Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-198
Az országgyűlés képviselőházának Ï9S. ülése 19hl június 23-án, hétfőn. 157 megállapítani azt, hogy az utóbbi időben az a sok fiatalember, aki elhelyezkedett mint gabonakereskedő, a kereskedelmi téren, vagy mint állatkereskedő éppen a magyar mezőgazdaságban, óriási hatalmakkal találja magát szemben, a különböző nagy szövetkezetekkel, a Futurával, a Hangyával, a Mezőgazdákkal és özek bonyolítják le az egész nagy üzletet, az a keresztény kiskereskedő pedig, aki saját pénzével, saját rizikójával kezd dolgozni, kireked, nem tud dolgozni, pedig meg lenne a lehetősége, a vagyona, a hozzáértése is, mert hiszen már előbb, a régebbi időben is mint bevásárló tevékenykedett és ma itt áll és nem tud szóhoz jutni. Nagyon fontos lenne éppen a fiatalság szempontjából, hogy minden tekintetben egyengessük ezeknek a feltörő fiatal magyar keresztény kereskedőknek a lehetőségeit, hogy ezek is szóhoz juthassanak, (Kunder Antal: Igaza van!) Mindenesetre vigyázni kell arra, hogy ezek a nagyszövetkezetek, amelyek az állam részéről bizonyos javadalmazásban részesülnek, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jlszövetkezetek!) ne csinálhassanak konkurrenciát annak a szegény keresztény kiskereskedőnek vagy kisiparosnak. (Kunder Antal: Teljesen igaza van!) T. Ház! Még egészen röviden szeretnék kitérni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk! Van idő!) a belpolitikára. Szerintem az lenne a belpolitikában a helyes út, ha a lelki békét megalapoznánk (Szöllősi Jenő: Hogyan?) kifelé és befelé egyaránt. (Szöllősi Jenő: Módszereket!) Itt csak jóindulatra van szükség. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem azonban, hogy ha ezen az oldalon megtörténik a kezdeményezés^ (Csia Sándor: Nem történt meg!) akkor a túloldalon önök se igyekezzenek azt elgáncsolni, (Csia Sándor: Még nem történt meg!) hanem ha valami jó történik, tessék elismerni, hogy az jó és inkább támogatni azt, mint állandóan ellenezni, (vitéz Lipcsey Márton: Ez az! — Zaj és ellenmondások a szélsőjobboldalon.) Tessék elhinni, hogy a mai nehéz időben nem az a fontos, hogy kifelé tartsunk nagyon szép előadásokat, hanem az, hogy az ország szekere meg ne rekedjen, hanem haladjon nyugodtan és békében, hogy azokat a nehéz problémákat, amelyek, mint mondottam, jönni fognak, (Szöllősi Jenő: Üj tengelyt kell nekik csinálni!) meg tndjuk oldani. T" r j tengely egészen bizonyosan kell. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Meg is lesz az új tengely, mert mindenki belátja, hogy amikor egész Európa új tengelyen halad, akkor nekünk sem szabad erről lemaradnunk. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, mindenki meg lehet elégedve e tekintetben a kormányzat intézkedéseivel, (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt nem,!) mert a kormány leszögezte, hogy igenis százszázalékban a tengely mellett állunk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az más tengely.) T. Ház! Még egy igen fontos kérdést szeretnék itt előadni. Nagyon fontos egy állam vezetésében, hogy milyenek a külképviseletei. Én is és azt hiszem, nagyon sokan fájdalommal állapítottuk meg, hogy amikor Magyarország élet-halál harcot vív megnagyobbodásáért, a trianoni bilincsek széttöréséért, a régi szentistváni határokért, akkor voltak egyesek, akik azt mondották: nem dolgozunk tovább, és otthagyták azt a posztot, amelyre, őket a magyar külügyminisztérium állította, mentek tovább a maguk útján és egyik napról a másikra letették magyar állampolgárságukat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hazaárulók! — Szöllősi Jenő: Kikben bíznak ezek?) Ez sajnálatos esemény, de én azt hiszem, hogy a kormányzat mindenesetre vigyázni fog arra, hogy az eljövendő időkben ilyen meglepetések ne történjenek megi T. Ház! Ennyit voltam bátor elmondani, többet nem kívánok szólni. Csak egyet kérek, hogy ebben a válságos időben, ebben a nehéz időben, amikor talán valójában lesznek éhes yyomrok, (Egy hang a baloldalon: Vannak is. az a szomorú!) mindnyájan arra törekedjünk, íogy az az éhes gyomor ne legyen még jobban elajzva, hanem minden a lelki béke érdekében s, a lehető legigazságosabban legyen megoldva. A javaslatot elfogadom. (Taps.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Lili János! Elnök: Lili János képviselő úr nincs jelen. Jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Börcs János! Elnök: Börcs János képviselő urat illeti a szó. Börcs János: T, Ház! Belekapcsolódom az előttem felszólalt Festetics Domonkos képviselőtársam beszédébe, aki azt mondotta, szeretné látni, ..hogy mi is elismeréssel és megértéssel fogadjuk azokat a békejobbokat, amelyeket a túlsó oldalról felénk nyújtanak. Én t. Ház, már az előző ülésen elhangzott felszólalásomban is megköszöntem Benes képviselőtár : samnak azt a kijelentését, amelyet itt a lelki békéről tett, A lelki béke tényleg olyan kincs, amelyen ennek a nemzetnek minden megmozdulása, minden becsületes akaratnyilvánítása alapszik. Lehetetlenségnek tartjuk mi is erről az oldalról azt. hogy, amikor ez az ország újabb nehéz pillanatokhoz érkezett, amikor a háború íemcsak likvidálva nincs külföldön, hanem áttuk, hogy a tegnapi nappal újra kiszeleselett a front és újabb megpróbáltatásokat hozhat a magyar nemzetre, legyen ennek a Háznak olyan tagja, aki ha idáig nem is óhajtotta volna .a lelki békét, újra bele ne kapcsolódnék îbbe a gondolatba és ne kivárnia, hogy kezet kézbe téve az újabb nagy megpróbáltatások előtt egymás nyakába ne boruljon ez a magyar nemzet. Amikor azonban ezt innen legelőször eíjsmerem és magamévá teszem, engedjék meg, rátérve erre a javaslatra, amelyet pártvezérem, Imrécly Béla részletesen tárgyalt és amelyre nézve álláspontunkat már a párt nevében is leszögezte, hogy újra egy-két esettel jöjjek ide a Ház elé. Beszélhetnék itt arról, hogy miért nem tudjuk mi a meghatalmazást megadni a kormánynak. xVzért, mert nem látjuk benne azt a tevékeny munkásságot, amelyet itt már hoszszabb idő óta kérünk és hangoztatunk, nem látjuk a kisembereknek hathatósabb fölsegítését. Ha megnézzük ma, milyenek azok a kisemberek, akkor én mindjárt megmaradok a saját foglalkozásomnál, a saját branesomnál, hogy így fejezzem ki magamat, a kisgazdáknál és megnézem azokat a nagy megszorításokat, azokat a lehetetlen állapotokat, amelyekben ez a kisgazdatársadalom ma küzd. Ezeknek fölsegélyezésével kapcsolatban már a földmívetésügyi tárca költségvetésénél szóvátettem, bogy amikor át akarunk lépni a nagygazdaságok rendszeréről a kisgazdaságok rendszerére, nem látom a kisgazdatársadalom iránt megközelítőleg sert) azt a jóin-
