Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése IUI június 25-én, szerdán. tartott tárgyaláson a kishitelezők két jelöltjét ís/ beválasztották a hitelező bizottságba. A Pénzintézeti Központ nem gyakorolt és nem is gyakorol, az őt megillető jognál több jogot. mert a osŐdhitelezök szavazásánál osak annyi szavazattal vesz részt, ahány szavazat a külön kielégítési joggal nem biztosított, tehát fede­zetlen követelésre esik. Sérelmesnek tartja az interpelláló képvi­selő iir továbbá, hogy a kisbetétesek nem kap­nak kamatot és hogy a felszámolási eljárás sokba kerül. Erre azt válaszolom, hogy a ka­matfizetésnek csak akkor volna jelentősége, ha ii r betéteseik tőkekövetelésükre 100%-os kielégí­tést kapnának. Minthogy azonban az adott helyzetben erre nem kerülhet sor, a kamatfize­tés csak annyit jelentene, hogy : a betétesek a kamatban kifizetett összeget tőkében nem kap­nák meg. A felszámolási költségekre vonatko­zólag" pedig már a múltkori válaszomban is közöltem, hogy a Pénzintézeti Központ az őt megillető költségeket csökkentett mértékben számítja fel. Ehhez most még hozzáfűzöm azt, hogy a felszámolási költségek az 1937. évben az 1932. évi költségeknek már csak 50%-át, az 1940. évben pedig mindössze csak 20%>-át tet­ték ki. Kifogásolja az interpelláló képviselő úr, hogy a Pénzintézeti Központ nem biztosította a kisemberek követeléseit a fölszámolás alatt álló intézet igazgatósági tagjainak vagyonán. Erre azonban az érvényben lévő jogszabályok nem nyújtanak módot. A Pénzintézeti Központ ezért az igazgatósági tagok egy része ellen csakis azon szindikátusi ügyből kifolyólag in­díthatott keresetet, amelyben felel ősségüklei jogilag kellően megalapozhatónak látta.^ Ez a per még folyamatban van. A Pénzintézeti Köz­pont egyebekben nem látott alanot arra, hogy az igazgatósági tagokkal szemben. fellépjen. Álláspontját igazolj körülmény, hogy néhány betétes a kártérítési pert az igazgató­sági tagok ellen megindította, de keresetüket az első bíróság elutasította. Ami pedig végül a képviselő úrnak azt a kifogását illeti, hogy a Pénzintézeti Központ megtagadta revizori jelentéseknek és az észre­vételező levélnek a felszámolás alatt álló pénz­intézet volt igazgatósági tagjai ellen néhány hitelező részéről indított kártérítési perben rendelkezésére bocsátását, erre nézve ugyan­csak már múltkori válaszomban megjegyez­tem, hogy a Pénzintézeti Központ ezeket az adatokat az 1920:XXXVII. te. 7. §-ának (8) be­kezdésében, továbbá a 4450/1940. M. E. számú rendeletben foglalt tiltó rendelkezése 1 ! értelmé­ben nern adhatja ki, ha csak a titoktartás alól az ott meghatározott eljárás során felmentést nem nyer. Egyébként a bíróság által a perben kirendelt szakértőknek ezekre az iratokra nincs is szükségük, minthogy mindazok a könyvek és feljegyzések, amelyek az említett iratok elké­szítésénél alapul szolgáltak, a szakértők rendel­kezésére állanak. Különben, ugyanezt az állás : pontot foglalta el a szóbanlevő perben a pécsi királyi, ítélőtábla is a P. III, 1525/1938/03. számú végzésében. Válaszom befejezéseként foglalkoznom kell még az interpelláló képviselő ' úrnak azzal a megjegyzésével is, hogy a Pénzintézeti Köz­pont személyében Összeférhetlensóg forog fenn, amennyiben egyfelől felszámolója, másfelől hi­telezője a Somogyin egyei Takarékpénztárnak. A képviselő úrnak ez a felfogása nem helytálló. A Pénzintézeti Központ megszervezése alkal­mával ugyanis a jogszabályalkotás már szá­molt azzal, hogy a Pénzintézeti Központ nem csak revizori és felszámoló intézmény, hanem egyik legfontosabb feladata tagjai hiteligéjivé­nek ellátása. Éppen ezért már a 9201917. M.*E. számú rendelet 37. §-a a felszámolási tárgya­lásra vonatkozólag akként rendelkezett, hogy »ama követelések iránt, amelyeket a Pénzinté­zeti Központ jelent be, a hitelező bizottságnak hivatalból kirendelt tagja köteles nyilatkozni.« A Pénzintézeti Központ visszleszaniitolási üz­letágával kapcsolatban majdnem minden pénz­intézettel hitelezési jogviszonyban áll, sőt a dolog természete szerint főleg azok a pénzinte­zetek veszik igénybe a Pénzintézeti Központ­nál levő visszleszaniitolási hitelkeretet, ame­lyeknek a liquidités szempontjából nehézsé­geik vannak. A Pénzintézeti Központ viszont sokszor éppen a felszámolás minél zavartala­nabb lebonyolíthatása érdekében kénytelen hi­telt nyújtani a felszámolás alá került pénz­intézetnek. Tehát abban a körülményben, hogy a Pénzintézeti Központ a Somogymegyei Taka­rékpénztárnál^ nemcsak hitelező, hanem egyút­tal felszámoló is, Összeférhetlensóg nincs. Kérem válaszom szíves tudomásul vételét. Budapest, 1941. évi június hó 2-án. Keményi­Schneller Lajos s. k. m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminisz­ter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a Vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úr válasza Bajcsy-Zsilinszky Endre kép viselő úr részére. Kérem a jegyző urat, szíves kedjék a választ felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Nagymél­tóságú Elnök Ür! Bajcsy-Zsilinszky Endre or­szággyűlési képviselőnek a képviselőház 1941. évi február hó 19. napján tartott 182. ülésén a lelkész nélkül maradt román egyházközségek­nek a magyar államhoz hű papok útján való lelki gondozása tárgyában hozzám intézett in­terpellációjára adott írásbeli válaszomat to­vábbi szíves eljájrás .végett van szerencsém Nagyméltóságodidal tisztelettel az alábbiakban közölni: Az interpelláló képviselő úrnak az az állí­tása, hogy több helyen a román gör. kel., vagy gör. kat. lelkész akár bűntudatból, akár okta­lan félelemből roman területre távozott, tény­leg megfelel a valóságnak. Az így lelkipásztor nélkül maradt nép lelki gondozásáról való gon­doskodást magam is elsőrendű feladatnak tar­tom. Az üresedésben lévő gör. kel. és göT. kat. paróchiák betöltéséről való gondoskodás azon­ban az egyházak hatáiskörébe tartozik. Az ál­lamhatalom e téren csak annyiban lehet az egyházak segítségére, hogy a parőchus lelké­szeiknek államsegélyt folyósít. Már intézkedés is történt aziránt, hogy a keleti és erdélyi or­szágrészen működő gör. kel. és gör. kat. pa­róchus lelkészeknek —- addig is, amíg* az elő­készületben lévő költségvetés alapján a lelké­szek résziére a törvényes kongrua kiutalható lesz — átmeneti járandóság folyósíttassék, ha a megkívánt iskolai és theológiai képesítéssel rendelkeznek. Ezenfelül a szóbanlévő kérdés megoldása érdekében az illetékes egyliárzi hatóságokkal tárgyalásokat folytattunk, amelyeiknek ered­menyeképpen a kolozsvári gör. kat. theológiai főiskola egy tanévi hallgatási kötelezettséggel megnyitotta kapuit azok előtt a sör. kat. taní­tók előtt, akik tanfolyamszerű theológiai vég­zettséggel a gör. kat.^ lelkészi karba kívánnak lépni. Ez az iniézkedés a következő évben már

Next

/
Oldalképek
Tartalom