Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
222 Az országgyűlés képviselőházának vetkezményt fog- ez jelenteni egész Európára és miránk is, és sok súlyos kouzekvencialevonással kell, hogy ez járjon egész^ Európában és nálunk isi _ hogy ez lesz a végső tisztázása azoknak a koreszméknek, amelyek vannak és amelyekre ne méltóztassék Benes t. képviselőtársamnak azt mondani, hogy ezeknek a türelmetlenség a jellemző vonása. Állítom, hogy mi is itt mindannyian szerény és tehetségtelen szolgái vagyunk ezeknek a koreszméknek, de ránk ne süssék a türelmetlenség bélyegét. És még egy dologban ne áltassuk magunkat: azokra a nagy magyar tömegekre, amelyek részben tudatosan és jelvény alatt és pártkeretek között, részben pedig öntudatlanul, jelvények és pártkeretek nélkül, de érzik már, bizonyosan érzik az új időket, ne méltóztasnék azt mondani, hogy türelmetlenek, mert ezek a nagv tömegek mindennek dacára vállasak ennek a bizony elég keserves és komplikált magvar életnek minden keresztjét, — a közellátási miniszterrel együtt. Ha volt háború a világon, ez a háború az eszmék mérkőzése» és ennek a báborúnak következményei •'ól nem fogja kihúzhatni magát senki sem. az sem, aki esetleg kinyomozatlanul hagvná ezt a röpiratot, amelyet ebben a pillanatban kaptam egyik képviselőtársamtól, amely nvilván fiktív kiadóval és nyomdával szignálva jeleni meg. amely »Magyar Testvérek!« megszólítással kezdődik és úgy végződik: »Testvéri üdvözlettel: Magvar Autonom Szocialista Swnvjetköztá.r sasági Front.« Ez az aláírás. Ebben a röpiratban nem kevesebbről van szó, minthosry (olvassa): »Magvarok, készüljetek fel a németekkel és olaszokkal paktált és ezek szolgálatában álló hazaáruló fasisztákkal, a náe.istákVal és a uvilas banditákkal való végső leszámolásra.« (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: TJnl a, belügyminiszter? fizt nyomozzák ki! — vitéz Lipcsey Márton: Ez e^y gazember!) Azt mondja továbbá ez a röpirat (olvassa): »Testvéreid Ne harcoljatok, me^t úgyis hiábavaló lenne a proletárhadsereg ellen. (Zaj és felháborod"? a Ház minden oldalán. — Mnkcsav Dezső: Küldik tízezer számra! — Keck Antal: Itt nem elég a felháborodás. — Mokesay Dezsői ~H^y>n jelentjük fel! — Folytonos zaj.) Tisztelettel leteszem a Ház asztalára, abban a meggyőződésben, hogy ennek a röpiratnak előállítói, amennyiben Magyarországon vannak, a legrövidebb időn belül el fogják érni a törvény legsúlyosabb büntetését. (Horváth Géza: Orosz remilők is dobáltak röpcédulákat Máramarosszigeten. Tudják hová kell! — Zaj. — Elnök csen ff et.) T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy a szociáldemokratapártnák egyetlen képviselője sincs jelen, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem is kellenek!) azért, mert jelenlétükben szemükbe óhajtanám állítani a nacionalista magyar közvéleménynek azt a követelését, hogy ezt a pártot pedig, amely kétségtelenül szerves kapcsolatban áll a túlsó oldali koreszmével, amely el fog tűnni a világ porondjáról, ezt a nártot a magyar kormány haladéktalanul tiltsa be. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon, taps jobbfelől. — Eay hang a, jobboldalon: Ebben egyetértünk!) Nem tűrhető tovább az az érvelés, hogy nem lehet hozzányúlni, mert a munkásság gazdasági szervezetét alkotják. Hát szégyene volna a magyarságnak és a magyar kormányzatnak, ha nem tudná a munkásságnak ezeket a P"azrla.ságí p7grvezetpit éifjmQ-ntprii kll Tlp ntP T1 Í ezekből a vörös keretekből. (Közi Horváth Jó200. ülése 1941 június 25-én, szerdám,. zsef: Erre nincs 'mentség, az kétségtelen. — yitéz Imrédy Béla: Üjra engedélyezték újságjaikat!) Tessék elhinni, ez egy kicsit különös dolog. Örömmel látom, hogy. odaát is tapsoltak. Ma is a folyosón elpanaszolta nekem egy rendkívül nagyrabecsült és elég tekintélyes, odaát is tekintélyes kormánypárti képviselőtársain, hogy milyen borzasztó a szociáldemokrata párt terjeszkedése. Könyörgünk mély tisztelettel, innen az ellenzéki várárkokból: ne panaszkodjanak nekem az urak a folyosón — hanem tessék ezekkel a kérdésekkel ideállani. (Jb ricke Valér: Szégyene a nemzeti államnak, hogy •szociáldemokrata párt vau még egyáltalában Magyarországon. — Ügy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloléalon. — Keck Antal: Követelje a párt, akkor feloszlatják! — Vajna Gábor: Tessék a Népszavát betiltani! Tessék azonnal intézkedni!) Csinálják meg* az urak, s legyenek meggyőződve, hogy az, egész magyar, önök által szélsőségesnek nevezett nacionalista közvélemény hozsannával fog önöknek helyetfelni* He könyörgöm, még egyet kérek, ne méltóztassék belemenni valami félmíeigoldásba, álmegoldásba vagy ne jöjjenek valami látszatmegoldással. (Fricke Valér: Dehogy! Képviselőiket kidobni a parlamentből... — Horváth Géza: A belügyminiszternek megmondani! (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! Incze Antal: T. Képviselőház! Nagyon örülök, hogy sikerült egy olyan témát előhoz- nom, íf amely ben — úgy látszik — az egész képviselőház egyetért, bár a szocialistákat, meg Kassayékat és Bródyékat nem említhetem, de talán ez bennünket mégsem érdekel. Ezekután meg" vagyok győződve, hogy a belügyminiszter úr ennek az általános állásfoglalásnak — most méltóztassanak egy kicsit figyelni a szavamra — a konzekvenciáit levonja. (Közi Horváth Józef: Ebben tévedsz!) Nem hinném. (Egy hang a szélsőbaloléalon: Optimista!) T Képviselőház! Ami az előttünk fekvő, szóbanforgó törvényjavaslatot illeti, (Börcs János közbeszól. — Elnök csenget) ez, mint mindnyájan tudjuk, a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlya és a termelési rend biztosítása céljából kér a kormányzat számá,ra egy különleges felhatalmazást. Ez a felhatalmazás természetesen bizalom kérdése és par excellence politikai kérdés. Most engedjék meg nekem, hogy mielőtt egy kicsit gyakorlatiasabbá tenném a megjegyzéseimet ehhez a törvényjavaslathoz, felvessek egy kérdést, megint csak olyan beálJításban, amelyben, azt hiszem, alig lesz a Házban különböző felfogás. Ha politikai állásfoglalásomat keresem, akkor először talán tisztázzuk magunk között hangosan azt, amit mindnyájan kitűnően tudunk, hogy a politika nem egyéb, mint a közösség szabad fejlődését biztosító eszközök és módok felkeresése és azok segítségével ennek a fejlődésnek biztosítása. Most tegyük még bele ebbe a rövid definícióba azt, hogy a. közösség biológiai, gazdasági és kulturális fejlődését óhajtjuk szolgálni. A politikai különbség tehát lőhet tartalmi, amikor másban és másban látjuk az eszközöket és módokat, és lehet azután mód^zerheli. amikor ezeket a megtalált eszközöket és módokat más és másképpen akarjuk felhasználni. Lehetne azonban egy prelimináris