteken, 32Î get azonban nemcsak most vetették fel a túloldalról, ezt most már több, mint egy év óta halljuk felelős kormánytényezők részéről, tehát a kérdésnek az a lényeges pontja, amely itt belefoglaltatott és ami megadja ennek az egész mai javaslatnak jelentőségét, feltétlenül belefért volna, szervesen bele kellene, hogy tartozzék a zsidókérdésbe és az új zsidótörvénybe. De ha az késik, — érthetetlenül soká késik — akkor most elfogadva ezt a határozati javaslatot, tisztelettel azt kérem, méltóztassék, igazságügyminiszter úr, már ebbe a javaslatba beleszorítani ezt a határozati javaslatot, hiszen látszik, hogy a Ház minden oldaláról egységesen kérjük ennek a kérdésnek végleges és gyökeres rendezését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. —r Rajniss Ferenc: Nem kell a jövőre bízni, csinálják meg, ha kérjük! — Incze Antal: Ha akarják! — vitéz Imrédy Béla: Az előadó úr bejelent egy módosítást és megvan!) A novelláris kérdést azért is felvetettem, mert hiszen van ennek a kérdésnek egy másik része is. Ha már ezt a kérdést, nevezetesen az autonómiáknál a képvi

seiet és a szavazati jog kérdését idehozták, akkor önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy vájjon, miért nem oldják meg ezzel együtt az összes többi önkormányzatoknál a szavazati jog kérdését. Kétségtelen, hogy csak így volna teljes és kerek ennek a problémakörnek a megoldása. Ha nem akarnak rátérni egy új zsidótörvényre és nem látjuk azt beterjesztve, ha az igazságügyminiszter úr rövidesen nem tudja hozni, akkor is teljesen és, tökéletesen rokon téma ezzel és ezért együtt is oldandó meg akár az orvosi, akár a többi kamara ügye. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen ha az ember végignézi azt a statisztikát, amelyet az igazságügyminiszter úr a törvényjavaslat indokolásában felhozott, az mérhetetlenül elszomorító. Az előbb Maróthy képviselőtársam mar ismertette, hogy amíg az országban összesen három kamaránál. — hangsúlyozni kívánom, ebben nincsenek benne az erdélyi kamarák —•• marad alatta, de csak 1—2 százalékkal a zsidók száma a 30 százaléknak, addier öt kamara van, amelyben az arányszámuk 50 százalékon felül van. Nem kívánom megismételni Maróthy képviselőtársam fejtegetését; egyébként az is nagyon szépen ki van fejtv

1 a törvényjavaslat indokolásában, hogy ezek az 50. 30, vagy 40 százalékok semmi körülmények között nem fejezik ki azt a tényleges arányszámot. ameh

r valójában kifejezné a zsidóság hatalmát és egy-egy választás alkalmával a szavazatok állását és arányszámát. Ismétlem, az lehet, hogy az ügyvédségnél e téreif nagyon szomorú a helyzet, de kétségtelen, bogy nem rózsás a helyzet a többi kamaránál sem. Mivel ennek a kérdésnek általános rendezése nincs benne, nedíp" behozható lett volna ebbe a javaslatba, további kérésem az, és azt hiszem, egészen indokoltnak és természetesnek méltóztatik találni, ha azt kérem, hogy minél hamarabb rendeztessék ez a probléma a többi kamaránál i*. hasonló módon. (Incze Antal: Nagyon helyes!) A hasonló mód kérdésében nehéz helyzetben vagyok, inert önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy mi lehet a rendezés módja. Az előttem szólott szómokok a különböző oldalakon tafrlaIták a kérdés rendezését és a rendezés szükségességét. Mindenki egyetért abban. ho°y itt olyan problémákról van szó, amelvek. hu már idekerültek.^ haladéktalanul megoldandók, mert ezeket a kérdéseket nem ma és nem tegnap, hanem sokkal régebben kellett volna rendezni, 46