Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának amelyet azért juttatunk neki, hogy hozzákapcsoljuk a hazai röghöz és a közösséghez, amelynek minden 'Szenvedésében és bánatában kiveszi a részét. Juttassunk neki 'tehát részt a jogból és az előnyből is. T. Ház! Ha már a szociális alapról beszéltem,, még egy szempontra akarok rámutatni. Számtalanszor tapasztaljuk éppen a családvédelmi törvény végrehajtásával ^ kapcsolatban, hogy bizonyos meg nem értés mutatkozik, sokszor olyanok részéről is, akiknek szinte hivatalból volna kötelességük ezt-előmozdítani. Igen élénken emlékszem a néhány^ évvel ezelőtt ezzel kapcsolatban tett kijelentésekre. Megjelentek a megyékben a szociális titkárok, — sokszor igen kiváló, derék, hozzáértő emberek — de az ottaniak ezt mondták: »Ugyan, kérem, ne szociális titkárokat küldjenek nekünk, hanem pénzt adjanak, akkor majd tudni fogjuk, hogyan kell szociálpolitikát osináltii«. Ez az idő is elmúlt, a szociális titkárok egyik helyen jobban, a másikon kevésbbé sikerülten — ki-ki egyéni tehetségéihez mérten — előterjesztették javaslataikat és megszületett a család védelmi alap. Jelentős összeget kaptak az érdekelt közületek, a megyék, de akkor odajutottak, hogy nein tudtak mit csinálni ezzel az összeggel. ' Nem tudtak vele mit csinálni, mert sem lélekben, sem crondolatban, sem tervvel nem voltak erre felkészülve. Azok a tei vek, amelyeket a szociális titkárok terjesztettek ilyen ' irányban elő, legtöbbször könyv alakjában! megjelentek és valamelyik könyvespolcon beporosodtak. T. Ház! A családvédelmi alap mindaddig nem fog igazán funkcionálni a magyar életbon, míg nem teremtjük meg a kiegészítőjét, a szociális szervezetet is az egyes falvakban, közületekben, végig- az egész vonalon. Számtalan esetben jönnek hozzám —/és azt hiszem, t. képviselőtársaimhoz bizonyára ugyanígy — eleset kisemberek, akiken sem én, sem pedig t. képviselőtársaim segíteni nem tudunk, mert a törvény erre nem ad lehetőséget. íme itt volna a szociális alap, itt volnának jelentős összegek, amelyekkel nemcsak házat kellene építenünk, hanem sok esetben iparkodnunk kellene a házat megmenteni is annak a feje felett, akinek a feje felett véletlenül ház van, de az anyagi nehézségek olyan helyzetbe hozták, hogy háza árverésre kerül. Méltóztassanak megengeílni, hogy megemlítsek egy konkrét esetet, a mely bői leszűröm ezeket a tanulságokat. Ilyen eset számtalan fordul elő az életben. Van a kerületemben egy ilyen csapásoktól sújtott kisember, 18 gyermeke született, ezek közül hat él. Húsz év alatt tehát 18 születés volt a házában és 12 temetés. Ezt a szegény embert, aki ma körülbelül 45 éves, 1915-ben a háborúban elbocsátották a katonai szolgálatból azért, mert csontszúban szenvedett. Ezzel körülbelül meg is mondtam mindent. Hadirokkant tehát nem lehetett mert — a katonai jegyzőkönyv megállapította, hogy betegsége a katonai szolgálattal nincs összefüggésben. Egy keserves életen hurcolta magát keresztül félig betegen, félig munkaképesen. Családját ezer csapás, halál és egyéb baleset sújtotta és ezen a szegény emberen, aki számtalanszor jön hozzám, a mai családvédelmi alap keretében nem tudok segíteni. Van egy háza, azonban tele adóssággal és a házat el akarják árverezni a feje fölül; rle erre az esetre a törvény és a kiadott rendelkezések nem vonatkoznak. Ha azt mondom, hogy segíteni kell rajta, a válasz az: »óh, kérem, ilyen eset számtalan vari". 199, ülése 1941 június 24-én, kedden. 197 Akár vau, akár nincs számtalan ilyen eset, meg kellene komolyan, tárgyilagosan vizsgálni ezeket az eseteket és minden olyan eset ben, amikor ennek szüksége fennáll, segíteni kell az ilyen embereken. T. Ház! Ezért mondtam, hogy a családvédelmi alap nem fog igazában működni addig, amíg ki nem építjük a községekben azt a társadalmi szervezetet, t amely megvizsgálja az arra rászorulók egyéni szükségleteit, családi viszonyait es a szerint állapítja meg, hogy ÍV/ egyik embernek szüksége van a köz támogatására, a másiknak pedig kevésbbé van rá szüksége és ha megállapítja, akkor közületnek és a közösségnek meg is kell találnia a módot arra, hogy segítsen rajtuk. T. Ház! Imrédy Béla i képviselőtársain beszélt az önállósítási alapról is és felvázolta azokat a feladatokat, amelyek erre az alapra várnak s amelyeket meg kellene oldani akkor, ha iöbbé-kevésbbé meg akarnánk felelni annak a célnak, amelyet ennek a családvédelmi alapnak szolgálnia kötelessége. Említette, hogy kevés az a pár millió pengő, amely erre a célra rendelkezésre áll, tehát ezt veszteségi tartaléknak kellene tekinteni s ezen az alapon kellene kiépíteni egy olyan hitelkonstrukciót, amely a lehetőségeket felfokozná. Megnyugvással hallottuk a pénzügyminiszter úr válaszában, hogy ez túlhaladott kívánság, mert ez most már folyik. Ez a meg nyugtató kijelentés sokkal megnyugtatóbb volna akkor, ha azt is hallottuk volna, hogy ennek a konstrukciónak keretében már most hány millió pengőt mozgatott meg a pénzügyminiszter úr, hány millió pengőt fordított az önállósítási alap keretében, egy ilyen hitelkonstrukció felhasználásával arra a célra. amelyet Imrédy Béla képviselőtársunk említett. ; Az adatok, amelyeket hallottunk s amelyeket elénk terjesztettek, párezres létszámról szólnak. Párezer önálló exisztenciát teremtettünk, ami önmagában, mint abszolút szám, nagyon szép szám. de ha figyelembe veszem azt, hogy a keresztény Msipar, a keresztény kereskedelem, a keresztény független exisztenciák sorozatának megteremtésére nem párezer kisember saját lábára állítása szükséges, hanem legalább egy 50—100 000-es létszámról kell beszélnem, ha ezt a kérdést -— kapcsolatban a zsidóprobléma végleges megoldásával — úgy ahogy megnyugtatóan akarom megoldani. Nein 5000, nem 6000, hanem legalább 50—100.00(1 önálló független exisztenciára van szükség. Tu datában vagyok annak, hogy ezt máról-holnapra megteremteni nem tudjuk, de legalább a kereteit kell felvázolni, legalább ennek a lehetőségét kell megteremteni s legalább 10.000-e!létszámmal kell hozzányúlni évről-évre a probi lémához; így lehet ezt a kérdést úgy ahog> megoldani. Imrédy Béla képviselőtársam ebből a szempontból a rendelkezésre álló bank-, takarékbetétek és hitelek bizonyos százalékának felhasználását jelölte meg. Méltóztassék csak figyelembe venni, hogy Magyarország folyószámlaés takarékbetétösszege kétmilliárd között mozog ezidőszerint, ennek 5 százaléka 100 millió pengő. Ha tehát ennek az összegnek csak 5 százalékát kötnénk le erre a célra egy. ilyen konstrukció keretében, ha 100 millió pengőt fordítanánk erre s ha nekem a pénzügyminiszter úr mai beszédében nem általánosságokat jelentett volna, hanem azt mondotta volna, hogy ebben a konstrukcióban 50 millió pengőt már felhasználtunk és fel fogunk használni erre a