Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
284 Az. országgyűlés képviselőházának Ami pedig az ünnepséget illeti, legyen szabad megjegyeznem: előzetes bejelentés nélkül jelentem meg Pest vármegye alispánjával és a műszaki közegekkel a helyszínén a töltés átvágásának utolsó napján, mikor kiengedték a a vizet. Ez nem ünnepély volt, de annak a lakosságnak, amely azt a kárt elszenvedte, amely sírva nézte lakóházai és termése pusztulását, M mely leste a vizek visszavezetését, tényleg hihetetlen örömünnep volt, amikor az első átvágás után a víz visszazúdult. Az egész lakosság ott imádkozott és örvendezett, hogy a víz visszament. Azoknak a munkásoknak, akik ott két hétig, éjjel-nappal dolgoztak, amikor elmentek, a község elöljárósága adott egy birkapörköltet ebédre. Ez volt az ünnepély, de semmiféle rendezett ünnepség nem volt; csak lelki ünnepe volt a községnek, hogy a vizek vissza tódultak és a munkások megkapták munkájuk jutalmát. Egyébként sem késedelem, som mulasztás a hatósági közegeket nem terhelte, sőt azt kell mondanom erről a helyről is, hogy úgy a polgári műszaki közegek, mint a katonai műszaki közegek és a karhatalom példaadóan viselkedtek és éjjel-nappal megfeszített munkával igyekeztek ezt a reánkszakadt katasztrófát lehetőleg enyhíteni, a károkat csökkenteni és a víz íevezetését siettetni. Tisztelettel kérem, válaszom tudomásul vételét. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a belügyi államtitkár úrnak gróf Serényi Miklós képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni? (lgenJ) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Homicskó Vladimir képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem annak szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző: (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz Ungvár thj. város cservenicai részén lakó 80 család tehénlegeltetési engedélye és ezzel kapcsolatban kincstári földrészükre való adás-vétele tárgyában. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszIrr ih'nak arról» hogy Ungvár thj. város kataszterében, a kincstár tulajdonát képező erdő és más földek közvetlen szomszédságában két utcában rendezve mintegy 80 lakóház van, mely házak lakói törpebirtokaikon, kertjeikben szorgalmasan földműveléssel foglalkoznak és tejelő teheneket tartanak, hogy az így nyert tejből sokgyermekes (4—12 gyermek egy-egy családban) családjukat táplálják. Ezenkívül napszámmunkával és fuvarozással foglalkoznak. Sok évi nyugodt legeltetés után folyó évi április hóban a legeltetés megkezdése napján, a kincstári erdők kezelőitől azt az értesítést kapták, hogy azon a kincstári területen ezentúl nem legeltethetnek és hogy ezek az ungvári lakosok ezáltal, a váratlanu/ jött tilalom folytán, állatállományukkal válságos helyzetbe jutottak, mely helyzet folyamányaképpen 18 tehenet el kellett adniok és 18 család tej táplál ék nélkül maradt? Továbbá van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Ungváron ez a 80 család a közvetlen szomszédságukban haszontalanul heverő 56 holdnyi, a kincstár tulajdonát képező területet a m. kir. földmívelésügyi minisztériumtól kérvényben megvételre kérte? Ha igen, akkor kérdezem: 200, ülésé 1Ú41 június êo-én, szerdán. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr elrendelni, hogy a legeltetési engedély azonnal kiadassék olyan értelemben, hogy ezek a tehéntartó családok teheneket ós borjaikat az arra egyedül alkalmas kincstári területen kielégítő módon legeltethessék isi Hajlandó-e továbbá a földmívelésügyi miniszter úr ezeknek az ungvári lakosoknak a közvetlen szomszédságukban haszontalanul heverő kincstári földrészt a rendelkezésre álló és az esetleg már beszerzendő adatok alapján a kérelmezőknek örökáron eladni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Homicskó Vladimir: T. Ház! Interpellációmat intézhettem volna a földmívelésügyi miniszter úron kívül még a gazdasági csúcsminiszter úrhoz és a közellátási miniszter úrhoz is, minthogy 80 családnak jólétéről van szó, amely 80 család — minden családban 4 gyermeket számítva — 500 embert, 500 városi lakost számlál. Ezek Ungvár város cservenyicai részén két utcában laknak és 70—74 tehenük van, amely tehenek tejével gyermekeiket táplálják. Etat éven keresztül kincstári földeken legeltették teheneiket és minden darabért megfizették /i havi 1 pengős, 1 pengő 20 filléres díjat. Ez év április elején, amikor ki akarták hajtani a teheneket, azt az értesítést kapták, hogy a hat évig használt legelőn, többé nem legeltethetnek. Történt ez április elején, amikor már ki kellett volna hajtani legeltetésre a teheneket. Természetesen, amikor a gazda tudja, hogy tavaszkor kihajthatja a tehenét, csak annyi szénát tárol, hogy április elejéig elég legyen a széna, mert hiszen április elején úgyis kihajtja a marhát a legelőre. Elképzelhetjük, hogy április eleién milyen helyzetbe került ez a 80 család az éhes teheneivel. Kapkodtak fühöz-fához, elmentek a főerdőtanácsos úrhoz. Azt mondta a főerdőtanácsos: Nem lehet, mert annak a legelőnek egy része illetményföldnek van kiadva az erdőhivatalnokok részére, a többi részen pedig, miután az illetményföldek elzárják a hozzájuk vezető utat, nem legeltethetnek, mert^ csak úgy legeltethetnének, ha azon a földön áthajtanák a teheneket, már pedig akkor kárt okoznának azon az illetményföldön. — Elmentek az illetményföldet használókhoz. Azoknak elnöke, Haidecker főmérnök, azt mondta: A maguk utcájának túlsó részén van egy 56 holdas rész, amely félig-meddig parlagon hever; kérelmezzék, hogy a kincstár adja. el maguknak. Ezek Seaidták a kérvényt. Amikor beadták, a főerdőtanácsos azt mondta: Ezt nem fogjátok megkapni sohasem. — Ekkor azt tanácsolták nekik, hogy jöjjenek hozzám. El is jöttek. Én pedig elmentem a főerdotanácsoshoz, aki megismételte azt, hogy ezt a földrészt nem fogják * odaadni, mert azt a csehek kiirtották, ő meg azután befásította, csemetéket ültetett oda. Ezek az emberek azt mondották, hogy ctt nincs semmiféle csemete. Haidecker főmérnök volt szíves saját kocsiján kivinni engem és én a kocsiról láttam azt a részt. Haidecker azt mondta, hogy legjobb lesz, ha a minisztériumhoz megyek és valahogyan kijárom azt, hogy adják el nekik. Ezalatt a kérvény visszajött az erdőigazgatósághoz és az erdőigazgatóságnál ugyanaz a főerdőtanácsos azt mondotta, hogy semmiféle eladás nem lehetséges, mert ők nem legeltetni akarnak, hanem a földet Fel akarják maguk közt osztani és felszántani, stb. — de ott facsemeték vaunak!
