Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-192
Ï2 Az országgyűlés képviselőházának 192. központokat létesítünk. 14 millió pengő költséggel Budapest—Miskolc irányában távkábelt építünk, üzembehelyezzük a debrecen— uyiregyháza-—-munkácsi távkábel erősítő állomásait és befejezzük az erdélyi vezetékhálózat átépítését. Közlekedési politikánk keretében fokozottan folytatjuk azoknak a feladatoknak megvalósítását, amelyeket már az előző kormány maga elé tűzött. Komoly elhatározásunk, hogy az ország vasúthálózatát és vasútberendezéseit tovább bővítjük. A nyersanyaghelyzei megszabta lehetőségek, valamint az üzemi termelőképesség keretében, ezek maximális kihasználásával a kormány elsősorban a mozdony- és- kocsipark fejlesztésére törekszik. Mindinkább növekvő forgalmi igények kielégítésére folyami és folyam-tengeri hajózásunk további fejlesztésére törekszünk. A Délvidék visszatérésével az ottani kikötők és hajóállomások kiépítésére a szükséges előmunkálatokat máris folyamatba tettük. Gyors ütemben fejlődő légiforgalmunkat tovább kívánjuk fejleszteni s ezért a Ferihegyi új replu lőtér munkálatainak befejezését a lehetőség szerint siettetjük. Ugyancsak folyamatban van a felvidéki, kárpátaljai, kelet-magyarországi és erdélyi közforgalmi repülőterek korszerű átépítése. Földrajzi fekvésünk, megfelelően kiépített repülőtereink és légiforgalmi szerveink jogossá teszik azt a reményünket, hogy Európa légi közlekedésének egyik főállomása Budapest lesz. (Helyeslés és éljenzés.) Iparügyi vonatkozásban a kormány három fontosabb törvénytervezetet készít elő. Az első az országos ipari, kereskedelmi és bányászati munkakamarákról. Ennek segítségével az illető kategóriába tartozó munkaadókat és munkavállalókat közös érdekképviseleti szervként működő munkakamarában kívánjuk tömöríteni azzal a céllal, hogy ennek keretében a munkaviszonyt érintő kérdéseket megvitathassák és meghatározott esetekben önkormányzati alapon el is intézhessék. (Élénk helyeslés.) Az előkészület alatt álló második törvénytervezet annak a régi, nemzetközi viszonylatban is általános kívánságnak akar elegyet tenni, amely szerint a munkaközvetítést állami feladattá kell nyilvánítani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A keresetszerű munkaközvetítő irodák működését meg kell szüntetni, az ingyenes magánmunkaközvetítő irodák működését pedig- meghatározott előfeltételek igazolásához és miniszteri engedélyhez kell kötni. (Élénk helyeslés.) A harmadik törvénytervezet alapgondolata: a mérnöki kamarai kényszer kiterjesztése. E szerint valamennyi műszaki kereseti tevékenységet folytató és valamennyi közszolgálatban álló mérnöknek a mérnöki kamara tagjának kell lennie. (Élénk helyeslés.) Kisiparosságunk és munkásságunk ügyeit a kormány különösen szívén viseli. Gondoskodni akarunk arról, hogy kisiparosainkat a közmunkákba megfelelően bekapcsoljuk és hogy ez az érdemes társadalmi réteg a szükséges nyersanyagokhoz hozzájusson, ho«-^ hiteligényeit kielégítsük és szakképzettségüket emeljük. Munkásságunk érdekében arra törekszünk, hogy a szociális jellegű törvények becsületes, maradéktalan betartását és végrehajtását minden erővel biztosítsuk. Ugyancsak különös gonddal fordulunk Erülése 19 Ui április %4-éfi,- csütörtökön. dély ipari problémái felé. Azon vadunk, hogy az erdélyi iparvállalatok hitelproblémáit rem dezzük, a Romániában maradt követeléseik likvidálását szorgalmazzuk s hogy árucikkeik szállítási lehetőségeit megjavítsuk. Szólnom kell-arról a sokrétű feladatról is, amelyet egyszóval a közellátás nevén foglalhatunk össze. (Halljuk! Halljuk!) A közellátás feladata elsősorban a közélelmezési problémák megoldását jelenti. A közélelmezés zavartalan biztosítása Magyarországon normális körülmények között — figyelemmel államterületünk kifejezetten agrár jellegére — nem okozhat gou- dot, de az elmúlt év minden várakozásnál roszszabb terméseredménye (Rajniss Ferenc: Es a rossz vezetés!) az egyébként minden bizonynyal kialakuló egyensúlyt e téren megbillentette. A kormány a kényszerrendszabályok egész sorát volt kénytelen kibocsátani, hogy meglevő készleteink megfelelő felhasználását a lakosság egyetemének érdekében biztosíthassa. Ezek a kényszerintézkedések, amelyek a legutolsó időben úgynevezett beszerzőosztagok megszervezésére vezettek, hangsúlyozottan az ország egész lakossága, elsősorban az ellátatlanok érdekében történtek. Remélnem kell, hogy ez intézkedések segítségével —• melyek kiadásánál igyekszünk mindig a legmesszebbmenő megértést tanúsítani a termelő lakossá ti' iránt, — úgy tudunk gazdálkodni, hogy az új termés betakarításáig, ha szűkösen és néha elkerülhetetlen zökkenőkkel is, de az ország lakosságának méltányos kívánságait ki tudjuk elégíteni. A kötött — beosztásos — élelmiszerirazd^kodáson kívül szükségessé vált bizonyos iparcikkekkel való ellátás megszervezése is. E természetes folyamat sima lebonyolításának egyengetése érdekében a kormány szervezetileg a legcélravezetőbb munkát kívánja kifejteni, hogy biztosíthassa a szétosztásban a mindennél előbbrevaló szociális szempontok érvényesülését. Az áruelosztás és az irányított gazdálkodás • körének tágulásával természetesen együtt jár az erre igénybevehető kereskedők, elsősorban a nagykereskedők kijelölése. A kormányt ebben a tekintetben clZ cl szempont vezeti, hogy gazdasági életünk egész területén fokozatosan kiépüljön az a magyar szellemű keresztény kereskedelmi szervezet, amelynek hazánk gazdasági történetében sokszázéves múltja van. (Úgy van! Helyeslés.) Az árpolitika tekintetében a kormánynak nem lehet és nincs is más álláspontja, mint az, hogy a lehetőséghez képest tartsa az árszínvonalat. Természetes azonban, hogy az olyan relatíve kisebb gazdasági egység, mint Magyarország, amely sok tekintetben függ export- és importpiacok velünk szemben jelentkező árviszonyaitól, tökéletesen megmerevített árszínvonalra nem is törekedhetik. A hazai élelmiszer- és ipari ellátásban egyaránt döntően fontos mezőgazdasági árak képződésében a kormány arra törekszik, hogy a lehető legnagyobb termelést biztosítsa. Ami az ipari árakat illeti, ezek bizonyos méretű felülvizsgálatára is gondolnunk kell, főleg azért, nehogy túlságosan merev, repressiv árpolitikával iparunkat az annyira szükséges és jelentős beruházásoktól visszatartsuk. Kétségtelen, hogy ezeknek az árpolitikai intézkedéseknek kihatásuk van a megélhetési költségek alakulására. A munkabérrendezés
