Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának ' A katasztrófa ott következett be, — aniiut ezt előre lehetett látni, — ahol leggyengébb volt a gát konstrukciója és csakugyan Pest íelé történt a kiszakadás. A képviselő úr is mondja, hogy azt hiszem 16-án, vagy 17-én. még az átszakadás előtt» rádión már közölték a veszélyeztetett községekkel, hogy helyezzék magukat készültségbe és tegyék meg a kiürí­tési intézkedéseket. Ezt követŐleg is fokozato­san, úgy rádión, mint telefonon, egész éjjel mentek az intézkedések, hogy a kiürítést foga­natosítsák. Különösen ment ez Solt községbe, amely rendkívül veszélyeztetett helyzetben volt. El­lenben az volt a tapasztalat, hogy a lakosság mindenütt vonakodott eleget tenni — érthető emberi okokból — a rendelkezéseknek, vona­kodott lakását elhagyni, jószágait elhajtani, jóllehet nagyobb biztonságba helyezhette volna magát, éppen Solton, a Meleg-hegyen, ahova a kiürítésnek meg kellett volna történ­nie. Karhatalmat kellett igénybevenni arra, hogy a lakosságot rákényszerítsék, hogy a kiürítési rendelkezéseknek eleget tegyen. Ezsk az intézkedések Solton a kormánybiztosság részéről s a főszolgabíró részéről is megtör­téntek, de olyan jelentéseket kaptam, hogy a, lakosság vonakodik elhagyni a községet. Ami az interpellációnak azt a részét illeti, hogy a főszolgabíró ismeretlen okokból nem ment bele a dunapataj—solti vasúti töltés át­vágásába, hanem elrendelte annak a védését s ennek következtében súlyosbodott a község helyzete, errevonatkozólag legyen szabad azt mondanom, hogy ez volt az első védelmi vo­nal, amelyet kormánybiztosi intézkedésre a főszolgabírónak tartania kellett: késleltetni kellett az árvíz lezúdulását főleg Harta felett, hogy a gyanútlan tanyai lakosságot ne lepje meg az árvíz és ne legyen nagy pusztulás em­berben és állatban. Tudvalévő volt, hogy csak órákig lehet tartani ezt a védelmi vonalat, de mégis tartani kellett és ők tartották is. bár a főszolgabíró és a katonai parancsnok telefo­non jelentették, hosry a lakosság asrgodalmas­kndiV ÁS kéri a töltés átvágását. Végül olyan utasítást adtunk, hogy ha annyira veszélyessé és kritikussá válik a helyzet, hogy emberéle­tek forognak veszélyben, akkor az átvágást engedélyezzük. Mire azonban az átvágásra sor került volna — három vagy négy óráról volt szó — a "Duna kiöntött Aposta írnál, ahol 630 méteren négy helyen volt már kimarva a gát; a víz a vasúti töltést is átlépte, több helyen átszakította és továbbzúdult. A vasúti töltés átvágására tehát nem került sor sem az árvíz pillanatában, sem februárban, sem mar­cin sban, mert a vasúti töltés alapépítménvét kimosta és a síneket elvitte az árvíz ; szóval a víz szabadon lezúdult a második és harma­dik véri el mi vonalra.^ Az mtemelbíló képviselő úr ús-v állítja be a dolgot, mintha itt február 16-ától kezdve március eleiéig a világon semmi sem történt volna, ellenben március eleién kiment a kor­mánybiztos és a vasúti töltést ünnepélyesen átvágatta- Ez. mondom, va s'y tévedés és a kénviselő úr nem tndia a tényállást, vag"^ pediff" tudatosan ferdén állítia be a dolgot. A ténvallás ezzel szemben a.7, hosry 17-én kezdő­dött az árvíz és 18-án Csongrád vármegye alisnánjá rendeletemre ötszáz kubikust é« S7Úz kordélyost indított útnak: ezét 19-én a hely­színen voltak, hogy Apostagnál — amely kö­zel van Solthoz — azt a 630 méteres szakadást bekössék, ami körülbelül 70—80.000 köbméter KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. 