Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 19Ul június 24-én, kedden. 183 bizonyos fajtának, amelyre céloztam, olyan szimatja van, amely szimatot 6000 éven át szerzett meg". Ök hamarább megérezték ezt, mint mi: amikor ezekről beszéltem, hozzám jött az egyik a folyosón — nevet nem mondok — és azt mondta: honnan veszed az értesülésedet, mi sugallta neked? De közeljársz az igazsághoz, mert mi is úgy érezzük, hogy egy új világ van elkövetkezendőben. Ennek az új világnak egyik szerény hirdetője voltam itt s az én szerény tehetségemmel igyekeztem felrázni barátaimmal eg-yütt az országot és rámutatni arra, hogy szakítani kell a régi liberális gazdasági rendszerrel, amelynek a magyar csak rabszolgája volt, amelynek a magyar csak a verejtékezője volt. Mindig- is tiltakoztam, amikor valaki zsidó pénzről beszélt, mert zsidó pénz nincs, az a magyar verejtéknek volt a gyümölcse mindig. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobb felöl.) Nagyon természetes, hogy amikor új emberek új világot hirdetnek, meghajlok előttük, de amikor a régiek kezdenek új világot hirdetni, akkor mindenesetre egy kicsit kételkedőkbe válok; mert nálunk divatban van, hogy agglegények beszélnek a népszaporodásról, (Derültség jobbfelől.) nálunk divatban van, hogy álláshalmozók beszélnek a vagyon összegyűjtéséről. Magam kaptam egyszer egy álláshalmozó képviselőtársamtól annakidején, talán 20 évvel ezelőtt egy levelet. Mert már akkor követeltük az álláshalmozások megszüntetését! Huszonöt éve állok itt igazgatósági tagságok nélkül, (Derültség.) módom lett volna rá, ha egy kicsit körülnéztem volna, nekem is jutott volna, de nem tartottam ezt összeegyeztethetőnek képviselői tisztségemmel. Kaptam egy levelet — mint mondám — hogy: értekezletet tartunk az álláshalmozás megszüntetése érdekében, légy szíves megjelenni. Amikor ezt a levelet kezembe vettem, ott láttam az illető nevét és csak hat állás volt a levélpapiroson felsorolva. (Derültség.) Ilyen farizeus politikának nem lehetünk tovább a hívei, mert nem lehet vizet prédikálni és pezsgőt inni. (Derültség.) Üj emberek kellenek, akik nem különböző pártok feketekávéjával öntötték le már nem tudom, hányadszor a mellényüket, akik nem hónapokon belül, szinte máról-holnapra járják meg a pártokat. Az ilyen politikai Nurmiknak ki kell futniok a közéletből, akkor tesznek jó szolgálatot az országnak. (Taps jobbfelől.) Az ilyen alkalmazkodó, számító ember a legutolsó a világon, annyira utolsó, ho^y az ilyen saját magát sem tudhatja becsülni. Nagy világégés közepette vagyunk, azonban a Mindenható különös kegye és dicsősége

;sen országló Kormányzó Urunk bölcsesége (Lelkes éljenzés és taps.) megkímélt bennünket attól, hogy aktív részesei legyünk ennek, ami azonban nem zárja ki azt, hogy ha országunk területi integritása, a régi határok visszaszerzése ezt megköveteli, minden becsületes magyar ott legyen majd, ahol lennie kell. (Ügy van! Ügy van!) De mondom, egy aránylagos, viszonylagos békés állapotban vagyunk, összehasonlítva^ a többi nemzettel. Nekünk ezt a Gondviselés-adta időt igenis, ki kell használnunk minden körülmények között és minden igyekezettel. Mi bombamentesen dolgozhatunk itt, nekünk kötelességünk a magyar néppel szemben megtenni mindazt, amit meg kell tennünk fajtestvéreinkkel szemben, és kötelessgünk megtenni mindazt, amit meg kell tennünk magyar testvéreink ellenségeivel szemben is. Két részre osztanám a feladatot. Vannak kérdések, amelyeket a háborúban is meg lehet oldani, törvényt is lehet hozni, a törvényt végre is lehet hajtani; vannak azután esetleg olyan ügyek, amelyekről lehet ugyan törvényt hozni, már csak a lelkek megnyugtatása szempontjából is, de ha azt momentán neim is lehet végrehajtani, a békés állapotok helyreálltával azonnal megkezdődhetnék annak végrehajtása. Nekünk magyaroknak, akik, sajnos, kevesen vagyunk és rokontalan nép vagyunk, számon kell tartanunk minden meglevő magyart és figyelembe kell vennünk minden megszületendő magyart. Itt a családvédelemre gondolok, amelynek intézményesnek és melegszívűnek kell lennie. Sajnos ezen a téren nálunk vajmi kevés történt^ aj múltban. A nagy vagyonszerzés, a kapzsiság, az anyagiasság, az emberi rabszolgaság* idejében, amely a régi letűnt liberális, szabadelvű, szabadkőműves korszakot jellemezte, vajmi keveset törődtek a nemzet sejtjével, a családdal. Vajmi keveset törődtek a magyar faluval, mert nem szóbeszéd s nem szellemeskedés, ha azt mondom, hogy Amerikát 1492ben fedezték fel, a magyar falut azonban sokkal-sokkal később. Alig volt valaki, aki törődött a magyar faluval, a magyar földművelő néppel, amely pedig mindnyájunk számára kitermeszti a földből, a mindennapi kenyeret. Ha az ember ezen gondolkozik, kétségbeesik és kétségbeesett különösen a múltban, amikor azt tapasztaltuk, hogy azoknak, akik a földből verejtékes izzadtsággal és keserves munkával a búzát, a kenyeret, az áldást kihozták, a fővárosból küldtünk inségbúzát. Az em beiigazán csodálkozik, hogy egy agrárországban ez előfordulhat. Vagy ki törődött azzal, hogy az az újszülött gyermek megfelelő bánásmódban, gondozásban részesül-e vagy sem. Vagy ki törődött azzal, hogy Kiss Jánosok és Nagy Józsefek, a nemzet legértékesebbjei kivándorolnak? Ezek ma kinnt vannak, a honvágy emészti őket s ha neim gondoskodunk idejekorán visszavándoroltatásukról, elvesznek a nemzet számára. A nagy, hatalmas Németország az ő 80 millió emberével számontart minden németet. Nekünk kétszeresen számon kell tartanunk minden magyar testvért, • egy sem veszhet el közülünk. De mondom, itt a családvédelem terén vajmi kevés történt. Hallottam ma az egyik képviselő úrtól az agglegén y adóról valamit. Ezt a kérdést pénzzel nem lehet megoldani; az agglegénykérdést agglegényadóval, azzal, hogy megbüntetik vele azt az agglegényt, nem lehet megoldani; megfizeti az adót, ha még több lesz is. De az ilyen agglegényekre vonatkozik az írás, hogy az a fa, amely nem hoz gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik. (Zaj a jobboldalon.) Nálunk megfordítva van. Nálunk az ilyen családnélküli agglegények a tűz körül melegedve vígadnak és szórakoznak. (Derültség és taps a jobboldalon.) Mélyen t. Képviselőház, a többgyermekes családot kell támogatni, a több gyermeket, hogy a szülő eltarthassa gyermekeit, hogy az a szegény falusi asszony a második gyermekét nierje a világra hozni, mert most nem meri, hiszen az elsőnek sincs meg a babakelengyéje, — nem beszélve egyébről, — az elsőt sem tudja édesanyja anyatejjel táplálni, mert maga sem tud egészséges életmódot folytatni a táplálkozás szempontjából, nem tud elegendő tápláló erőt magához venni, mert ami táplálékot magához vesz, az saját