Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. Most ötesztendei tapasztalat alapján újabb rendelettel ennek a hatóságnak hatáskörét kí­vánom lényegesen kibővíteni és hasonlóképpen az ő hatásköréből bizonyos ügyek intézését a legalsóbb^ fokú hatóságra, a tanfelügyelőre kí­vánom bízni. Ez a rendelkezésem igen széles­körű. Nagyon sok olyan ügyet is érint, amely ebben a javaslatban egyáltalában nem szere­pel, mert az azokra vonatkozó hatáskör mi­niszteri rendelettel egyszerűen kiadható. A ja­vaslatra azonban szükség volt a miatt, mert van­nak egyes ügyek, — ezek az itt felsorolt ügy­körök, illetve intézkedési körök — amelyeket törvényes intézkedés utalt a vallás- és közok­tatásügyi miniszter ügykörébe, ennélfogva csu­pán törvényes intézkedés, illetve törvényes fel­hatalmazás alapján adhatók ki alsóbbfokú ha­tóságoknak. A másik ok, ami a másodfokú hatóságok hiányán kívül a közigazgatás újjászervezését szükségessé tette, a bizonyos fokig elharapód­zott bürokratikus szellem, mert — itt ellent kell mondanom az én kedves Hunyadi-Buzás t. képviselő barátomnak — én igenis Iá tok bürokratizmust Magyarországon. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Látok és küzdök ellene immár közel kilenc esztendeje. Sikerrel küzdök ellene a magam hatáskörében; minisztertársaim is küzdenek ezek ellen a téves, formális ztikus, bürokratikus jelenségek ellen. T. Hálz! Kétségtelen, hogy van bizonyos formalizmus, amely az ügyintézésben nem a lényeget nézi, hanem a formai elintézést ke­resi. Az ügyiratoknak ide-oda tologatását, az úgynevezett aktasíbolást, az aktának egyik ha­tóságtól a másikhoz való vitelét mindnyájan ismerjük. (Ügy van! Ügy van!) Ezt igyekszünk enyhíteni. A legutóbbi nyolc esztendőben igen sok történt ennek a formalizmusnak megszün­tetése irányában és büszkén említem fel, hogy saját minisztériumomban sikerült ezt a forma­lizmust elég szűk keretek közé szorítani. Van bizonyos úgynevezett reszortfélté­kenység is az egyes tárcák, továbbá az egyes minisztériumok egyes osztályai között és a minisateriális hatóság és a külső hatóság kö­zött. Nehezen mond le egy-egy miniszteri osztály főnöke a maga hatásköréről. Rend­kívül élvezi néha azt, hogy ha egy óvodában — mondjuk — a mosdó nincs rendben, akkcr abban az ügyben ő maga intézkedhet és azt a 4'50 pengőt esetleg ő maga utalhatja ki. Van ilyen tisztviselő is. Ezek a rossz tiszt­viselők, de hála Istennek, legalábh az én minisztériumomban mind kevesebben vannak. Ezekkel szemben állanak a jó tisztviselők, akik nem bürokraták, hanem magyar köz­tisztviselők, akik ismerik a kötelességüket és ismerik a maguk hatóságának, a miniszté­riumnak, valamint az alsóbbfokú hatóságok­nak a feladatkörét is; tudják, hogy a minisz­térium feladata nem apró-cseprő ügyek inté­zése, hanem az elvi irányítás, a kezdeménye­zés, az ellenőrzés és azoknak a nagy gondola­toknak felvetése, kiérlelése és kidolgozása, amelyek a nemzetnevelést, a magyar közokta­tás- és vallásügyet előbbre vihetik. Nekem — bála Istennek — az utolsó években már olyan tisztviselői karom van, amelyre büszkén hivatkozhatom. Büszkén hivatkozhatom azért is, mert, bár a régi tisztviselők közül a java ott maradt, összeállításuk már az én szelektá­lásom, kiválasztásom alapján történt. ülése Î9U1 június 26-án, csütörtökön. 299 A harmadik ok, amely a közigazgatás át­szervezését szükségessé teszi, éppen a tisztvi­selők tehermentesítése. Emberfeletti munkát végeznek ma tiztviselőink. Vannak egyes osz­tályai a minisztériumoknak, ahol a késő esti órákig, sőt éjfélig dolgoznak a tisztviselők, mert új feladatkörökkel bővült a minisztérium ügyköre és új feladatköröket hárítottak reánk az újonnan visszaszerzett országrészek is. Egyes osztályokban, amilyen például éppen az erdélyi és egyéb visszatért területek ügy­osztálya, vagy a kisebbségi ügyosztály, vagy a külföldi kultúrkapcsolatok osztálya, de az összes közoktatásügyi osztályok, nem is szólva a központi nevelésügyi és közoktatásügyi osz­tályról, a középiskolai, a népiskolai osztály­ról, az egyetemi ügyosztályról: mindegyiknek a tisztviselői, szintén azt mondhatom, éjt nap­pallá téve dolgoznak és néha, sajnos, még ma Is, olyan ügyeket intéznek, amelyek nem tar­toznának a miniszteriális tisztviselők intézési köirébe. Ez tehát egy igen fontos ok arra, hogy ezt az egyszerűsítést és közigazgatási újjászervezést az egész vonalon végrehajtsuk, hogy tisztviselőinket tehermentesítsük, teher­mentesítsük arra, hogy a maguk igazi felada­tát el tudják látni s teljes erővel és szellemi frissességgel állhassanak a magyar közigaz­gatási és nevezetesen nálam a közoktatásügyi igazgatás szolgálatára. Ezek az okok tették szükségessé 1935-ben az 1935: VI. tc.-ben törvényerőre emelkedett javas­latom előterjesztését a közoktatásügyi igazga­tásról. E törvény alapján a decentralizációt végrehajtottam, a másodfokó tanügyi hatósá­got életrehívtam; egyidejűleg minisztériumom­ban is új ügybeosztást léptettem életbe. Ha­sonlókép intézkedtem — és ennek eredményeit már élvezem is — a tisztviselők kiválasztásá­ról, továbbneveléséről, egyfelől a vidéki szol­gálat rendszeresítése által, amely a status­egyesítéssel vált lehetővé, másfelől pedig tanfolyamok és vizsgálatok rendszeresítése által. Említették itt a képviselő urak, hogy ne­hezen tudnak eligazodni a tisztviselők és ál­talában az állampolgárok a jogszabályok kö­rében. Ezirányban is, ellentétben azzal, amit Szögi igen t. képviselőtársam mondott, a mi­nisztériumban igenis, kevesbítettük a jogsza­bályok számát és nem szaporítottuk, mert min­den egyes új törvényünkkel egész sor régebbi törvényünk és rendeletünk vált hatálytalanná és ezeknek életbeléptetésével, az új törvé­nyekkel egyszerűsítettük a jogszabályok keze­lését. De más intézkedést is folyamatba tettem. Megindult a kultusztárca körébe tartozó ösz­szes jogszabályoknak, törvényeknek és rende­leteknek összegyűjtése és áttekinthető rend­szerbe foglalása; ezeknek kiadása is folya­matban van. Az első kötet megjelent a polgári iskolára vonatkozó összes törvényes intézke­désekkel, a második most van nyomás alatt, a nem állami tanszemélyzet nyugdíjügyeire vonatkozó jogszabályoknak a gyűjteménye, a harmadik a népiskolára vonatkozik. Ez is előrehaladott állapotban van és nemsokára szintén nyomdába kerülhet. Ismétlem, ez a javaslat nem meríti ki azo­kat a rendelkezéseket, amelyeket most a to­vábbi egyszerűsítés érdekében tenni kívánok és azokat az ügyköröket amelyeket a minisz­tériumból az alsófokú hatóságra, a másodfokú

Next

/
Oldalképek
Tartalom