Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-192

Az országgyűlés képviselőházának 192. tekintetében a kormány isimeri és teljesíti is kötelességét. Egyet azonban a most folyó nagy háború idejében mindenkinek meg kell értenie: minél tovább tart a háború, annál inkább szaporodnak azok a nehézségek, amelyeket a fogyasztás céljaira szolgáló javak mennyiságének nagymérvű csökkenése idéz elő. A munkabér változása itt — sajnos nem jelentheti az életszínvonal javulását is. Megértést és türelmet kérünk a termelőktől csak úgy, mint a fogyasztóktól a naponként felmerülő ellátási neihéz s egekkel szemben, bár a kormány minden rendelkezésére álló lehetőség kihasználásával igyekszik az európai viszonylatban ma is kedvezőnek mondható hazai közellátásunk elé tornyosuló kényszerű akadályokat elhárítani. (Helyeslés.) Most méltóztassanak megengedni, hogy az elmondottakat külügyminiszteri minőségemben a kormány külpolitikájában irányadó szempontok ismertetésével kiegészítsem. (Halljuk! Halljuk!) Hla van korszak, amit történelminek lehet nevezni, ez a korszak, amelyben élünk, valóban az. A mi nemzedékünk végigküzdötte, végigélte a világháborút, amelyről mindenki tudja, hogy döntés nélkül, nem a valóságos béke helyreállításává], hanem a legjobb esetben fegyverszünetnek nevezhető kényszerrendezéssel ért véget. (Ügy van!) Mihelyt a német és olasz nemzetek hatalmas belső megújulása... (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Hitler!) megváltoztatta a kényszerbékék teremtette hatalmi helyzetet, a világháborúban megütközött ellentétek újra kirobbantak. Koppant erők csapódtak össze és küzdelmükből új világ kovácsolódik. Ha távolabbi perspektívákból nézzük azt, aminek tanúi és részesei vagyunk, azt mondhatnók, hogy a világrészek integrálódásának folyamata játszódik le előttünk. (Ügy van!) Ügy látszik, hogy az eddig inkább csak földrajzi fogalmakat jelentő világrészek nagyobb politikai és gazdasági egységekké alakulnak át. (Ügy van!) Elsősorban áll ez Európára, ahol kétségtelenül legerősebb az integrálódás folyamata, amelynek a Német Birodalom és Olaszország kapcsolata és együttműködése szab irányt. A »tengely« fogalma így kap igazi tartalmat és értelmet. Az integrálódás természetes és logikus következménye, hogy a kialakuló nagyobb egység alkotóelemei: az adott esetben az egyes államok szerepének jelentősége fokozódik. Az európai államok jövőbeni szorosabb együttműködése csak úgy képzelhető el, ha ebben az együttműködésben minden nemzet megfelelő részt kap a maga géniusza, szellemi és gazdasági ereje szerint. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a középen.) A mi szerepünket az újjáalakuló Európában mindenekelőtt földrajzi, helyesebben geopolitikai helyzetünk szabja meg. Az a terület, ahová a sors és a történelem állított bennünket, Európa délkeleti részének természetes gravitációs pontja. Olyan érdekek kereszteződnek itt, amelyek e területnek rendkívüli jelentőséget adnak. Erős, szilárd magyar állam a Duna völgyében nemcsak a szoros értelemben vett magyarságnak, hanem valamennyi velünk együtt élő népnek, de éppen így a mi országunkkal szomszédos államoknak és egész Európának is érdeke. (Nagy taps a jobboldalon és a középen.) De vannak itt más tényezők is: az együtt végigküzdött világháború dicsőséges emlékei, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ülése 1941 április 24-én, csütörtökön. 13 majd a közösen viselt méltatlan rnegalázás szoros érzelmi kapcsolatokat teremtettek a magyar és a német nemzet között. (Ügy van! Ügy van! Taps a Ház minden oldalán.) Ugyancsak erős és tartós kapcsolatok adódnak abból a századok óta zavartalanul fennálló szellemi és gazdasági összeköttetésből, amely bennünket a Németbirodalomhoz és a baráti Olaszországhoz fűz. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps.) Viszonyaink két hatalmas barátunkkal ' ilyen természetes adottságokon épült, azaz olyan tényezőkön, amelyek a politikai konstellációk változásaitól függetlenek. Bár egyik oldalról nagy és hatalmas államokról, a mi részünkről viszont csak egy középhatalomról van szó, a közöttünk lévő baráti jó viszony mégis kölcsönösségen alapul, ami realitásának és tartósságának további biztosítéka. A Német Birodalom és Olaszország együttes ereje volt az, amelynek a 22 év előtt teremtett igazságtalan és tarthatatlan dunavölgyi helyzet likvidálása során eddig elért nagy eredményeket köszönhetjük. (Ügy van! Ügy van! Hosszantartó tapa a Ház minden oldalán.) A nemzet egyeteme hálás ezekért az eredményekért. Hálás mindenekelőtt Hitlernek és Mussolininak, (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) a két nagy baráti nemzet korszakot alkotó vezéreinek, akik annyiszor adták bizonyítékát annak, hogy a magyarság sorsának alakulását megbecsüléssel, megértéssel és szeretettel nézik. (Éljenzés és taps.) A hála és ragaszkodás momentumai csak megszínesítik, melegebbé teszik azokat a kapcsolatokat, amelyeknek gyökerei mélyen a realitás talajából fakadnak. Mindez kellőképpen kifejezésre jutott a hármashatalmi egyezményhez történt csatlakozásunk tényében, ami a tengelyhatalmakkal fennálló viszonyunk és egész külpolitikánk szilárd alapja. Nálunk gyakran szokták emlegetni azt, hogy kicsiny nép vagyunk. Anélkül, hogy a dicsekvés és a túlzott önbizalom visszataszító hibájába esnénk, nyugodt önérzettel állapíthatjuk meg, hogy népünk számbeli ereje, -— még ha pusztán csak a számbeli erőt vesszük is tekintetbe, ami korántsem döntő — a Németbirodalomtól délkeletre élő nemzetek közül a legerősebbek erejével egyensúlyt tart, többiek erejét pedig jelentékenyen meghaladja. (Ügy van! Úgy van!) Nincsen tehát semmi értelme sem annak, hogy magunkról mint kicsiny nemzetről beszéljünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Központi elhelyezkedésünk és ezeréves történelmi szerepünk, népünk nagyszerű kvalitásai a nemzet erejét sokszorosan felfokozzák. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hogy az 1918-ban rajtunk végrehajtott csonkítás a Duna völgyében milyen bizonytalanságot, milyen kiegyenlíthetetlen ellentéteket teremtett, azt most már nem kell bizonyítani. (Úgy van! Ügy van!) Lehullottak rólunk a trianoni bilincsek s a magyar állam ma ismét az európai rend és együttműködés erős tényezője. (Ügy van! Ügy van!) Ez is kíván^ maradni. Ebben az értelemben keres megértést mindazok felé, akik ezt a becsületes szándékot ugyanebben a szellemben fogadják. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és

r a középen.) Politikánk nem lehet más, mint állandó gondoskodás arról, hogy úgy illeszkedjünk bele Európa új rendjébe, ahogyan ez önálló és független magyar államiságunk érdekeinek és dunavölgyi történelmi missziónknak megfelel. (Hosszantartó, általános, élénk taps és éljenzés. — Mozgás a balközépen. — Maróthy Károly (a bal3