2Ö0. ülése 19%1 június 25-én, szerdán. 283 munka volt. Ezenkívül vártuk és lestük az időt és a lehetőséget, hogy mikor lehet az ár­területre kizúdult vizet visszavezetni a Du­nára. Az az átvágás tehát, amellyel kapcsolat­ban az interpelláló képviselő úr azt pana­szolja, hogy a vasúti töltést február helyett márciusban vágták át, a Duna védgátjának átvágását jelenti. Azt a körülbelül 400 millió köbméter vizet, amely azon a 630 méteres sza­kadékon tengerként kitódult és lement egé­szen Kiskőrösig és Kalocsáig, vissza kellett vezetni, de csak úgy lehetett visszavezetni, ha ejőbb a Duna vize a mederben annyira le­apad, hogy a kitódult vizet vissza lehet ve­zetni töltésátvágással. A kubikosok tehát idejében, 19-én ott vol­tak, de a Duna gátjához csak 22-én lehetett hozzányúlni. Azt gondoltuk, inkább hamarabb legyenek ott a munkások, de készen várják a munka lehetőségét és az első pillanatban hozzákezdjenek a munkához, amikor a katonai és polgári műszaki szakközegek azt mondják, hogy meg lehet kezdeni az átvágást. Négy he­lyen vágtuk át a töltést, hogy azt a 400 millió köbméter vizet visszavezessük: északon Solt­nál 22 méter szélességben, 4—5 kilométerrel lejjebb Vcjténél, ahol egy négyméteres átvágás, Érsekcsanádnál, ahol egy 40 méteres átvágás és Bajánál, ahol egy 10 méteres átvágás történt. A lényeg- az, hogy a kubikosok és kordé­lyosok a < solti átvágást február 22-én kezdték és március 2-án fejezték be, a yejteit február 25-én kezdték és március 3-án fejezték be. az érsekesanádit február 26-án kezdték és március 11-én fejezték be, az utolsót pedig március 14-én fejezték be, úgyhoíry március 14-ére az összes átvágások megvoltak. Tehát a dunai töltésátvágások következtében a vizek még idejében valóban lementek. Ezt igazol­hatja mindenki, aki ma kint jár ezen a terü­leten: a szerencsétlenségben egyik szeren­csénk volt, hogyha már jött ez a pusztító ár­víz, korán jött és sikerült hamar vissza­vezetni, a lehető leggyorsabban. Azt kell mondanom, hogy ezek a munká­sok, kubikosok, boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal, éjjel-nappal, a vasárnapot sem hagyva ki, dolgoztak és elvégezték a munkát. Olyan gyorsan visszafolyt ez a rengeteg víz, hogy ma láthatjuk, az összes őszi vetések érintetlenül megmardtak és kitűnő termés­erediménye van; ezen a területen mezőgazda­sági kár nincsen, sőt igen jó mezőgazdasági termés van itt, ami hihetetlennek látszott. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagyon sok hiba van, államtitkár úr! Én is láttam!) Maradtak ki foltok, yízmélyedések, amelyekről nem folyik ki természetes esés hiányában a víz. A lényeg azonban az, hogy a gátszakadást 14 nap alatt bekötötték ós befoltozták az emberek; a ki­ömlött vízmennyiséget a Duna töltésének át­vágásával március 14-ig mindenütt visszavezet­ték és kezdték a munkát mindig abban a^ pil­lanatban, ahogyan a Duna vízszintje lejjebb ment. Nem áll meg tehát az az állítás, hogy itt vasúti töltést vágtunk volna át, mert egy­általán vasúti töltés átvágására nem került sor, hiszen azt a víz elvitte pár óra alatt; csak a Duna védőgátját kellett átvágni és visszavezetni a vizet; itt nedig az interpelláló képviselő úr azt mondta, hogy a vasúti töltést nem engedtük átvágni és méff márciusban is így volt ez és csak később, ünnepélyes kere­tek között vágtuk át, 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom