Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-198

158 Az országgyűlés képviselőházam dulatot, amelyet ez az osztály, amely az agrár­társadalomnak a jövőben fundamentumát fogja képezni, jiiegérdemölne úgy, hogy kellő mér­tékben és arányban támogatnák. Kifogásol­tam, hogy amikor az állami színházak megse­gítésére a kultusztárca 2" 5 millió pengőt vesz fel a költségvetésbe, ugyanakkor a kisgazda­társadalom szempontjából annyira fontos téli szakoktatásra csak 250.000 pengőt állapít meg. Ha csak ezt az egy esetet mutatom is be, bizío sítékot nyujt-e nekem kormányzati rendsze­rünk arra, hogy a kisgazdatársadalmat a jövő­ben kellő mórtékben támogatni fogja, biztosíté­kot nyujt-e nekem arra. hogy a termés értéke­sítése tekintetében is változás történik 1 Itt állunk az új termésnek, hála Istennek, az előestéjén — hiszen a közellátás szempont­jából nagyon szükséges, hogy az aratás mentől előbb bekövetkezzék — és még mindig nem lát­juk itt a rendeletet, nem tudjuk, miként hogyan lesz majd jövő termésünk értékesítése. Én félek attól, hogy a kisgazdái úrsadalom, az egész gazdatársadalominal együtt, újra bele­esik a Futura-iutézmény karmai közé. Hogy a Futura a múltban mennyire mostohán bánt el a r gazdákkal, arra nézve újra egy esetet, egy példát hozok fel. A múlt hónap 31-én a felső­dunántúli mezőgazdasági gyűlésen Veszprém­ben az alelnök névszerint megnevezett egy plébánost, akinek a biízáját, amikor értékesí­teni akarta, a Futura csak 25% levonásával akarta elfogadni. Tudjuk, hogy most az utóbbi rekvirálás alkalmával szintén a Futura ­kirendeltséget osztották be a katonasághoz, Ugyanaz a szerv tehát, amely hónapokkal előtte 25% levonásával akarta ezt a gabonát elfogadni, most a gabonát minden levonás nélkül átvette. A kisgazdatársadalom tehát még nem látta azt, hogy az értéke«ítés szem­pontjából mi lesz a jövő évi termésével, hiszen az ár nincsen megállapítva és én attól félek. hogy újra azok az állapotok fognak bekövet­kezni, amelyekről már szó volt itt; hiszen egy tiílsóoldalon ülő gazda-képviselőtársam, amikor azt mondottam: borzalom, nagy baj van kint, a gazdák kezdik felőröltetni a rozsot, erre azt mondta: természetes, hogy felőrlik, én is fel­őröltem, jól teszik, ha nem darálják fel, mert drágább a korpa, mint a rozs. Ezek azok az intézkedések tehát, amelyek a mi gazdasági életünket súlyosan érintik, még mindig késedelmet szenvednek, — hissen a kisgazdatársadalom még mindig nem látja tisztán, hogy jövőévi termésének értékesítése hogyan fog végbemenni. — ezért természetes, hogy ennek a kormányzatnak ebben a formá­jában a felhatalmazást megadni nem tudom. De menjünk tovább. Nézzük azt, hogy ná­lunk van-e intézkedés arra, hogy a kisgazda­társadalom, vagy egyáltalában a mezőgazda­ság a jövőben a hizlalás terén megtalálja a számítását, van-e intézkedés arra, hogy meg­hagyjuk a mezőgazdaság számára a kellő híz­lalási keretet, hogy a mezőgazdaság elvégezze azt a sertéshizlalási amely az ország számára olyan fontos kérdés. Miért kell annak a gazdá­nak a sovány 'sertést felnevelnie, eladnia egy bizonyos részvénytársaságnak, miért kell a tengerit is eladnia egy bizonyos részvénytársa­ságnak? Azért, hogy az árkülönbözetet, a hasz­not azok vágják zsebre, nem pedig a gazdakö­zönség í Tessék elképzelni, micsoda rablógazdálko­dás egy mezőgazdaságban az, ha a trágya nem annak a gazdaságnak földjébe kerül vissza, k 198. ülése 1H1 június 23-án, hétfőn. amelyen azt az állatot felnevelték. Mi beszé­lünk r többtermelésről, minőségi termelésről­Tessék elképzelni, lehetséges az, hogy egy gaz­daság felneveli a süldőit, azokat elviszik Győrbe, vagy mit tudom én, hova, ugyanannak a gazdaságnak a tengerijét is elviszik és Győr­ben etetik fel, a trágya tehát ahelyett, hogy | lent maradt volna Karcag vidékén, vagy nem I tudom hol, Győrben kerül felhasználódásra, lia egyáltalán felhasználják. Elképzelhető, hogy mi ezt többtermelésnek, jobb minőségi terme­j lésének... (vitéz Lipcsey Márton: Igen jó példa a trágyázásra!) T. képviselőtársam,, lehetséges, hogy ön olyan jó televéiryes földön dolgozik, j ahol erre nem szorulnak rá, (vitéz Lipcsey ! Márton: Nem arról van szó!) de én azt niou­• dom, hogy feküdjék az a föld ennek az or­! szagnak bármelyik részén, ha valamely földről | elviszik a terményt és az azzal etetett állatok trágyája nem kerül vissza abba a földbe, ott rablógazdálkodás folyik, (vitéz Lipc-'sey Már­i ton: Kégi nóta ez! Ezzel mindenki tisztában j van! — Elnök csenget.) En nagyon szeretném, I ha a túloldalon ülő képviselőtársam, aki_ olyan | nagyon szépen szeret mindig szórakozni más i beszédével, egyszer felállana és önállóan meg­mondaná, hogy mi egyáltalán nem értünk hozzá, ; hogyan kell irányt adni jövő gazdasági éle­' tünknek és hogyan kell azt a bizonyos lij vilá­! got úgy berendezni, hogy abból valameny­nyiünknek haszna legyen, (vitéz Lipcsey Már­I ton: Vannak emberek, akik elismerik mások ! tulajdonságait! — Elnök csenget.) t _ T. Ház! Még szeretnék arról is beszélni, hogy itt az országban bizonyos mennyiségű házhelyigénylés van még most is folyamatban. Én lent jártam egy alkalommal Veszprém me­gyében és ott az egyik községi elöljáróság ki­mutatta, hogy 72 házhelyigénylés van beje­lentve. Elmentek a nagybirtokoshoz és meg­kérdezték, nem lehetne-e ezt a. kérdést békés úton elintézni, amire a nagybirtokos azt mon­dotta: igen, ha van pénz. Én úgy tudom, hogy nekünk van erre törvényünk, a házhely-tör­vény, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek csak a végrehajtási utasítása hiányzik. Lehe­tetlenség az : , hogy ott vannak magyar csalá­dok, amelyeknek két fia már jóval 30 éven felül van és nem tud megnősülni azért, mert nincsen megfelelő lakása. Abban az egyszoba-konyhás i lakásban ugyanis, minthogy a. család egyik i tagja már megnősült, már most tizenegyen i laknak. Lehetetlenség, hogy azért ne nősülhes­| sen meg a mi fiatalságunk, mert nem tudjuk őket házhelyhez juttatni- (Horváth Ferenc: j Sajnos, így van!) Szeretnék még megemlékezni a községi jegyzők helyzetéről. Ha a községi jegyzők hely­zetét nézzük, azt kell mondanunk, hogy éppen nem irígylésreméltó az a helyzet, ^ amelyben ezek a szerencsétlen községi jegyzők vannak. Az egyik községben tett látogatás alkalmával megjelenik a számvevőség főnöke és kérdőre vonja a vezető jegyzőt, hogy miért nem vezeti ezeket a naplókat az új szellemnek és az új I utasításnak megfelelően. A községi főjegyző azt | mondja: számvevő úr, ezt hiísz éve így veze­! tem ebben a községben és az a főnök, akit most ; küldtek ki Erdélybe, soha semmiféle kifogást ! • sem emelt az ellen, hogy így vezetem és soha­I sem mondta, hogy a postát vagy a kiutalást j vagy mondjuk a fogyasztási adót, amelyet ed­j dig két könyvben vezettünk, a jövőben négy í könyvben kelljen vezetni. Hát ez — azt mondja ' erre a főnök — ázsiai állapot és ő megköveteli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom