Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

â82 Az országgyűlés képvïs(Mhàzanak tegség esetén nem a rendőrkórházba utalják be (Zaj. — Az elnök csenget.), hanem a helyőrségi kórházba. Ez idáig rendjén is volna, nem volna benne semmi hiba; akármelyik kórházban is ápolják az embert, a fő az, «hogy megfelelő kórházi kezelést, orvosi segítséget kapjon. Ebben nem is volna hiba; itt a hiba csak az, hogy olyan honvédekkel feküsznek együtt, akiknek abszolúte semmiféle rangjuk nincs. Ezekkel^ veszik egyszínvonalra a főtörzsőrmestert is és a főtörzsőrmester éppen ügy jár körzetet tisztogatni, mint a honvédek, (vitéz Magasházy László: Hát ilyen demokrata vagy? — Egy hang jobbfelöl'- Hol a válaszfal? — Derültség.) T. képviselőtársam, ez a tekintély lerombolása. (Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársam, a tekintélyt meg kell óvni; nem az az egyenlőség, hogy ezeknek az embereknek körzeti tisztogatást is kelljen végezniük. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Bodor Márton: Egyszínvonalon vannak a honvéddel, (vitéz Magasházy László: Hát a honvéd mélyen van! —• Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bodor Márton: Az egyenlőséget úgy értelmezem, hogy a rendőr is kapjon felügyeleti pótlékot, amikor színházba megy, ne csak a tiszt. (Lili János: Ne fizettessék meg vele az élvezetet!) Annak a tisztnek több jár, mert többet tanult, de kapjon a rendőr is valamit. Ez nagy különbség, (vitéz Váradu László közbeszól. — Derültség a jobboldalon.) Elnök: Várady képviselő urat kérem, szíveskedjék esend|b

en máradnt. Bodor Márton: Nagy sérelme a rendőrszemélyzetnek az is, hogy amikor egy rendőrtisztviselő által szerkesztett könyv jelenik meg, azt megvétetik a rendőrőrszemélyzettel. Ez pedig három-négy peugőhe kerül, (vitéz Várady László: Tessék a valódi számot megadni. Vagy három, vagy négy pengő!) Ha az a könyv a rendőrség korszerűsítését célozza és valóban szükséges, akkor tessék a költségvetés rovására megvenni és az őrszemélyzet közt ingyen kiosztani, ne pedig az őrszemélyzetnek kelljen 3—4 pengőért külön megvennie, 2nert nincs annyi fizetése az őrszemélyzetnek, hogy ilyen könyvekre 3—4 pen g-ője jusson. Ez bizonyos mértékig annyi, mintha a kenyerét vennék el az asztaláról. T. Ház! A rendőrtestületben még mindig vannak zsidófajú tisztviselők. (JandI Lajos: Sokan vannak) Még mindig vannak tisztviselők, akiknek a felesége zsidó asszony. Ezeket a legsürgősebben tessék a testületből eltávolítani. Takarítsák ki> azt a szellemet, nehogy még tovább mételyezzék a keresztény magyar társadalmat. Legalább a rendőrségünk- legyen olyan fennkölt, hogy büszkén mondhassuk: a zsidó szellemtől teljesen megtisztított testület. (Gr. Festetics Domonkos: Ég a lámpa! — vitéz Magasházy László: Protekciód lesz, Marci, a rendőrségnél! — Élénk derültség a jobboldalon.) T. Ház: Ügy látom, hogy különösen a fiatal tisztviselők és az őrszemélyzet között diszharmónia van, mert vannak egyes tisztviselők, akik nagyon durván bánnak az őrszemélyzettel, holott az őrszemélyzet tagja sokszor 18—20 esztendőt töltött már a rendőrség kötelékében, azonkívül katonaidejét is kiszolgálta, talán mint szakaszvezető vagy mint őrmester szerelt le, idejött a testülethez és most itt nagyon durván hánnak vele. Olyan szavakat használuak velük szemben, amilyen szavakat nem lepne szabad ilyen családapákkal szemben 200. illése 10.ÍJ júmus ÉS-én, szeréhfí. használni. Nagyon kérem tehát a belügyminiszter urat, hogy ezeket az anomáliákat _a legsürgősebben szüntesse meg. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Serényi Miklós gróf képviseiö úr a belügy; miniszter úrihoz interpellációt intézett a soíti árvízpusztítás tárgyában. Az interpellációra a belügyi államtitkár úr kíván válaszolni. Öt illeti a szó .. Bonczos Miklós államtitkár: T. Ház! Serényi Miklós gróf képviselő úr az előbb interpellációt mondott el a Házban és panasz tárgyává tette, hogy a dunai árvíz alkalmával februárban Solt községben a veszély bekövetkezése előtt a lakosságot kellő időben nem értesítették a veszélyről és nem ürítették ki kellő időhen a községet, továbbá hogy az úgynevezett dunaföldvári vasúti töltést nem vág ták át idejében, csak későn, — csak márciusban és ünnepélyes keretek között — és ennek következtében sokmilliós többletkár érte a községet. Méltóztassék megengedni, hogy erre a kérdésre most válaszoljak; késŐ'bb jöttem ugyanis be és bekértem az adatokat- hogy pontos választ tudjak adni. Le kell szögeznem, hogy a képviselő úr vagy teljesen jóhiszemű tévedésben van, s a tényállást egyáltalán nem ismeri, (Egy hang a jobboldalon: Ez a szokásuk!) vagy teljesen tudatosan, rabulisztikával, politikai szempontból állítja be olyképpen a dolgot, minthogyha a hatóságok, a főszolgabíró és a többi hatósági közegek részéről vétkes mulasztás történt volna. Méltóztassék megengedni, röviden rámutatok arra, hogy ez az árvízveszedelem, lia jól •tudom, tulajdonképpen február 16-án következett be, nem azért, — hiszen magam is egy részletes beszámoló jelentést adtam ki erről, amelyet a képviselő úr is megkapott — minthogyha elszakította volna a gátat az ár, hanem azért, mert a jégtorlódás és a jégdugasz következtében olyan vízszintemelkedés következett be, amely áthágta, átlépte a töltést, úgyhogy jó egy méterrel magasabban átfolyt rajta a víz és azután hátulról marta ki a töltést és az iigy szakadt szét. A lényeg, ami a körültekintést illeti, az, hogy a hatóságok részéről nem történt mulasztás, mert előre is lehetett látni, hogy ilyen magas vízszinttel a Duna gátjai, amelyek igenis erősítésre, még pedig egészen lényeges erősítésre szorulnak, nem tudnak megbirkózni és számolni kellett egy nagy árvíz megindulásával. Hiszen, ha jól tudom a belügyminiszter úr ©nagyméltósága itt a Házban be is jelen tette, hogy milyen kritikus és kétséges a helyzet. Az árvízkatasztrófát egy héttel megelőzőleg — akkor már kormánybiztosi megbízást nyertem, — Pest vármegye alispánjával és az érdekelt főszolgabíró urakkal és községi jegyzőkkel, megállapítottunk egy kiürítési tervezetet teljes körültekintéssel, hogy melyik község, hogyan ürít ki, mikor ürít ki, hova menekíti az állatokat és az embereket, miképpen kell eszközölni a veszély bekövetkezése esetén a kiürítést. Pontosan előre kidolgozták a terveket, úgyszintén megállapították, hol lesz áz első védővonal, és hol lesz a második'és a harmadik védelmi vonal arra az eselre, ha a Duna gátja elszakad a pesti oldalon.-