Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Àz országgyűlés képviselőházának 200. ülése 19hl június 25-én, szerdán. 253 lényegesen enyhíteni fogja az, előállott lelkész­hiányt. A lelkipásztor nélkül maradt egyházközsé­gek gondozására az illetékes egyhálzi főhatósá­gok az anyaországból, illetőleg Kárpátaljáról is kérhetnek kisegítő lelkészeket. A segítésnek ez a módja azonban teljesen az egyházi hatósá­gok jogkörébe tartozik s ,a kormányzat e téren a gondolat felvetésén és a kérdés szimpátiával való kísérésén kívül többet nem tehet. Kérem a t. Képviselőházat, hogy váilaszo­mat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1941. évi április hó 29-én. Hóman s. k.« Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, méltóztatnak-e a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter úr írásbeli válaszát tu­domásul venni? (Igen!) A Ház a vállasat tudo­másul veszi. Következik a közellátási miniszter úr vá­lasza Pápai István képviselő lir részére. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a vá­laszt felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Pápai István országgyűlési kép­viselő úrnak a textilkereskedelem kereszténye- ' sítése tárgyában a képviselőház február 5-iki ülésén előterjesztett interpellációjára a követ­kező választ adom: A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásá­nak korlátozásáról szóló 1939:IV. t,-c. nem teszi lehetővé, hogy azoknak a zsidó kereskedőknek az iparjogosítványa, akiknek üzlete a törvény életbelépésekor már megvolt, visszavonassék. A közellátással kapcsolatos érdekek azonban: szükségessé teszik, hogy az amúgy is korlátolt számban rendelkezésre álló egyes közszükség­leti cikkek a termelőtől a fogyasztóig csak annyi kereskedői kézen menjenek át, amennyi ezen közszükségleti cikkek arányos és helyes elosztásához feltétlenül szükséges. Ilymódon le­het ugyanis az amúgy is korlátolt mennyiség­ben rendelkezésre álló közszükségleti cikkek el­rejtését vagy elvonását illetőleg az ezen köz­szükségleti cikkekkel űzött lánckereskedést megakadályozni. Ezért azon közszükségleti cik­kek tekintetében, amelyekre nézve a fogyasztás korlátozása valamilyen formában bevezettetett, szükségesnek mutatkozott a kereskedői forga­lom szabályozása, nevezetesen annak meghatá­rozása, hogy ezen cikkek kereskedői forgalmá­ban mely nagy- és kiskereskedők vehetnek részt. A kereskedők kiválasztásánál az 1939:IV. t.-c. rendelkezéseinek a figyelembevétele mellett a közellátás érdekében tekintettel kellett lenni arra is, hogy a kiválasztott kereskedők meg­felelőén tökeerősek legyenek, mee-felelő üzlet­helyiséggel és raktárral rendelkezzenek és megbízhatóság szempontjából sem essenek ki­fogás alá. Ezen szempontokra tekintettel a ke­reskedők kiválasztásánál aránylag igen sok zsidó kereskedőt kellett a kijelölésnél mellőzni, A kereskedők kijelölése, illetőleg kiválasz­tása a jövőben is meg fog valósi ttatni hasonló elvek alapján mindazon közszükségleti cikkekre vonatkozóan. — így legközelebb a textilárukra, bőrtalpú lábbelire és talpbőrre vonatkozóan — amelyekre nézve azt a fenti szempontok indo­kolják. Budapest, 1941. évi március hó 14-én. Laky Dezső s. k., m, kir. közellátási miniszter.« Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, méltóztatnak-e a közellátási miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a közellátási miniszter úr vá­lasza ifj. Tatár Tmre képviselő úr í'észére. Kérem a jegyző urat. szíveskedjek a vá­laszt felolvadni. . Megay Károly jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Ifj. Tatár Imre képviselő úr a Képviselőház 1941. évi március l'íi-án tartott ülésén a közellátás terén tapasztalt kaotikus állapotok tárgyában later pellációt intézett hozzám. Az interpellációban felvetett kérdé­sekre válaszom a következő: 1. A közellátás terén mutatkozó zökkenők és zavarok alapoka egyedül az árúhiány, mely viszont a múlt évi rossz termés és a termelésre kedvezőtlen viszonyok következté­ben állott elő. Ugyanakkor a közönség bizonyote rétegei mielőtt a termékek forgalma korlátoz­tatott volna, nagyohbmértéikű árufelvásárlá­sokat eszközöltek. A. közellátás biztosítása ér­dekében tett, intézkedések és e téren hozott rendelkezések általában célszerűeknek, megfe­lelőknek bizonyultak; azokban az esetekben pedig, amikor a gyakorlati élet azt mutatta, hogy a végrehajtásuk nehézségekbe ütközik, vagy nem a legmegfelelőbben szolgálják a ki­tűzött célt, azonnal olyan intézkedések történ­tek, hogy a rendelkezések az élet követelmé­nyeihez idomulhassanak. Figyelembe kell eze­ken kívül venni azt is, hogy a közellátás meg­szervezése — és ezen belül elsősorban a leg­szélesehb körben érvényesülő kötött élelmiszer­gazdálkodás — annyira újszerű berendezése a gazdasági életnek, amely szükségszerűen ide­genkedést vált ki a közönség széles rétegeiben és bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy megfe­lelően bele tudjon illeszkedni. 2. A közellátás kötött rendszere a háborús gazdasági viszonyokkal velejáró szükséges rossz. Nincs kétség aziránt, hogy ennek során felmerülő kérdéseket »közmegelégedésre« meg­oldani nem lehet, ennek folytán nincs és nem is lehet olyan tervezet, amely ezt előmozdítja. Ismételten hangoztatták már az összes felelős tényezők azt, hogy az ellátás nehézségei egye­lőre nem csökkennek. A helyzetet egyedül az javíthatja, ha a termelők és fogyasztók összes­sége a legmesszebbmenő megértéssel és jóaka­rattal fogadja az idevágó rendelkezéseket és tudatában van annak, hogy a kormányzat csak az elkerülhetetlenül szükséges esetekben tesz korlátozó intézkedéseket. 3. Minden megkötöttség és szabályozás ki­termeli a társadalombam azokat az elemeket, akik az előírások kijátszásával és azok megke­rülésével jogosulatlan előnyökhöz kívánnak jutni. Ha a jelenlegi viszonyok között ezek fel­tűnően garázdálkodnak, annak nem utolsósor­ban az az oka, hogy vannak, akik a közvéle­ményt károsan befolyásolják és a Kormány in­tézkedéseit olyan színben állítják be, hogy az azokkal való szembehelyezkedés az iskolázat­lan és fegyelmezetlen tömegek előtt szinte ér­demnek tűnik fel. Mindazokkal szemben, akik a közellátás menetét megzavarják, vagy cselek­ményeikkel veszélyeztetik, a t. Ház előtt tár­gyalás alatt álló törvényjavaslat szigorú bün­tetéseket helyez kilátásba. Ennek a törvénynek példátadóan gyors és erélyes végrehajtása meggyőződésem szerint alkalmas lesz arra, hogy elejét vegye a jövőre mindennemű, a köz­érdekre ártalmas tevékenységnek. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudo­másul venni méltóztassék. Budapest, 1941 jú­nius hó 19-én. Laky s. k.« Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a közellá­tási miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a fcép­* 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom