Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

186 Az országgyűlés képviselőházának nelmi nevek védelme. Gondolok a Hunyadi János keserűvízre, a Szent István portersörre és így tovább. Nagyjaink meggy átázásának megakadályozására, hála Istennek, jön egy új törvényjavaslat, azonban hiányosan jöm mert , azt mondja, hogy a szerzett jogokat kímélni kell. Hát szerezhetett valaki jogot Magyarországon, hogy a nemzet nagyjait meggyalázhassa, hogy emléküket sárba tiporja? Amikor én az ennek megakadályozására irányuló akciót az újságjaimban megindítottam és különösen a Hunyadi név ilyen használata ellen küzdöttem, kaptam egy levelet, amelyben az volt, hogy nagy tévedésben vagyok, mert a Hunyadi név nem azáltal lett ismertté, hogy Hunyadi a törököt megverte és nem azáltal, hogy az ő emlékezetére harangoznak déli 12 órakor, hanem a keserűvíz tette ismertté külföldön a Hunyadi nevet. (Szabó Gyula: Az csak keserűvé tette!) Ezek olyan dolgok, amelyeket sürgősen el kell intézni. Megemlítek még egy másik kérdést, ahol ieiazán nem egy tollvonás, hanem csak egy telefonhívás kellene. Tizenötödször teszem itt szóvá; ezt a kérdést. Én nem értem, hogy az intéző körökben nincsen meg az az ösztönös magyar megérzés, amely megmutatná nekik, menyire fontos az, hogy a mozik maeyar nevet kapjanak. Olympia, Hollywood, Phönix és a ió Isten tudja, micsoda neveket lát az ember. Ma összeírtam hirtelenében néhány ilyen mozinevet: Corso, Palace, City, Urania, Forum, Roxy, stb. Az a szegény ember ki sem tudja mondani. Hogy a manóba jntott eszükbe ezeknek a moziengedélyeseknek, ezeket a neveket kitalálni! Nem akadt valaki, aki ez ellen szót emelt volna, akár ezeknek a mozisoknak az elnöke, akár a belügyminisztérium illetékes osztálya? Pedig ha ez az osztály csak egy óhajt Pejez ki. erre a mozisok másnap megteszik, amit kíván, A hatalmas Olaszországban, az egységes nagy olasz nemzet hazájiálban 24 óra alatt eltűntek az idegen cégtáblák. Amikor annakidején Bácskában a megszállás a nyakunkba zúdult, 24 óra alatt ciril-betüs táblák voltak kint mindenütt, mert a megszállók érezték, mit tesz a magyar nyelvű, vagy idegen nyelvű felírás. Én csodálkozom, hogy erre nem tudok intézkedést kapni. Az ember nem tudja elképzelni, hogy mi lehet ennek az oka, ez senkit nem sért. senkit nem bánt Mert az, hogy a Koxy-ba járok-e, vagy Tündér-moziba, a Oity-be vagy a Pillangó-moziba vagy nem tudom milyen más, magyar nevű moziba, az senki érdekét nem sérti. A mai állapot olyan lehetetlen valami, hogy a nemtörődömség szinte fáj az embernek, amikor ezt a kérdést már tizenötödször hozom a Ház elé. A belügyminiszter urat négyszemközt megkértem, az államtitkár urat is külön megkértem, a mozisok elnökéhez is felhívást intéztem. Hát ezek valamennyien elzárkóznak a magyar ügytől, a magyar névtől? Ez lehetetlen állapot! Lehetséges, hogy egy szép napon naajd mi, önérzetes magyar emberek bojkott alá vesszük ezeket az idegennevű mozikat; ha máskép nem megy, majd azokba a mozikba megyünk, ahova érdemes lesz majd elmenni, ahol tudjuk, hova megyünk, de végre intézkedni kell! Mélyen t. Képviselőház! Ezek után befejezem beszédemet. Azzal fejezem be, hogy ha én a 36-os bizottság tagjainak összetételében garanciát láttam volna, akkor másként viselkedném, felszólalásom is más hangú lett volna, de minthogy eddig nem láttam azokat a szociális intézkedéseket (Egy hang jobb felől: Jó munkát végeztek!), amelyek pedig ma égetően 199. ülése Í9U1 június 24-én, kedden. szükségesek. így a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Szöllősi Jenő. Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! Harmadik napja pereg

1 ez a vita és 'azt mondhatom, hogy az első két napon és a mai harmadik napon is igazán olyanok voltak a kezdő akkordjai, hogy naeyon sokszor feleinelőleg hatottak az ember lelkére. Ma például Pintér képviselőtársunk az ő igazi zamatos magyarságával a magyar érzésnek olyan pompás hangjait ütötte meg, Maróthy képviselőtársunk pedig az igazi nemzeti szocialista politikának olyan panaszait tárta fel, (Simon Ferenc: Meg is kapták a választ!) hogy mindnyájan emelkedett lélekkel hallgattuk. Nem tehetünk róla, hogy Homonnay képviselőtársunk felszólaláséval ez a vita a mai napon lelmérgesedett. Homonnay képviselőtársunk támadást intézett ellenünk azért, mert egyáltalán inertünk a javaslat ellen állástfoglalni. Ö ezt kifogásolta és párhuzamba állította a mi szereplésünket a többi ellenzéki párttal, a kisgazdapárttal, a kereszténypárttal, amelyek olyan megértőek voltak a javaslat iránt, hogy elfogadták. Ha Homonnay képviselőtársunk ezt az ellenzéki szerepet szánta nekünk, mi ebből nem kérünk. Ö mérgesítette el tehát a vitát azzal, hogy ok nélkül támadott. Elvégre minden part a maga lelkiismerete szerint irányítja felszólalásait. Igazán sajnáljuk, hogy ha mi a harmadik napon ehhez a javaslathoz még egyáltalán felszólalunk, ez ok neki arra, hogy azt mondja, hogy elhúzzuk a vitát, hiszen, máskor az ilyen javaslatot egészen röviden, felszólalás nélkül intézték el. (Matolcsy Dezső: Meg is látszott rajta!) T. Ház! Mi nagyon sajnáljuk, hogy eddig megtörtént, — bizonyára más körülmények között — hogy vita nélkül adták meg a kormányoknak a, felhatalmazást, de hogy a mi magatartásunkért szemrehányással illessen bennünket a kormánypárt második szónoka és hegy ezzel elmérgesítse az egység légkörét, amely nagyon szépen bontakozott ki onnan is és innen is, amikor a nemzeti egységre való törekvésnek legszebb hangjait ütötték meg mind a két oldalon, ez legalább is merőben szokatlan. Képviselőtársunk szemrehányást tett nekünk, hogy ellenzéki álláspontot foglalunk el és nem szavazzuk meg a javaslatot. T. Ház! Nincs ember ezen az oldalon sem, aki azt mondaná, hogy minden rossz, amit a kormány csinált, de engedelmet kérek, aki azt mondja a túloldalon, hogy minden jól van, az legalább is úgy túloz, mint az, aki azt mondaná, hogy semmi sincs jól. Már pedig Homonnay igen 1. képviselőtársunk ezen az állásponton volt, tehát semmivel sem volt jobb annál a féltételezett ellenzékinél, aki mindenre rosszat mond. Elvégre itt senki ^ sem mondott olyan ellenzéki beszédet, legkevésbbé éppen Imrédy igen t. képviselőtársunk — aki ellen azután Homannay képviselőtársunk annyira támadólag lépett fel — nem mondotta azt, hogy minden rossz, hiszen későbbi felszólalásában éppen a pénzügyminiszter rír is rátért és rámutatott arra, hogy igenis, elismertük erről az oldalról, a szélsőbalról is az érdemeket, elismertük a hadsereg fejlesztését, elismertük a szeszegyedáruság körüli érdemeket, éppen a mi vezérszónokunk elismerte a székelyek hazatelepítéséiiek igazán életbevágó és deklarált érdemét, úgyhogy egyáltalán nem volt jogos az a kirohanás, ame-