Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

182 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 19hl június 2U-én, kedden. arányosan kívánja megvalósítani az összes célokat. Természetesen ebiből nem következik az, hogy az egyes szükségletek kielégítése tekintetélben nincsen fontossági sorrend, . mert egyszerre nem tudunk mindent megcsinálni. Azt hiszem, mindenki beláthatja ezt. Eddig a legfontosabb a hadsereg volt; most kezdem a másik oldalnak, a gazdaságnak megerősítését, hogy az a hadsereg fenntartásából és továbbfejlesztéséből várható terheket könnyebben tudja elviselni. (Helyeslés jobbfelől. — Ilovszky János: Ez az okos politika!) Mélyen t. Ház! Ezekben voltam bátor válaszolni az elhangzott felszólalásokra és ezekben voltam bátor vázolni egészen nagy vonásokban a kormány irányát. Azt hiszem, igazán nem lehet azt modani emellett a működés mellett, hogy mi letargiában élünk vagy félgőzzel dolgozunk, vagy hogy bennünk a nem sietés filozófiája kerekedett volna felül. Mi szívvellélekkel kívánjuk az országot előre vinni és meggyőződésünk az, hogy ezt együttes munkával és éppen sokat bántott tisztviselőinknek áldozatkész közreműködésével lehet megvalósítani. (Taps a jobboldalon és a középen. — Mozgás a szélsőbáloldalon.) Kérem, a bürokráciát is szokszor méltóztattak szidni. Ahol a bürokráciával baj van, ott én magam vagyok legnagyobb ellensége, de azért nem engedem, hogy a tisztviselői kart egyszerűen mint bürokráciát állítsák oda és munkáját le akarják becsülni. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Egy hang a, szélsőbaloldalon: Ilyeneket nem mondott senki. — Zaj. — Elnök csenget.) Borzasztóan nem bírjátok az igazságot. (Maróthy Károly: Ilyet nem mondott Imrédy!) A tisztviselői kar igazán áldozatos munkát teliesit, családi életét (Egy hang a szélsőbalold aion: Tudja mindenki!), mindenét feláldozza. Lehet, hogy én csak saját munkatársaimról ítélek, de úgy tudom, másutt is így van: feláldozza családi életét, nyugalmát, pihenését, éjt napot eggyé téve dolgozik; kénytelen vagyok neki ezt az elismerést megadni, innen, hivatalosan, a magyar királyi kormány nevében. (Taps jobbfelől.) Mélyen t. Ház! Minthogy azt a tényt, hogy erre a felhatalmazási törvényjavaslatra szükség van, tulajdonképpen senki sem vonta kétségbe, tisztelettel kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alánjául elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik. —• Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk a földbirtokkérdést!') Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferene jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: Igen t. Ház! Az igen t. pénzügyminiszter úr beszédével beszédem folyamán fogok majd foglalkozni és akkor térek rá az általa érintett egyes kérdésekre. Engedje meg a t. Ház. hogy beszédem kezdetén én is —

; amint Maróthy kénviselőtársam megtette — őszinte hálámnak adjak kifejezést azért, hogy miután már 22 éve keresztény Magvarországot hirdetünk, a kereszténvség jelképe végre ki van függesztve itt a Házban és én is csatlakozzam mélyen t. elnök urunknak ab hoz a kijelentéséhez, hogv minden egves törvényhozó munkáiát hassa át az igazi krisztusi evangéliumi szellem, amelvben minden munkánkat végeznünk kell. Hasson át minket a valódi .evangéliumi szellem, a valódi kereszénység, mert elérkezett az ideje annak, hogy nolitikai keresztények, tehát mindazok a konunktúra-emberek, akik a keresztet csak pártoolitikai^ célokra, csak önző célokra akarják elhasználni, amikor mások nehéz keresztet íordoznak ebben az országban, a közéletből 3gyszersmindenkorra eltűnjenek. T. Képviselőház! A 36-os bizottság hatáskörének meghoszabbításáról van szó, amely ma, ezekben a rendkívül súlyos időkben a parlamentet van_ hivatva, tulajdonképpen pótolni, hiszen a _mi felhatalmazásunk alapján óhajt intézkedni. Ha azt láttam vagy azt tapasztal. tam volna a múltban, hogy ez a bizottság a mai^ kor szellemének megfelelő szociális intézkedéseket hoz, és összetételében nem képviseli ha nem is egészében, de egy töredékében a régi korhadt szellemet, akkor nem látnám akadályát annak, hogy a törvényjavaslatot megszavazzam, így azonban megvárom, hogy kikből áll ez a bizottság, mert a személyek programmokai jelentenek, a személyek adják meg a garanciáját annak, hogy az intézkedések a kor szellemének mindenben megfelelőek lesznek. Amikor a kor szelleméről beszélek, akkor nem utánzásokra gondolok, hanem á magyar sajátosságokhoz, a magyar faji tulajdonságokhoz, nemzeti mivoltunkhoz simuló és a magyar egyéniséggel mindenben egyező korszerű haladásnak vagyok a híve. T. Képviselőház! Természetesen nagyon furcsa tünet az, ha olyan emberek hirdetnek új világot, olyan emberek ugranak az új világ élére, olyan férfiak akarnak valami újat propagálni, új eszméknek apostolai lenni, akik a_ régi rendszernek is uszályhordozói voltak. Űj világot új emberekkel lehet csak elképzelni vagy legalább is megtisztult lelkületű emberekkel, akik tanultak, tapasztaltak. Akik tegnap még a liberális gazdasági rendszernek törhetetlen hívei voltak, azok ne prédikáljanak nekem ma az arannyal való szakításról, a tőzsde megreformálásáról és,hasonlókról. Én mint független magyar képviselő, amikor a nagy nyilasírtás után a Házból rövidebb időre kimaradtam, elhatároztam, hogy ha még egyszer ide bekerülök a nép bizalmából, csak magamat adom, csak azt adom, amit magyar lelkiismeretem diktál. ED függetlenül mindenkitől és mindentől megállapítom, bár sok intézkedését nem tartom jónak és helyesnek, hogy a pénzügyminiszter urat abszolút fajvédő embernek ismerem, amióta ismerem s ennek már több mint negyedszáízada. (Taps a jobboldalon és a középen.) Soha sem feledtem el, hogy amikor odaszóltam: mi lesz a zsidókkal, hogy a zsidók ki, de a pénz bent maradjon, azt mondotta: »Benne vagyok!« (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Ilyen pénzügyminisztert mi még itt nem láttunk; én 25 év óta ülök itt, de ezt nem tapasztaltam. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a pénzügyminiszteir úr esetleg szociális téren megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket mi itt régen hangoztatunk. Emlékszem rá — nem a mostani pénzügyminiszter úrral kapcsolatban mondom, — hogy amikor én beszéltein egy új gazdasági rendszer elkövetkezéséről s amikor beírtam egy indítványt r az arany fedezeti rendszerrel való szakításról s amikor azt mondottam, hogy recseg-ropog itt körülöttünk minden, csak a vakok nem látják és a süketek nem hallják, akkor a süketek lígy lettek, mintha tényleg nem hallották volna, a vakok pedig jól tudták, hogy következik valami, mert annak a