Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-198
Az országgyűlés képviselőházának kérdéseket a bürokrácián keresztül odaszorítjuk ahhoz a 'községi elöljárósághoz, amely anynyira túl van terhelve munkával, — elég a szaklapjainkat elolvasni, azokból meg" lehet állapítani— hogy ennek az országnak, ha másért nem, ezért az egyért, hogy a közigazgatást így dotáljuk és így foglalkoztatjuk, csődbe kell mennie. De a mezőgazdasági hírszolgálat kérdésénél maradok. Hogyan képzeljük el mi a tervgazdálkodást, amikor nem tudjuk megállaintani, hogy az országnak például ebben a pillanatban milyenek a terméskilátásai és milyenek azok az adatok, amelyekre a tervgazdálkodás felépíthető ? A gazdasági felügyelők kapnak kérdőíveket. Ezeket ők ki szeretnék tölteni, de nem hiszem, hogy az a gazdasági felügyelő, akit például ebben az esztendőben nem egészen hat hónap alatt ötször áthelyeztek, abban a helyzetben lenne, hogy a rovatokat lelkiismertesen ki tudná tölteni. De vegyünk egy másik esetet. Olyan eset is van, hogy ott sem lakik, hanem vendégként jár oda és ha kimegy, akkor közlekedési nehézségekkel kell küzdenie. (Csoór Lajos: Azt nézi, hogy^ mikor indul a vonat!) Ugyanis az nem elég, hogy akkor, amikor kimegy, mondjuk, valamelyik uradalom kocsija várja őt; ezzel még nincs elintézve a dolog, mert ő nem az uradalomnak ad tanácsokat és nem az uradalom adatait gyűjti, hanem neki a község kisembereinek és a községnek a mezőgazdasági adatait kell gyűjtenie. Az eredményekből tehát azt látjuk, hogy nem tudnak feladatuknak teljesen megfelelni. Itt elsősorban ismét pénzügyi politikánkra kell utalnom, amikor azt mondom, hogy ezeket motorizálni kellene, kocsit kellene adni ezeknek az embereknek, (Csoór Lajos: Még telefonjuk sincs!) hogy azon járják be azt a községet, járást vagy vármegyét. Meg vagyok győződve arról, bogy ebben az esetben mezőgazdasági hírszolgálatunk nem állna olyan gyenge lábon, mint amilyenen ma áll. Tudom, hogy ez azért vnn. mert nem rendelkeznek kellő tájékozottsásreal, Méltóztassanak.elhinni, hogy egész köveilátási, szolgálatunk anarchiája is nagyrészt a mezőgazdasági közigazgatás esonkaságának és hiányainak következménye. íCsoór Lajos: Egyáltalában nincs mezőgazdasági közigazgatás!) De menjünk tovább. Akármilyen problémáról van szó, mindig azt látjuk, hogy az mind felkerül a földmívelésügyi miniszterhez. Nekem az a meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági kamarákat mint érdekképviseleteket végre mégis csak alsó-, illetőleg másodfokú hatósági jogkörrel kell felruházni. A mezőgazdasági kamaráknál is meg kell azonban követelni azt, hogy azok is alulról építsék fel szervezeteiket, de nem csak papiroson, hanem íelket is adjanak azokba. Ha a pénzügyminiszter úr kijelenti, hogy nincs fedezet, akkor kérdeni, vájjon mibe kerülne a kamarákban az, ha minden község mezőgazdasági bizottságai: arra kényszerítenek, hogy a piaci napokon vagy pedig egyszer-kétszer minden héten adjanak mezőgazdasági hírszolgálatot? Mi ismerjük a falu életét és tudjuk, hogy falun milyen óriási kontrollt gyakorolnak az emberek egymással szemben. IIa ott valaki nem mond igazat vagy nem egészen azt állítja, ami igaz, annak rögtön megvan a kellő hatása. Tessék tebát a falusi mezőgazdasági bizottságokat a hírszolgálatba beállítani. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a mezőgazdasági kamarák a községi bizottságokra építik fel funkcióikat, akkor nemcsak ebben a minisztériumban, hanem a többiben sem kell éjfélig dolgozni és végeredményben eredmény19 S. ülése 1941 június 23-án, hétfőn. 155 telén munkát végezni. Ha pedig a mezőgazdasági hírszolgálat tökéletes és jó lesz, akkor a kerületi mezőgazdasági kamarák lesznek hivatva arra, hogy az alsófokú közigazgatást a mezőgazdasági vonalon teljes mértékben ellássák, mégpedig annak nemcsak a véleményező részét, hanem a hatósági jogkörét is. T. Ház! Ügy érzem, kötelességet teljesítek akkor, amikor egy ilyen felhatalmazási javaslatnál a mezőgazdasági közigazgatásnak ezekre az anomáliára rámutatok. Folytathatnám még tovább is ezeket, mert itt van például a mezőőri probléma is. Azt halljuk, hogy Magyarországon megindult most a szociális munka. Magyarországon a szociális munka megindult 1894 előtt is, akkor, amikor a mezőőröket és a csőszöket kezdték az országban felfogadni, nert bizony meg kell őszintén mondani, hogy a legtöbb esetben szociális szempontok érvényesültek, mert hiszen öregeket, elaggott embereket, de a legtöbbször írástudatlan, szegény, elesett embereket helyeztek bele mezőőri tisztségbe. Pedig ha azt a mezőőri szervezetet rendesen kiépítjük, abból az következik, hogy a mezőgazdasági bizottság abszolút precíz és biztos adatokat kap. Ugyanis ne csak azt nézzük, hogy mennyi fog teremni, hanem nézzük meg azt is,, hogy a termelési folyamatban milyen jelenségek észlelhetők kinut a határban és ott bizony még ma is azt tapasztaljuk, hogy a mezőőri szervezet nem áll a helyzet magaslatán, pedig belekerül ma is 4"5 millió t>engőbe. Akkor, amikor, egy tervezetet dolgoztunk ki, amely szerint 5 millió pengővel egv e»?észséa'es szervezetet tudnánk kiépíteni, az volt a válasz, hogy erre nincs fedezet. Hát esry ross r ' sze^ve^^t fenn tartás ára van 4*5 millió p Q ,t>g^ és 5 millió pengőbe kerülő jó szervezetre nincs? Ezek azok a szempontok, amelyek engem mélységesen agsrasztanak, mert nem látom, hogy egy előrelátó, nagy tervvel dolgozó felhatalmazás volna ez, hanem még mindig azt látom. ho.Try ebben a régi liberális kor 1931. évi elgondolása nyilatkozik mes:. Mintán mi magunk is meg vagyunk arról győződve, hpffv ezt a liberális kort véerleíresen felszámoljuk Európában és ennél a fel számolásnál eerv pillanatig sem támogathatunk ilyen javaslatot, — mert ha ezt tennénk, akkor tu Iáidon kennen a reg} rA'/sim mellett volnánk- már nediir rendszerváltozást akarunk — azért a iavaslatot nem f/»^adhatom el. (Élénk helyeslés és tans a szélsőhaloldalon.) Elnök? Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Gr. Festetics Domonkos! Elnök: Gróf Festetics Domonkos képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Piukovich t. képviselőtársam azt követelte, hoo-v a liberális rendszert végleg számoljuk fel ehh^i az országban. Ezzel egyetértek én is és azt hiszem, hogy egész pártom is ezen dolgozik, hogy a liberális rendszer végső csökevényeit véglet megsemmisítsük. De én azt hiszem, hogy amikor egy nagy rendszernek utolsó csökevén veit akarjuk kiirtani, akkor sainálatos, hogy különböző táborokba állva, különböző frontokon igyekszünk ezt a tagadhatatlanul fennálló nagy ellenséget támadni. Sokkal jobb lenne, ha minden érték, minden keresztény érték, minden jót akaró érték egvütt lenne, együtt menetelne é« együttesen oldanánk meg azt a nagy kérdést, 23*
