Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

tél Az országgyűlés hépviselöházának fel a javaslat ellen és azért beszélek, hogy ezeket a kérdéseket minél sürgősebben oldiák meg a magyarság gazdasági megerősödése érdekében. (Helyeslés.) •Most rá akarok térni egy kötelesség teljesítésére, hogy most, amikor a mi barátaink, a tengelyhatalmak élet-halál harcot vívnak s a harc a mi országhatárunkon folyik, leszögezzem azt a lelki meggyőződésemet, hogy nekünk is ott keli lennünk az ő segítségükre és minden gazdasági tehetségünkkel (Élénk helyeslés és taps.), minden erőnkkel melléjak kell államink. hogy az új Európában a magyarság is egy új, megfelelőbb helyet tudjon elfoglalni. Ügy érzem és úgy látom, hogy kifelé a kormány is és a képviselőház minden tagja lélekben osztozik velem a tengelybarátságot illetőleg, ezt állapítom meg abból, ahogy előbbi szavaimra tapsoltak, de ugyanakkor az országban is el kell hárítani minden akadályt, ami ezt keresztezi, ezt pedig keresztezi a zsidó kereskedelem. Az országnak ez az egyik fő jövedelemforrása még mindig 70—80°/o-ban zsidó kézben van és olyan anomáliák vannak, hogy az új keresztény kereskedők, akik a törvény szerint új iparengedélyeket kaptak, nem tudnak áruhoz jutni, a magyar nép százezrei csak úgy tudnak áruhoz jutni, ha zsidóhoz mennek. Ezelőtt egy héttel az egyik ilyen új magyar kereskedő feljött Pestre és egy napig járt iizlctről-üzletre árut kérni, de sehogyan sem tudott kapni. Másnap reggel összekerült egy

r zsidóval, akinek elvették az iparengedélyét, elment vele és egy óra múlva ezer pengőért tudott árut vásárolni. (Horváth Ferenc: Be milyen áron?) Ez az, hogy milyen áron! Szemtanuja voltam, hogy az egyik ilyen zsidó kereskedő a kabátja alól kivette a vásznat, letette az asztalra mondván, hogy neki a pénzre sürgősen szüksége van. Nem tudom megnevezni, hogy milyen áruról volt szó, de gyenge áru volt, valami olyan kisgyermekek ruhájához való anyag volt, azt letette azzal, hogy 80 pengőt adjanak érte, neki sürgősen kell a pénz. Ismétlem, hogy a zsidónak nem volt iparengedélye. Amikor letette az asztalra ez a zsidó az árut és az a kereskedő, aki megvette tőle, még olvasta a 80 pengőt érte, jött egy másik kereskedő és azt mondta, hogy kellene neki egy vég ruhára va ló, nem tudna-e neki adni, itt van érte rögtön a pénz és ÍK)' pengőért át is adta neki ez a kereskedő ugyanezt az anyagot így láncolnak akkor, amikor a magyarság százezrei nem tudnak ruhához jutni. Ez kint a falun nagy elkeseredést vált ki és hiába írnak bármit a kormány lapjai, hiába hangzik el sokszor a képviselőházban az a szólam, hogy új Magyarországot, keresztény rezsimet, keresztény uralmat akarunk: t. uraim, ez így van szóban, lefektetjük írásban, de a gyakorlatban ennek olyan kevés eredménye van, hogy az igazán elszomorító. Ha a kormány ezeket a kérdéseket sürgősen és radikálisan megoldaná, mi készségesen volnánk a szavazói, mert valahogyan lelkiismeretben furdalás! is érzünk, amikor mi itt ellenzékieskedünk. Hiszen, amikor egész Európa élet-halálharcát vívja, sokszor felmerül az ember gondolataiban, hogy szabad-e nekünk cllenzékieskednünk. Szívesen hallgatnánk, ha az életnek nem volnának ilyen kirívó esetei,, ha itt minden jó volna. Nincs külön szándékunk, mint volt a régi politikai életben -az ellenzékieskedés, hogy »csak azért is.« Uraim, ez; már idejét múlta, mi érezzük a felelősséget mindéin cselekedetünkért, minden, szavunkat csak egy 199. ülése 19J+1 június 2A-en, kedden. irányítja, hogy nemzetünket ebben a válságos időkben meg kell erősíteni, és ezért csak olyan eseteket hozunk fel, amelyek nem züllesztenek, nem bomlasztanak. Ha volt valaha szükség ebben az országban arra, hogy a lelki egység meglegyen, r most a legnagyobb szükség van erre. Ezért én nem is tudok most úgy beszélni, mint ahogy akarnék, fék van az agyamon, a lelkemen, amely nyomja, hogy szabad-e ne künk ellenzékieskednünk. Ezért arra kérem a kormányt, hogy minden tehetségével, minden erejével azon legyen, hogy az említett dolgokat sürgősen szüntesse meg, és intézkedései mindig azt a eélt szolgálják, hogy azoknak a magyar millióknak az érdekében enyhítés történjék. A közélelmezésnél is olyan fura, visszás dolgokat látunk, amelyek elszomorító képel nyújtanak. Szombaton fél óra hosszai voltam az egyik főbírói hivatalban. A főbírónak húsz éves múltját ismerem, niai viselkedését is, olyan izig-vérig becsületes magyar, aki az éjt is nappallá téve, minden tehetségét arra fordítja, hogy a lelki béke fennmaradjon ebben a súlyos időben, hogy csak ezt az utolsó hónapot átvészeljük, hogy ez alatt minden jól menjen. Egy fél óra alatt, amíg ott voltam, három helyről jött telefon jelentés, hogy nincsen ke nyer, jelenetek vannak. {Egy hang a szélsőbaloldalon: Pesten sincs!) Es akkor ez a főbíró nekem azt panaszolja, lehetetlen dolog, •hogy amikor ők mindent elkövetnek és az egész vonalon minden hivatal ezt a célt szolgálja, akkor olyan esetek megtörténjenek, hogy példának okáért Tuzúkpusztán áprilisban lefoglaltak egy vagon búzát, amelyet idejében nem jelentettek be; ő, aki ezt bejelentette, kérte a Puturát, hogy azonnal fizessék ki a búzát, hiszen a főbíró azt már lefoglalta és bocsássák r a közélelmezés rendelkezésére, de június 21-én, szombaton, még mindig nem történt itt intézkedés. Tehát, uraim, két hónapig nem történt intézkedés azzal a gabonával. (Börcs János: Gyönyörű intézmény az a En iura!) Tehát ilyen jelenetek játszódnak le, a Futurával szemben pedig a gazdák részéről az árakkal kapcsolatban a legnagyobb kifogások merülnek fel. Csak a múlt ősszel történt meg, amikor ;i zsidó kereskedelmet leállították, hogy amíg még voltak zsidó kereskedők, amíg volt kûnkurrens, az árpáért adtak 24 pengőt, amikor a zsidó kereskedelmet leállították, de akkor jött egy kormányrendelet, ami teljesen rendben van, (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) de ugyanakkor a gazdáknak csak 17 pengőt fizettek. Erre nagy felháborodás volt. Ivésőbb felment az ár 20 pengőre. Amikor pedig 17—20— 22 pengős árakon az árpát összeszedték, felvásárolták, a gazdáknak a Futura, amely neon termel, amely készen beszedi a gabonát a gazdától, a végén a gazdáknak 30 pengőért adta a vetőmagot. Ezek bizony igen visszás dolgok. Kérem a kormányt, hogy sürgősen oldja meg ezeket a kérdéseket. Nagyon természetes, hogy a Futura csak úgy tudja a hivatását betölteni, ha keres a gabonán, mert mindenre nem lehet ráfizetni, de szolid, kejresztény haszonra dolgozzon, útmutató legyen, ne vegye át a zsidóktól azt a régi rendszert, hogy amikor a gazdák szorult (helyzetben _ vannak, nyomott, alacsony áron Összevásárolják a gabonát és amikor szükség van ezekre az árukra, akkor 50—60—100%-kai felemelik az árakat. Mi elvárjuk a Futurától, hogy új, keresztény özellembem dolgozzon és ne azt a régi rendszert valósítsa meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szóvá kell itt tennem a felvidéki vasutasok