Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-199
198 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 194-1 június 24-én, kedden. célra, akkor azt mondanám: köszönettel nyugtázzuk a miniszter úrnak ezt a kijelentését és úgy látjuk, hogy a kérdés abban az irányban halad, amelyben haladnia kell. Sajnos, konkrétumok nélkül csak általánosságokat hallunk. T. Ház! Sokat beszéltünk ebben a Házban a kulcspozíciókról és a kulcspozíciók terén bekövetkezett változásokról, mint olyanokról, amelyeket mindnyájan kívánunk és végre is akarunk hajtani. Igen érdekes jelenségeket tapasztalunk ezen a téren is. Az egyik ilyen legkiválóbb kulcspozíció a Gyosz. elnöksége volt s az elnök, amint hallottuk, lemondott állásáról. Hogy egy ilyen állás változtatás milyen hatásokat vált ki, annak illusztrálására méltóztassék megengedni, hogy »Magyar Gyáripariból, a Gyosz. hivatalos lapjából idézzem ennek az ülésnek rövid lefolyását és azokat a hatásokat, amelyeket ez a lemondás kiváltott. Knob Sándor, akit a múlt cikluson itt a Házban mint képviselőtársunkat ismerhettünk, búcsúztatja a Gyosz. elnökét s ezt a kijelentést teszi: »Két hét óta nem tudok másra gondolni, mint erre az ügyre, Ohorin Ferencnek erre a fájdalmas elhatározására.« Majd idézi Babits Mihálynak egyik mondatát. Azt mondja Babitsnak ez a kijelentése: »A nemzet nem a tömegekben, hanem egyesekben él.« Hozzáfűzi, hogy ilyen egyes — nem ilyen tömeg, hanem egy ilyen egyes — Chorin Ferenc. Hát, t. Ház, ha Chorin Ferenc elmegy a Gyosz. éléről, de emellett megtartja tőkeérdekeltségeit, ' mert megtartotta, ha miután elment, munkatársai ma is így beszélnek és így gondolkoznak és így is fognak cselekedni, ha ezek ott maradnak a helyükön, kérdem, fog-e ez valamit jelenteni 1 ! Vájjon jelenti-e ez majd a kérdésnek csak kezdeti, töbhé-kevésbbé való megoldását m Ha ezt a kérdést meg akarjuk oldani, akkor nemcsak a formának, hanem az egész szellemnek meg kell változnia. Vagy beleilleszkedik mindenki, aki egy kulcspozíciót vagy amellett állást tölt be, az új Európa gondolatába, a közösségi gondolatba, amelyet itt a Háahan is olyan sokszor és szépen hallunk kifejteni, vagy nem. Ha bele tud illeszkedni, akkor tessék annak konzekvenciáit a végletekig levonni, r ha pedig nem tud beleilleszkedni, akkor tessék a kulcspozíció mellől ezeket az embereket is eltávolítani, mert mindaddig csak formai változásról, csak formai cseréről lehet szó, a lényeg pedig megmaradt. Sokat beszélünk itt a tisztviselőkérdésról is. Azt hiszem, a Háznak egy tagja sem vi : tatja, hogy a tisztviselők általábanvéye kiváló és szorgalmas munkát végeznek. A tisztviselő nem külön honpolgár, a tisztviselő 1 nem esik külön elbírálás alá. A tisztviselő a magyar közösségnek ép oly tagja, mint az adófizető polgár. Az egyikneík ép úgy kell teljesítenie a kötelességét, mint a másiknak. Az egész biztos, hogy amikor mi tisztviselőproblémáról beszéltünk, Imrédy képviselőtársam hozta ezt fel és amikor ezzel kapcsolatban lendületről beszélt, akkor arra a lendületre gondolt és gondolunk valamennyien, amelyet az egész magyar közélet és magánélet terén szeretnénk látni. Azt szeretnők, hogy a hivatalokban és a magánéletben mindenki a mai idők felfokozott szellemének és szükségletének megfelelően töltse be a maga hivatását és végezze a maga munkáját. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ehhez természetesen cél kell, amely lelkesíteni tud, nem pedig a napi robotmunka elvégzése, amelyet tisztviselő, magáneímiber és adófizető elvégez. A rohotmunka munkának ugyan munka, de történelmi időkben bennünket nem elégíthet ki. Ma többet kívánunk. Ma azt kívánjuk valamennyien, hogy idegeink, energiánk, izmaink pattanásig való megfeszítésével teljesítsük hivatásunkat és szolgáljuk ezt az országot, biztosítsuk ennek az országnak azt a helyet az európai közösségben, amelyet megérdemel és amelyet szeretnénk biztosítva látni valamennyien. Tudjuk, hogy a tisztviselők nagyréiszébeai benne él ez a gondolat. Mi csak ezt a lelkesedést, ezt a fanatizmust, mondjuk meg őszintén, .ezt a céltudatosságot szeretnénk a lelkébe oltani, hogy ezzel a fanatizmussal kettős eirővel végezze a maga hivatását. Látjuk azt, hogy a tisztviselőket az egyik oldalon bizonyos politikai szempontból meg akarják nyerni, a másik oldalon pedig kritizálják. Magam is voltam tisztviselő, magam is évtizedeken keresztül járom most már a magángazdálkodás sokszor gondterhes nehéz pályáját, ezért tudom megítélni az egyik munkát is, a másik munkát is. Mi ezt a kérdést politikai szempontból sohasem akartuk idehozni. Ha beszéltünk róla, akkor mindig csak abból a szempontból beszéltünk, ahogy száz évvel ezelőtt Kölcsey és Kossuth megmoudták, hogy valamennyien a nemzet szolgái vagyunk s annál nagyobb szolgáinak kell lennünk, minél előkelőbb hivatalt és| pozíciót töltünk be, mert csak úgy tudjuk teljesíteni a magunk kötelességét. T. Ház! A tisztviselői kérdésről beszélve foglalkoznom kell egy-két erdélyi problémával, amelyet Erdélyben való tartózkodásom-- idején hallottam. Ezek lényegileg hasonlók ahhoz, mint amiket Pintér Béla képviselőtársam a délelőtt folyamán már itt előadott. Azt tapasztaljuk az erdélyrészi tisztviselőtársadalom egy részében, hogy azokat a tisztviselőket, akiket az uralomváltozás, a szerencsés hazatérés a helyükön talált, legyenek akár magyarok nemzetiség szerint, akiáir románok származás szerint, a magyar állam teljes fizetéssel vette át és hagyta meg a helyükön túlnyomó részben. Ezzel szemben vannak Erdélyben magyar szárin azásri tisztviselők, akiket a román uralom a változás előszelének érzetében pár héttel előbb Temesvárról és egyéb helyekről helyezett át azokra a területekre, amelyekről tudta, hogy Magyarországhoz fognak csatoltatni. T. Ház, ezek az áthelyezett tisztviselők többszázan vannak, ideiglenes, függő kezdő fizetésből élnek 60—70—80—100 pengő segéllyel dotálva tengődnek, várják a holnapot, jóllehet valamennyien magyarok, jó magyarok kell hogy legyenek, hiszen a románok azért helyezték el őket a Romiániában maradt területről magyar területre, T. Ház, r ezeket az embereket legalább olyan bánásmódban kell részer-áteni, mint azokat a román származiáisú tisztviselőket, akiket a Magyarországhoz visszatért területen találtunk. Azt hiszem, hogy nem méltányos eljárás a kettő között differenciát tenni, a kettő közül a magyarok hátrányára érvényben tartani rendelkezéseket. (Kunder Antal: Na és az erdélyi képviselők mit szólnak hozzá? — Mozgás a balközépen). Kénytelenek vagyunk ezt'a problémát idehozni. Azt hiszem, hogy ők is szóváteszik, mert úgy vélem, nem lehet eleget beszélni erről a kérdésről, onnan is és erről az oldalról is addig, amíg megoldást nem fog nyerni. Én nem akartam"ezzé] az ő problémájukat kisajátítani, csak segíteni akartam egy közös ügyön, amely egyformán közös ügy ezen az oldalon is és ott is. T. Ház! A zsidóbirtokok kérdését csak röviden akarom még . érinteni, szintén inkább konkrét vonatkozásban. Azt tapasztaljuk, az
