Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-201

292 Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 19%1 június 26-án, csütörtökön. tőleg rendeletalkotást szükségesnek tarthat. De ini van a bácskai területtel? A bácskai területre vonatkozólag eddig semmi néven nevezendő felhatalmazás nincs. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Katonai közigazgatás van ott!) A katonai közigazgatás a tankerületi főigazgatói beosztást (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nincs beosztva!) szintén csak jogtalanul vonhatná hatáskörébe. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Generális hatásköre van!) A tankerületi főigazgatói beosztás tehát * az 1935. evi VI. te. szelleme értelmében a törvényhozási tárgyak közé tartozván, ezt tiszteletben kell tartanunk és tiszteletben kell tartania a kultuszkormányzatnak is. Ezért mondom tehát, hogy aggályom van a mostani közoktatásügyi igazgatás egyszerűsítési javaslattal kapcsolatban, mert ez hamarabbi intézkedés az egyszerűsítés részletkérdéseiről, mint magáról a tankerületi főigazgatói beosztásról (Mozgás.), amely — akár nevet rajta a miniszter úr, akár nem — mégis súlyos alkotmányjogi sérelmet jelent (Ellenmondások jobbfelől) és ez, különösen a mai viszonyok között nem volna megengedhető. A javaslat elmulasztja ezt a kérdést rendezni, holott módja volna rendezni, ment ebbe a javaslatba is beleférne a tankerületi főigazgatói beosztás törvényhozási úton való rendezése. Egy paragrafussal el lelhetne intézni, azonban nem intézi el a javaslat. Ezért mondottam azt, hogy kissé olyan, mintha gyorsforralón készült volna, és olyan, mintha egy kissé felületes lenne. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én még soha sem felületeskedtem!) Most az egyszer, úgy látszik, a miniszter úr beleesett ebbe a hibába. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem ért hozzá a képviselő úr! — Derültség jobbfelől.) Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondhatnám, (Egy hang jobbfelől; A Bácska törvényileg még nincs viszszacsatolval') hogy csak a hajánál fogva rántotta elő ezt a javaslatot. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: De hosszú haja van: féléves! — Derültség. — Vajna Gábor: Könnyebben meg lehet fogni és rángatni!) Ez még nem bizonyítja azt. hogy nem felületes és csak azért hozták most, hogy bedugják a komoly reformokat követelő közvélemény száját. Ballasztanyagnak látszik ez a javaslat, amely a vérszegény reformokat nyújtó nemrég benyújtott törvényjavaslatok sorában a mennyiségi tömeget akarja fokozni, hogy a reformokat követelő közvélemény magát aJbba a tudatba ringassa, hogy íme, mégis csak komolyan akarják a sorsproblémákat is reformálni. A miniszter úr elég gyakran jön törvényjavaslatokkal a Ház elé, s éppen olyan gyakran hoz rendeleteket is. A miniszter úr ezzel elérte azt, hogy a közoktatásügyi jogszabályok ma már sporadikusan és logikátlanul ig-en sok helyen vannak szétszórva, úgyhogy pedagógusnak és jogásznak kell lennie annak, aki el tud közöttük igazodni, kivéve természetesen a miniszter urat, aki mindenki fölött egy fejjel magaslik ki. (Felkiáltások jobbfelől: Ez igaz!) Várhatott volna a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ezzel a javaslattal, mert ezáltal a ratio educationist, közoktatásunk egyszerűbbé, gyorsabbá és olcsóbbá tételét nem fogja most így elérni, ahogyan ma a javaslat idekerült a Ház elé, mert mint az előbb mondottam, olyan kérdést kell majd később elintéznünk, amelyet pedig előbb kellett volna elintéznünk, mint amelyet most intézünk el. Előttünk természetszerűleg nem lesz túlságosan különös, hiszen eléggé megszoktuk már ezeket a dolgokat. Ennyit egész röviden a javaslatról általánosságban. Részleteire vonatkozólag! csak az 1. § e) pontjával megjelölt rendelkezést óhajtom kiragadni. Eszerint többek között a népiskolai tanítók áthelyezését és olyan kérdéseket Vonnának a tankerületi főigazgatói hatáskörbe a kibocsátandó rendeletek alapján, amelyek eddig nem a tankerületi főigazgató hatáskörébe, hanem a miniszter hatáskörébe tartoztak. Há kell itt mutatnom azokra a súlyos sérelmekre, amelyeket igen sok tanítónak, főleg néptanítónak kellett elszenvednie az ország egész területén, pedig ezeknek a néptanítóknak nem volt más bűnük sohasem, csak az, hogy a teremtő újjászületési mozgalomnak, a nemzetiszocializmus magyar gyakorlatának, a hungarizmusnak mertek híveivé szegődni. Nem volt mais bűnük, csak az, hogy talán egyszer résztvettek egy nemzetiszocialista gyűlésen, amire a törvényi felhatalmazás alapján kibocsátott 3400. számú rendeletet módosító rendelet is feljogosítja őket; mert ez a rendelet a néptanítókat még arra is feljogosítja, hogy a nyilaskeresztes pártnak is tagjai lehessenek, (Egy hang jobbfelől: Csak nem tiltja meg!) legfeljebb tisztséget nem viselhetnék. A gyakorlat szerint a kormánypártban viselhetnek. Az a bűnük, hogy a koreszmét megértették, magukévá tették és ennek eredményeként talán egy gyűlésen résztvesznek. És mi történik? Elrendeltetik ellenük a fegyelmit megelőző vizsgálat, de minthogy ellenük más semmit felhozni nem tudnak és minthogy a hungarista gondolkozás inkább érdemet jelent a magyar néptanítói működés és répnevelés szempontjaiból, nemi tudnak mást csinálni, mint hogy politikai érdekből — bár a fegyelmit megelőző vizsgálatot is meg kell szüntetni annak negatív eredménye folytán — súlyos intézkedés történik az illető néptanító élhm: egy rövid határozattal szolgálati érdekből áthelyezik eddigi lakóhelyéről, eddigi működési területéről. Mit látunk, milyenek ezek az áthelyezések? Olyan áthelyezések, hogy sokszor négyötszáz kilométerrel választják el a tanító-férjet a tanító-feleségtől, elküldik az, ország egészen más részébe, olyan távolságra, amely a mai vasúti közlekedés mellett és a mostani néptanítói szerény fizetés mellett évenkint csak egyszer, mondjuk, karácsonykor teszi lehetővé az áthelyezett tanítónak azt, hogy meglátogassa családját, feleségét és gyermekeit. Nem tudom, milyen nemzetnevelési érdek, vagy milyen közoktatásügyi igazgatási érdek kívánja meg azt, hogy ilyen súlyos intézkedés történjék indokolás nélkül. Mert a »szolgálati érdekből« való áthelyezés nem jelenthet indokolást. A szolgálati érdekből való áthelyezés csak egy cím. A cím mögé azonban meg is kellene írni az érdekelt tanító felé, hogy milyen szolgálati érdekből helyezték át, hogy megnyugodjanak a tanítók ebben az intézkedésben és szívesen lássák el a szolgálatot, ne szaporítsák az elégedetlenek számát és ezzel ne rontsák nevelési munkájuk eredményeit. Nem tudjuk elképzelni, micsoda szolgálati érdek írhatja elő ilyen feddhetetlen jellemű személyek ellen a fegyelmit megelőző vizsgálatot s azt, hogy feldúljanak családi boldogságokat (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi