Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának A másik kérdés, amellyel foglalkozni óhajtok, a

/ vegyesházasság kérdése. Kérek 30 perc meghosszabbítást. Lehet, hogy nem élek vele, de óvatosságból kérek 30 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik a kért 30 pere meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház... Meskó Zoltán: T. Ház!... Elnök: Méltóztassék megvárni, míg elnöki kijelentésemet megteszem. (Mozgás és derültség. — SzöUősi Jenő: Fiatalos tempó!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Meskó Zoltán: Igaza van a képviselő úrnak, mert láttam én már idős fiatalokat és láttam fiatal aggastyánokat. Ezzel a kérdéssel szívesen foglalkozom, bár bizonyos vonatkozásban ez sokaknak kényes kérdés és itt az igazságra rátalálni nem is olyan könnyű. Valakinek megtiltani, hogy elvegye azt, akit szeret, akit élete párjának szemelt ki, nagyon nehéz. Én a magam részéről azt mondanám, hogy mindenki azt veheti el, akit akar, — ha számol a következményekkel. Mert ha valaki, mondjuk, zsidó lányt akar elvenni, tehát az a lelkisége, az .a szellemisége, aza mentalitása, — hogy ezt a rossz szót használjam, — hogy ő arra kapható, hogy keresztény magyar ember létére zsidóházasságot köt, akkor úgyis elveszett a mi részünkre. ÍSzabó Gyula: Vándoroljon ki.) Ha pedig utódai lesznek, azok a nemzet közösségéből úgyis ki lesznek zárva. Elrök: Én nem kívánom korlátozni a képviselő urat elmondiandóiban, mégis figyelmeztetem, hogy ez a törvényjavaslat be van nyújtva és tudomásom szerint a napokban tárgyalásra is ki lesz tűzve. Nem volna-e talán helyesebb arra az időre fenntartani a képviselő úrnak fejtegetéseit? Meskó Zoltán: Mélyen t. elnök úr, én mint régi parlamenti ember természetesen a parlamenti illemnek is eleget téve, készséggel alávetném magamat az elnök úr figyelmeztetésének, ha, ezt nem tartanám annyira fontosnak, éppen azért, mert a tárgyalás jön és tudomásom szerint tárgyalások folynak a kormánnyal bizonyos érdekcsoportok és érdekképviseletek részéről ennek a kérdésnek megoldására vonatkozólag a javaslat tárgyalása előtt, úgyhogy szükségesnek tartom ezt a kérdést pár mondattal érinteni. T. Képviselőház! Egészen őszintén beszélek. A katolikus egyházban, ha valaki áttér és zsidó származása ellenére katolikus lesz, pap is lehet. — természetesen, a felszentelés szentségével az illető ezt a jogot megkapja, a keresztség szentsége erre őt képessé teszi. Az egv; báz azonban mégis különbséget tesz. íSzabó Gyula: Ügy vau! A faj nem változik!) Például a jezsuita rendbe nem veszik be a zsidó származású katolikust. Hogy mást ne mondjak, pápa nem lehet zsidó származású katolikus pap. Tovább megyek. Akinek a házassága nincsen rendben, azt az egyház eltiltja a szentségektől, az egyházból ki van közösítve. Teljesen logikus tehát az érvelésem és a gondolkodásom, ha azt mondom, hogy — rendben van. mindenki elveszi azt, akit akar — ha valaki elvesz egy zsjdó lányt, akkor gyermekei természetesen zsidóknak számítanak és -az állam intézkedik, hogy az ilyen leszármazottak a magyarsággal semmiféle közösséget sem vállalhatnak. Add meg az Istennek, ami az Istené, a császárnak nedig, ami a császáré. Ha -az egyház intézkedik az ő saját hatáskörében, éppúgy joga van a magyarság szempontjából, a nemzet fenntartása érdekében KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ X. 199. ülése 19

il június 24-én, kedden. 185 íi nemzetnek is intézkedni. Hogy egy következő példát el ne felejtsek, testi fogyatkozásúakat ni'em szentelnek pappá. Ha ez így van, hogyan lehet szellemi fogy-aitkozású emberekot, olyanokat, akik szellemileg meg vannak fertőzve, magyar embereknek elfogadni'? Mélyen t. Képviselőház! Ezzel a kérdéssel nem akarok hosszabban foglalkozni. Még a vadházasságok kérdéséről kívámok szólni. Ha törvény lesz abból a javaslatból, amelyet majd tárgyalni fogunk és életbelépnek az abban foglalt tilalmak, akkor el kel] készülnünk arra, hogy nagyon sokan össze fognak állni, mint a magyar ember mondja, bag oly hiten fognak élni és a vadházasságok száma szaporodni fog. Intézkedéseket, büntető szankciókat kell tehát életbeléptetni a fajgyalázással szemben, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) büntető szankciókat vadházassági viszony megszüntetése érdekében. Senkise mondja ugyanis nekem azt, hogy azért él vadházassáe-ban, mert nem tudott megházasodni. Megértem azt, hos'y valaki nem tud családot alapítani. Elég helytelen, hogy olyau^ állapotok vannak és -nincsen a nép olyan szociális helyzetben, hogy fiai valamennyien családot alapíthassanak, — ebben a tekintetben; segíteni kell szociális 'téren — de aki él tud tartani egy vadházastársat, aki el tud tartani törvénytelen gyermekeket, az el tudja tartani igazi feleségét, el tudja tartani törvényes gyermekeit is. Ha pedig nem tartja eh akkor megbüntetni kell az olyam embert, aki a gyermekét kilöki a világba és sohasem törődik vele. Ebben a tekintetben is a legszigorúbb intézkedéseket kérem. A másik dolog, amelyre szintén ki akarok még térni, az, hogy az a magyar osztály, amelyben őseredetünk van, amelyből regrutálódnia kell az új középosztálynak, a parasztosztály, a falusi osztály nem ismerte sohasem az érdekházasságot, — mert t. i. zsidó-keresztény vonatkozásban — nem ismerte a vegyes házasságot ilyen értelemben, zsidó értelemben, (Egy hang jobbfelől: Nem ám!) nem keveredett, mert jó ízlése volt és jó ízlése tévoltartotta ettől a lépéstől. Egészen másutt kell keresnünk ezeket a

r népkeveredéseket: bizonyos bearanyozások és egyebek terén. Ha tehát annak a becsületes falusi magyar embernek a családjába mégis idegen vér jutott be, az csak úgy juthatott oda be, hogy annak a falusi embernek féltve őrzött kincse, leánya felkerült szolgálónak, cselédnek valahova és lelketlen embereknek prédája lett. Ha a statisztikát megnézzük, azt látjuk, — és ezen a téren is szigorú intézkedést követelek — hogy a törI vénytelen gyermekek apja 80% -ban zsidó fa jií egyén. Ezen a téren is — mondom — a legmesszebbmenő intézkedéseket követelem a kormánytól. Kimondta már, azt hiszem, Szent László királyunk első fajvédő törvényében, hogy zsidónál keresztény cseléd nem szolgálhat. Annakidején ők már, kazárföldön járva, ismerték a dolgokat, ők már rájöttek arra, amire mi, sajnos, még ma sem jöttünk rá, mert még ma sem tudja az az egyszerű falusi asszony, mi történik a lányával itt Budapesten és nem tudjuk, hogyan kerül bele azután az a nem kívánatos vér a magyar fajtába. Szükséges tehát a csábító szigorú büntetése és még egy, a leányok védettségi idejének 18 éves korra való felemelése. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket már rég meg kellett volna oldani. Itt van^ azután egy másik kérdés, — erről is kerül elénk egy törvényjavaslat — a törté27