Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

âl2 Àz országgyűlés képviselőházának (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 12 perckor.) (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkön y vének vezetésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok mellett felszó­lalók jegyzésére Megay Károly, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Nagy Fe­renc jegyző urakat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak a törvényhozói összeférhetlenség szabályozásának előkészí­tésére kiküldött bizottság elnökének jelenté­sét, amelyben a Ház tudomására hozza, hogy a kiküldött bizottság folyó évi június hó 24-én tartott ülésében megalakult s elnökké vitéz Bobory György, helyettes elnökké Ferenezy Tibor, jegyzővé Stitz János és előadóvá Donáth György bizottsági tag urakat válasz­totta meg. Egyúttal bejelenti, hogy a bizottság leg­közelebbi ülését folyó évi július hó 1-én, dél­előtt 11 órakor fogja tartani. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a Fővárosi Közmunkák Taná­csának felterjesztését, amellyel az 1870 :X. te. 27. §-ában r foglalt rendelkezéseknek megfele­lően a fővárosi pénzalap 1940. évi zárszámadá­sát és az ahhoz tartozó kimutatásokat a tör­vényhozásnak megküldi. A zárszámadást és az ahhoz tartozó ki­mutatásokat betekintés végett letétetem a Ház asztalára. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úir kíván szólni. ' Hóm an Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Az 1927:XIII. te. rendelke­zése alapján van szerencsém a külföldi ma­gyar intézetek működéséről és a magas mű­veltség célját szolgáló ösztöndíjakról szóló 1938/39. évi jelentést előterjeszteni. Elnök: A Ház a jelentést szétosztatja. Napirend szerint következik a 36 tagú or­szágos bizottság hatáskörének további meg­hosszabbításáról és taglétszámának újabb fel­emeléséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalásra. (írom. 504.) Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Budinszky László. Elnök: Budinszky László képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! A t. Ház vala­mennyi tagja, amikor bejön a Házba és ami­kor kimegy innen, hallja kinn a falun és a városban mindenütt- a panaszokat. A képvise­lők táskája tele van panasszal és jajszóval. A falusi zsellértől kezdve egészen végig, a kis­iparoson keresztül a középosztályig, t minden­kinek van valami panasza ebben az ország­ban. (Egy hang a jobboldalon: Ez igaz!) A panaszok nagyrésze alappal bír, van természe­tesen egy rész, amely alaptalan. Az emberek panaszkodnak a közellátás nehézségei miatt, a közélelmezés megoldatlansága miatt, az em­bereknek hiányuk van bőrben, cipőben, min­denféle elsőrendű közszükségleti cikkben s a képviselők a panaszokat összeszedik, beszél­getnek róla, azután minden megy tovább az országban úgy, ahogyan addig ment. Ezeknek az állapotoknak a megvizsgálására, a bajok okainak kutatására meg kell néznünk azokat a tényeket, amelyekből ezek a bajok keletkez­nek. Csak a tények induktív vizsgálata után lehet megállapítani a hajók okait és csak ezek 200. ülése 19hí június 25-én, szerdán. I vizsgálata után lehet megállapítani, hogy mik J is a bajok ebben az országban és mik a segí­tés módjai. Ebben a vitában sok egészséges, nagyszerű gondolat merült fel, az egész rendszernek az átalakításáról volt szó. A földkérdés, mint elsőrendű magyar probléma, éles megvilágí­t tásba került. A magyar föld helytelen- meg­oszlása, a jövedelmek helytelen eloszlása, a nagytőkétől végig minden szóbakerült itt és mégis minden megy tovább a magyar életben úgy, ahogyan azelőtt ment. A zsidókérdés is szóbakerült itt különböző' megvilágításban. Ezeket a kérdéseket azonban konkrét tények nélkül nem lehet kellőképpen megvilágítani. Az eredendő hiba abban rejlik, hogy átalakuló korban vagyunk és ezt az átalakulást azonban nem akarjuk vagy nem tudjuk észrevenni. A magyar alkotmány szerint a törvényhozói ha­talom és a végrehajtó hatalom két különböző állami főfunkció és eddigelé a törvényhozói hatalom volt az, amely a végrehajtó hatalom fölött volt, azt ellenőrizte és túlsúlyban volt. Ma azonban önkéntelenül, akaratlanul is a' törvényhozói hatalomtól eltolódik a súlypont a végrehajtóhatalom felé és így a közigazga­tás nyomul előtérbe, amely az egyénnek, az embernek, a nemzet tagjának az életébe bele­nyúl és van hivatva azt rendezni a közösség­gel szemben. Ebből következik tehát, hogy ön­kéntelenül is eltolódunk a régi parlamentáris államformától, annak előnyeitől és hátrányai­tól és a súlypont átmegy a végrehajtóhata­lomra. Arról azonban eddigelé nem történt gondoskodás, hogy ez a végrehajtóhatalom, a közigazgatás, megfelelően, korszerűen átala­kíttassák. T. Házi A magyar élethen különösen a vi­déki városokban sokkal szembeötlőbben tűnnek fel azok a roppant visszás állapotok, amelyek fennálianak és amelyeket nem szűntetünk meg és a közigazgatás sok helyen semmit sem se­gít. Itt van a zsidókérdés. Hoztunk két zsidó­törvényt is, ez a két zsidótörvény azonban nem volt elégséges, amint ezt kormányzati oldalról is többször elismerték. A zsidótörvény végre nem hajtása, továbbá helytelen volta következ­tében igen nagy kár háramlott a magyarokra, a nemzsidóknak tekintendő személyekre, mert a zsidóság a folytonos támadások és piszkáló­dások tüzében megedződött, megerősödött és ma egységes falként áll szemben velünk, ter­mészetesen gazdasági téren a hatalma nem­hogy gyengült volna, hanem mondhatni, hogy még erősebb. A közigazgatás, amelynek hivatása és kö­telessége volna, hogy ezt a törvényt végre­hajtsa és segítsen, e tekintetben nagyon sok konkrét esetben csődöt mond. Nógrád vár­megye székhelyén, Balassagyarmaton volt egy Weisz Oszkár nevezetű zsidó. Ez egy árveré­sen megvett egy malmot, azt átírták a nevére és a vételt jóváhagyták. Később kiderült, hogy ez a Weisz Oszkár a közre káros cselekménye­ket követ el, ezért elrendelték az internálását Erre mi történt? A közigazgatási hatóság, a rendőrség, amelynek ezt végre kellett hajtania, internálta is, de úgy, hogy a kapitányságot vezető rendőrtanácsos ezzel a Weisz nevű zsi­dóval elment a kistarcsai internálótáborba és megkérte az ottani parancsnokot, hogy ezt a zsidót részesítse kivételes elbánásban, mert ez egy derék ember. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Pfuj!) Ilyen és ehhez hasonló esetek nem szórványosan fordulnak elő. Ez a rendőr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom