Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 1941 június 24-én, kedden. 165 ügyét. Ezek a szegény, becsületes magyar emberek, akik annyira hűek voltak magyar nemzetükhöz, hogy amikor mi idegen uralom alá kerültünk, akkor ezek megtagadták a cseh államnak a szolgálattételt. Ezért húsz esztendeig nem kaptak nyugdíjat. Amikor a jó Isten elhozta a mi szabadulásunkat, első ténykedésünk az volt, hogy ezeket az embereket sürgősen visszahelyeztessük az őket megillető régi helyükre. Nagyrészben sikerült is ezeket az embereket felvétetnünk, de fizetésrendezésük azóta még mindig nem történt meg. (vitéz Jaross Andor: Kinevezésük sem!) Még kinevezésük sem történt meg két és félév alatt! Hogy milyen szomorú a helyzetük, arra vonatkozólag a következőket említem meg. Mint ideiglenes alkalmazottakat felvették őket 63 pengőtől 78 pengőig terjedő illetménnyel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szörnyű! — Börcs János: Ebből kell Öt-hat gyermeket felnevelniök! — A bon y i Ferenc* Legalább mutatnák meg. hogyan lehet ebből megélni!) Ezeket a felvidéki embereket elhelyezték különféle városokba, Szolnokra, Kecskemétre. Ceglédre. 78 pengős fizetés mellett a családjukat nem tndiák odavinni, a család tehát ott maradt a régi fészkében. Most kérdezem. 78 pengőből hoe'van tndion az ilvei) ember két háztartást vezetni <? flVagy László: Hallatlan!) Ez lehetetlenség:! Már mindent elkövettünk ezek érdekében, eddio- áwmhan, sajnos. méc nínese^ eredmén v. (Felkiáltások a s? él soha] ni dalon: Nem is lesz!) Kérem a kereskedelemüfvi miniszter urat, hofiry ezeknek a szegény embereknek sorsót, akik húsz esztendeig a hazaszeretetnek, a becsültnek mintaképei voltak, akik soha ne nem dűltek az ígéreteknek, akik anyawi előuvfikért nem szolgálták az ideo-en nemzetet. .siiru-rUeri ú^v rendezze, hogy ebből a rendezésből tiszte-aHé^es- heesüle+es map~var élet fakadhasson. CNaffv T-áowló: Két és fél év után már meg lehet csinálni!) Ugyanakkor azonban ezt a dolgot még nagyon rosszabbítja, vagyis az elkeseredést még fokozza az, hogy aki annakideién a cseheknél ott maradt- a cseheknél szolgálatot teljesített, az elmúlt húsz év alatt szolgálata révén előléptetésekben részesült és most, amikor ^elseiéu megkapják ezek az emberek az illetménvüki'í. natív különbség van azok illetménve között, akit becsületes hűséggel kitartottak a maiivarsáé- sorsa mellett és azok illetménve között, akik a cseh államnak minden narancsát téliesítettek és szolgálták. Hogy csak ee-y kirívó esetet mondjak a munkásság köréből, az a magyar pályamunkás, akit a hazatérés után felvettek, kap havi 53—65 pengőt, aszerint, hogy milyen nagy a családja, ugyanakkor pedis: az a vasutas, aki húsz évije: szolgálta a cseheket, 180 pengőt kap, — egy nnmkát végeznek, egvmásmellett dolgoznak — (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: Hallatlan!) mert aki a cseheknél szolgált, azt magasabb fizetéssel vették át. 'Bodor Márton: Hát ez nem maradhat így! —. Korláth Fndre: Emelődi fel ma^as^bb erkölcsi álláspontra.-.. — SzöUősi Jenő: Ez magvar szívvel van. ahogyan Benes mondotta! — Zaj a szélsőbal'nldn.I.nn.) A tisztviselőknél ugyanez a helyzet. Az urlvardi állomáson törtem t, hogy amikor a tisztviselők a fizetést kapták, az egyik tisztviselő panaszkodva mondotta nekem, hogy neki érettségije van — az anyaországiból való magyar tisztviselő — és tízévi szolgalat után | 165 pengő fizetést kap; a csehektől ottmaradt vasutas pedig, aki húsz évig min den magyar ügyre» megiinozdulásra köpött, minden ilyen ügy ellen volt, feljelentő volt, ha családjában magyarul szóltak, akkor azt mondotta: »Megmertek kutyául ugatni?«, kap 405 pengőt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szörnyű! Borzasztó! Hallatlan! Felháborító!) Ennek a tisztviselőneJk is van tízévi szolgálata. (Maróthy Károly: A kormánypártiak erre nem kíváncsiak! Kint vannak a folyosón, vagy a büffében ! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezt nem bírják a dobhártyáik! — Mozgás.) Ezek olyan visszás esetek, hogy kérőm a kereskedelemügyi miniszter tarât» sürgősen rendezze ezeknek a szegény elesett embereknek az ügyét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon, a teremből távozó Laky Dezső közellátási miniszter felé: Ne menjen ki! —• Maróthy Károly: Még ez az egy miniszter is kiment! — Mozaás. —• Elnök csenget.) Amióta felszabadultunk, a legfontosabb dolgunk, a legnagyobb elfoglaltságunk az volt, hogy ezeknek az embereknek az ügyében eljárjunk, hogy ezek az emberek megfelelő helyre soroztassanak. (Zaj.) Még egy esomó esetet kell felhoznom. (Sütő Gyula: Még egyet? Hiszen annyi volt már, hogy csuda! — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Minthogy manapság olyan rossz vonatközlekedés van, hogy csak egy vonat van tőlünk Pestig, a legtöbbször német katonavonattal szoktam reggé] Pestre lejönni. Ha egy német katonavonat jött. arra felléptem és Pestig jöttein vele. Amikor egy ilyen vonatra akarok felszállni. német vasutasok szállnak le, magyarok veszik át a vonatot és az együk német fékező köszön álmagyar fékezőnek: jó reggelt, testvér. Az ránéz és kérdezi: Hát te tudsz magyarul? — Hiszen magyar vagyok! — Es alkalmaznak téged a németek? — Hát hogyne alkalmaznának, a német szereti a magyart, semmi bántódásom, semmi rövidségem nincs. — Azt kérdi a magyar: Mennyi a fizetésed? — 207 márka, A német vasutas is megkérdi a magyartól: Neked mennyi? — 78 pengő. Uraim, ez olyan jelenet volt, hogy én majd' meghaltam szégyenemben. Hogyan képzeljük mi el a magyar öntudatot (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Igaza vsait! Magyar beszéd!), hogyan képzeljük, hogy aki idegenbe került, az hazavágyódjék az ő édes hazájába, ahol az ő családjának 78 'pengőt adnak, amikor a németek az idegennek adnak 207 márkát? (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek olyan súlyos dolgok, mélyen t. Ház, hogy ezeken slürgősen. változtam kell. Lehetségessé kell tenni, hogy annak a magyarnak, aki húsz évig szenvedett és minden áldozatot meghozott nemzetéért, szabadságáért, egyszer már legyen otthona a hazájában, mert amikor neki 78 pengője van és Kecskeméten, Szolnokon vagy nem tudom az országnak melyik részén teljesít szolgálatot, a családja pedig a Felvidéken van, ez lehetetlen állapot, ezt meg kell oldani. De van még több visszás dolog is. Amikor naponta olvasunk a magyar szociális kérdések megoldásáról, akkor ez minket nagyon találóan érint, szépnek tartjuk, lélekben helyeseljük a kormánynak ezt az intézkedését és nem ellenzékieskedünk (Börcs János: Akkor, ha megcsinálja!) és mellette volnánk, de a gyakorlatban ezek a szociális intézkedések a Felvidé-