Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának lövő tagjainak, hogy ugyanúgy, amint a földkérdésben, az összferhetlenségi kérdésben sem fogják tudni keresztülvinni azt az eltökélt szándékukat, hogy ebben a kérdésben végre egyszer igazán rendet teremtsenek. Meg fogják látni, hogy ez bekövetkezik és egy olyan akció fog megindulni az összeférhetlenségi törvényjavaslattal kapcsolatban is, mint amikven megindult annakidején a földreformmal kapcsolatban. Ez matematikailag be fog következni. És hogy az urak odaiá't vállalják-e a hallgatás felelősséget továbbra is, az az ő lelkiismereti kérdésük. Kétségtelen, hogy a hazája sorsán töprengő embernek akármilyen párthoz tartozzék is, fel kell vetnie a kérdést, miért van az, hogy a kormánypárt fiatalosabb lelkületű szárnya kény telén n maga kívánságait leszerelni és miért lesz ez ugyanígy az öszeférhetlenségi törvényjavaslatnál és nagyon sok következő alkotásnál? Miért van az, hogy kimarad a javaslatok lelke? Miért van az, hogy negyedmegoldások jönnek és sohasem százszázalékos megoldások? A törvényalkotások egész sorával és tényekkel tudnám alátámasztani azt, hogy ez nemcsak ellenzéki megjegyzés. Az a kérdés vetődik fel ezekután, hogy kik azok, akik félre tudják tolni az érvényesülés elől azoknak az embereknek akaratát, akik törvényhozói felhatalmazásuk alapján szeretné; nek egy a népi politikának igazán megfelelő reform-munkát elkezdeni? Egy kis visszatekintés a múltba feltétlenül, hasznos lehet ebben a tekintetben. Én a politikába aktive tulajdonképpen a törvényhatósági életen keresztül kapcsolódtam be elsőízben Gömbös Gyula idejében. Szívvel-lélekkel melléje álltam, mert megéreztem, hogy Gömbös Gyula új irányt mutat a magyar politikai életnek. A Move.-ben már a kezdet kezdetén ott voltam mellette és láttam, hogy Gömbös Gyula szavára felfigyelt a nemzet. De milyen hosszú utat kellett Gömbös Gyulának befutnia, amíg hatalomra jutott! Emlékezzünk csak vissza arra, hogy Gömbös Gyulának először le kellett vizsgáznia mint államtitkárnak. Eleinte a sajtó egész kórusa tiltakozott még az ellen is, hogy államtitkár lehessen, mert diktatórikus törekvésekkel vádolták. Azután nagynehezen eljutott az államtitkárságig a honvédelmi minisztériumban. Akkor láttak, hogy ez az ember nem is forgatott fel mindent. Egy további lépés történt akkor, amikor honvédelmi miniszter lett, majd pedig amikor kormányelnök. Emlékezzenek csak vissza az urak arra, hogy Gömbös Gyula bátor kiállása és a Német birodalom nagy történelmi hivatását először felismerő politikája az ő németországi látogatása után milyen belpolitikai ellenállást váltott ki. Ezt a fejtegetést azzal akarom befejezni, hogy ezek a körök azt sem átallották» hogy a halott Gömbös Gyulába is belekössenek. Nem felejtjük el és a "nemzet közvéleménye sohasem fogja elfelejteni Gömbös Gyula temetését. De folytatom és áttérek Darányi Kálmán megboldogult miniszterelnök úr kormányzása idejére. Darányi Kálmán fiatalos t tetterővel és az ő nyugodt magyar úri tempója szerint vitte az ország politikai kormányzását, végtelenül szimpatikusán. Azt hiszem, hogy politikai ellenfelei közül sem gondol vissza; rá senki rossz emlékezettel még politikai értelemben sem. Munkájának és tetterejének tetőpontján Győrött nagy programmot adott, a milliárdos beruházási programmot. Ezt bizonyos konok körök ellenállásával szemben harcolta ki. Meghirdette a győri programmot és 199. ülése 19hl június Èh-èn, kedden. 189 mi történt? Egyszerre belefáradt — amint mondják — az alkotmányjogi javaslatokba. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szőllősi Jenő: Kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Iqenl) A Ház a meghosszabbítást megadta. Szőllősi Jenő: T. Ház! Darányi Kálmán hírtelen ment el, amimt annakidején indokolták, hirtelen belefáradt az alkotmányjogi javaslatokba. Legalábbis ezzel indokolták, hogy a felsőházi törvénynek stb. a meghozatala annyira kimerítette, hogy ő most elbúcsúzott. Végtelenül szeretném tudni Darányi Kálmán távozásának körülményei felől az igazságot. Nagyon szeretném, ha a nemzet minden fia nyíltan beleláthatna ebbe a kérdésbe, mert ez megerősítené azt a meggyőződésemet, hogy itt a politikában olyan hatalmasságok és olyan erők tudnak működni, amelyeknek ott semmi cselekedni- és keresnivalójuk nincs. Parlamenten kívül álló köröknek kellett lenniök azoknak, amelyek Darányi Kálmánt lemondásra kényszerítették, vagy mondjam talán úgy: megbuktatták. T. Képviselőház! Ha ilyen dolgjkat merek érett megfontolás után és minden szenvedélyesség nélkül elmondani, akkor azt hiszem, hogy ez meglehetősen igazolja már azt a megállapításomat, hogy itt nem a valódi parlamentarizmus légkörében mozgunk. De meujünk tovább, s most rá akarok térni Imrédy Béla kormányzásának idejére. Én azt hiszem, Imrédy Béla már megtanulta azt, hogy még egy miniszterelnök sem tudja megvalósítani a maga elgondolásait, még akkor sem, ha tehetséges s akarata, is volna hozzá, mert ehhez még egyéb valami is kell. Tessék megfigyelni Imrédy Béla politikai pályafutását, mint miniszterelnökét. Imrédy Béla hozsannával fogadott ember volt és grata persona volt addig, amíg a debreceni beszédét elmondotta ós meghirdette a harcot a nyilaskeresztesek ellen és meghozta a 3400-as miniszterelnöki rendeletet. Addig nem volt ellene kifogás, de amikor Imrédy Béla éppen az országot járó útján azt látta, hogy lehetetlen ebibon a megkövesedett magyar belpolitikai életben felelősséget vállalni, és fejlődni kell s eljutott Kaposvárig, ahol meghirdette az eszmei forradalmat és mihelyt megérezték azok, akik bizonyos oldalról eddig szívesen támogatták, hogy ebben az emberben van annyi elhatározás és fana-tizmus, hogy meg is teszi azt, amit Kaposvárott hirdetett, erre bukott ember lett. Én így ítélem meg az ő bukásának kérdését^ és nagyon szeretném, ha ennek a bukásnak igazi titkaiba is bele tudna nézni a magyar nemzet minden fia, hogy ítéletet alkothasson magának arról, hogyan és miképpen alakul ki Magyarországon a nagypolitika. És ha ezeket az elmúlt és röviddel ezelőtt letűnt kormányokat politikai sorsukban eképpen nézzük, akkor én azt mondhatom, hogy Bárdossy László miniszterelnök úr is, akit én személyében éppen külpolitikai érdemei miatt mélyen tisztelek, rá fog jönni arra, amire Imrédy Béla rájött, hogy csalç addig lehet a helyén, amíg bizonyos körök meg vannak vele elégedve; parlamenten kívül álló körökre gondolok. T. Ház! Talán nagyon véres és keserű szavak ezek, de egy igaz magyar ember meggyőződéséből és tudatából fakadnak. Én nagyon