Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának , tanácsos, — Barna Gábornak hívják — ma is ott van a helyén, ma is ugyanolyan tüntetően barátkozik és tartja fenn összeköttetéseit a zsidósággal, mint azelőtt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Madarat tolláról!) A közigazgatás elzárkózik, nem tesz semmit és a magyar életben minden úgy folyik tovább, mint eddig. Ugyancsak Balassagyarmaton van egy Magos Műnk nevezetű zsidó építész. Mérnöknek mondja magát, pedig építőmester volt, kikeresztelkedett néhány éve és megszerezte a mérnöki címet. A ruszinszkói kaszárnyák és hadiépületek nagy részét ez a zsidó építi ma is. Ez konkrétum. Ha a közigazgatás belenyúlna ezekbe a dolgokba, nem történhetnék meg, hogy egy zsidó ilyen állami építkezéseket kapjon. Balassagyarmat megyei város. Egy Lengyel Imre nevezetű zsidó szállítja ma is a városnak az összes közszükségleti cikkeket, nyomtatványokat és minden néven nevezendő felszerelést. Panasz ment ellene, de a közigazgatás alszik és nem szól semmit. Ugyanebben az el.zsidósodott városban, ahol a dolgokba erélyes közie-azffatási intézkedéssel kellene belenyúlni, Kertész-Klein és Felsenburg Sándor szesznagykereskedő, fás zsidók ugyanúgy folytatják működésüket, mint eddig. De továbbmegyek. Nemcsak a magánvállalkozás terén folytatnak ilyen üzelmeket, hanem maga Balassagyarmat város is zsidó mérnököt alkalmaz a mai napon is, és akkor, amikor az ellen, hogy Balassagyarmat város zsidó mérnököt tartson, panasszal éltek, a közigazgatás megállapította, hogy ez nem köztisztviselő, mert a város megszüntette vele a tisztviselői viszonyt és csak esetről-esetre alkalmazza ezt a mérnököt. Mi ez, t. Ház, ha nem a zsidótörvény tipikus kijátszásai Ha ezt megcsinálja egy Kohn, akkor azt a rendőrbíróság elé állítják és megbüntetik, Balassagyarmat város azonban a közigazgatás fedezésével ezt a zsidó mérnököt ma is alkalmazza. (Egy hány a szélsőbaloldalon: Szomorú!) Ez a zsidó mérnök azért, mert magánmunkálatokat is vállalt, a mérnöki kamara fegyelmi bírósága elé került, — mert odakerült ez az ügy — s akkor a független fegyelmi bíróság, amely független minden közigazgatási és más befolyástól, kimondotta, hogy ez összeférhetlen, mert városi mérnök az illető és így magánmunkát nem vállalhat. Mivel védekezik a város? Azzal, hogy olyan kevés ennek a mérnöknek a dotációja, hogy azért a dotációért ezt a városi megbízatást más nem vállalja el. Tipikus közéleti tünet ez 1941-ben Magyarországon. A szellemi munkát, a mérnök munkáját nem fizetik meg, ellenben lehetőséget adnak arra, hogy egy nyugalmazott zsidó mérnök lássa el a város összes építészeti és egyéb teendőit, mellette elnézik, hogy magánmunkát vállaljon, sőt ebben elősegítik, mert kijelentik, hogy nem közalkalmazott, csak esetrőlesetre alkalmazzák — mindennap. Ilyenformán tehát a zsidó megtalálja a számítását, mert magánmunkákkal pótolja azt, amit egy keresztény mérnök a városnál nem pótolhatna. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz közeledni. 'Budinszky László: T. Ház! Konkrétumokat voltam kénytelen felsorolni abban a tekintetben, hogy közigazgatásunk nagyon sok esetben konkrét esetekben még a zsidótörvény törvényes intézkedéseinek sem tesz eleget. Nem is lehet ezen csodálkozni, amikor a vár>Ö. ütése 19 Ul június 25-én, szerdán. 21 % megye főügyészének, Paczolaynak zsidó a társa. Ezek után mit lehet várni? Semmit sem! És mi történik most 1941-ben? Végre-valahára nagy kürtölés és harsonázás után azt mondják, hogy megjön a harmadik zsidótörvény és beterjesztenek egy törvényjavaslatot az ügyvédi rendnek a zsidóságtól való megszabadulásáról, amely javaslat azonban nem tartalmaz semmi egyebet, mint azt, hogy a kamarában ezentúl kevesebb számú zsidó fog szavazni és ugyanúgy megmarad az ügyvédi rend nyakán az 50—60% zsidó, mint azelőtt. Itt nem lehet arra hivatkozni, hogy ez közgazdasági érdek, hogy nem lehet ezekből a pozíciókból a zsidókat eltávolítani. Erre nem lehet azt mondani, hogy külpolitikai érdek, hogy ilyen időkben nem szabad a zsidókérdést megoldani. Itt valami láthatatlan hátsó gátlás van, itt valami fék van. Ha mi már önmagunkat nem tudjuk és nem akarjuk a zsidóság káros befolyásától megszabadítani, akkor legalább lejgyünk tekintettel arra, hogy a szövetségeseink, nagy barátaink iránti kötelező tisztelet is kötelez bennünket arra, hogy a zsidósággal szemben gyorsabb, erélyesebb, rendes és tisztességes szabályokkal járjunk el. ^ Tessék az ügyvédi javaslatba csak egy kiegészítő szakaszt belevenni: »A zsidó fajhoz tartozók nem folytathatnak ügyvédi gyakorlatot.« Ezzel meg van oldva a kérdés. Nem kell semmi más. Nem kell tizenegy vagy tizenkét szakasz; ez az egy szakasz tökéletesen és teljesen megoldja a kérdést. Ez nem pártkérdés. Meg vagyok győződve róla, — amint hallottam is — hogy a túlsó oldalon ülő igen t. képviselőtársaim teljesen egyetértenek atekintetben, hogy meg kell szabadítani az ügyvédi rendet a zsidóságtól, annak szellemiségétől. Igaz, hogy Benkő igen t. képviselőtársam, amikor az érdekképviseletnek efelett vitája volt, azt mondta, hogy: hja, Magyarország a kompromisszumok hazája. Ezzel a felfogással szakítanunk kell. Ezen a téren nem lehet kompromissEumot kötni, mert akkor az egész magyar nemzeti közvéleménnyel találkozunk szembe. Ehelyett jött egy kis törvényjavaslatocska a kamarai választásról, a zsidókérdésnek e téren való gyökeres megoldásáról, volt egy kis házasságkötési tilalom és ezzel szemben hoz a kormányzat egy törvényjavaslatot, amely a felségsértés címe alatt mindazok ellen, akik egy új gondolatot vagy egy reformesZmét akarnak felvetni, büntetőfalat épít és ezzel próbálja a sok panaszt, a sok jajszót ebben az országban megállítani. Ellenben nem hallottunk egyetlen olyan törvényjavaslatot sem, amely a zsidók gazdasági térfoglalását gyökeresen megoldaná. Csak egy szakasz kellene ehhez! A zsidótőke — mint méltóztatnak tudni — most házas ingatlanokba bújik, oda bujtatja el magát. Tessék a zsidókézben lévő házas ingatlanokat állami kezelésbe venni. Az állami kezelésből annyi jövedelmet kap majd a zsidó, amennyi a létfenntartásához szükséges, a többit pedig az állam használja fel saját céljaira. Nincs semmi szükség arra, hogy ami zsidótőkét nem tudtak kimenteni, kisibolni, azt most ingatlanba fektessék, bujtassák és így mentsék át a jövőre, (vitéz Lipcsey Márton: Nem tudja elvinni, az természetes!) Majd el fogja adni másnak annak idején és akkor el fogja vinni, (vitéz Lipcsey Márton: Bár csak saját magát vinné már el!) Az állami élet átalakulása következtében 31*