Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-198
iöl Àz or szag gyűlés képviselőházának kodás folyt. Ez a zsaroló gazdálkodás különö- \ sen a Darányi Ignáe-féle mezőgazdasági üzemi ! összeírásban bontakozik ki a statisztikai oszló- | pókból, amikor azt látjuk, hogy a szántóföldhöz szükséges trágyának alig a felét tudták biztosítani és az elmúlt évtizedek alatt a spekulációra felépített mezőgazdaság odáig jutott, hogy néhány évti'zed múlva, 1935-ben a következő nagy üzemi összeírásnál még gyengébbek voltak azok a lehetőségek, amelyekkel a magyar mezőgazdaság intenzitását biztosítani lehetett volna. Ezek talán unalmak szakkérdéseknek látszanak az. ejső pillanatra, ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy Magyarországon például a szarvasmarhaállomány csak a trianoni országterületre vonatkoztatva legalább egy millió darabbal kevesebb, mint amennyinek lennie kellene a normális üzemvitel szempontjából, ha azt látjuk ,hogy a szar vasmarhaállomány legalább egymillió darabbal kellene hogy több legyen ahhoz, hogy mi ebben az országban à tej ellátást zavartalanul tudiuk biztosítani, és tovább megyek, hogy a bőrkérdésben megnyugtató állapotot tudjunk teremteni, akkor világosan látszik, t. Ház, hogy a magyar mezőgazdaság kérdései tulajdonképpen az ország sorsdöntő kérdései és én nem tudom elképzelni azt, hogy defenzív jellegű törvényjavaslatokkal egy-egy ilyen sorsdöntő kérdési komolyan meg tudjunk oldani. Tovább megyek, ott van a juhászat, ott van a sertéstenyésztés, mind olyan kérdések, amelyeicet nem lehet elintézni azzal, hogy f>w darab tenyészkant kiosztunk Magyarországon. Aki ismeri itt a viszonyokat és tudja azt, hogy mit kellene csinálni, az ezeket közzé sem tenné a sajtóban. De itt látjuk meg azt, hogy közvéleményünket milyen rosszul vezeti a magyar sajtónak legnagyobb része. Ilyen cikk jelenik meg és nem találunk egyetlen észrevételt sem ellene. (Szöllősi Jenő: Kormánysajtó!) Ez nem pepecselés, ezt nem is tudom minek nevezzem, de azizal ezt a kérdést nem lehet megoldani. hogy T leviszünk egyik-másik megyébe 80—120 darab üszőt. (Zaj.) Bocsánatot kérek, ha mi így akarjuk a dolgot előrevinni, ehhez a kormánynak igazán nincs szüksége semmiféle felhatalmazásra. A kormány sokkal, nagyobb keretek közt dolgozhatnék, ahelyett, hogy a gazdasági élet és a termelés folytonosságát ezekkel a lehetetlen dolgokkal akarja biztosítani. { Szöllősi Jenő: Igaz!) Most továbbmegyek, t. Ház. Ha én fízt látom, akkor eljutok egy olyan kérdéshez, amellyel Magyarországon bizony nemigen foglalkozunk. Ez az ország takarmánymérlege. Ennek az országnak takarmány-mérlege a legutóbbi 50 esztendőben, a legkedvezőbb 1933-as átlagot véve figyelembe, óriási deficitet mutatott. Tudom azi, hogy nincs Magyarországon olyan gazda, aki el tudná képzelni az állattenyésztés fejlesztését megfelelő alapok lefektetése nélküí. Itt van fehérje-ellátásunk, itt van a keményítőértékben kifejezhető óriási deficitünk, amely legalább 2'5 millió métermázsára tehető. Elképzelhető, hogy egy ilyen Programm megoldásához Magyarországon elegendő az, hogy a rét- és legelő ügyosztály keretében, amely a földmívelésügyi minisztériumban van és határozottan a lelkét kiadja, komoly, értékes, szakszerű munkát vége», egy évben 300.000 pengővel, dotálják ézt a kérdést? Hiába van itt felhatalmazás, ha azt látjuk. 198. ülése 19 il június 23-án, hétfőn. hogy egy ilyen kérdésre, amelynek egymilliárdos programúiban van a helye, ennek a milliárdos programmnak a végrehajtása során a kormány néhány százezer pengőt ad. Ilyenkor úgy iátom és úgy érzem, hogy talán nem volt idejük, nem volt alkalmuk az illetékes tényezőknek, főleg pénzügyi vonalon betekinteni ezekbe a kérdésekbe. (Szöllősi Jenő: Nem volt hozzáértésük!) Sokszor döbbenetesen kell tapasztalnom, hogy amikor a pénzügyminiszter úr, mint csúesmmiszter elmondott egy nemzetiszocialista színezetű és tónusú beszédet és kijelentette, hogy egészen írj pénzügyi politika következik be, (Szöllősi Jenő: Az igaz! ïneZè Antal: Csak nem ő fogja csinálni!) ugyanakkor azt látjuk, hogy a cselekedetekben még mindig ugyanazok az elvek érvényesülnek, mint azelőtt, azt mondják, hogy nincs fedezet. Ez lehetetlenség! Amikor az országot sürgetik ezek a kérdések, nem mondhatjuk, hogy nincs fedezet. (Szöllősi Jenő: Mi nem, de Ők mondják!) De hogy mennyire a pénzügyi politika ennek a magyar feltámadásnak és magyar megújulásnak a kerékkötője, arra bátor vagyok felhozni még egy másik példát. Ez a középlejáratú mezőgazdasági hitelek kérdése. Tisztelettel kérnék tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Piukovich József: Ebben a kérdésben a legklasszikusabban bontakozik ki az elavult, régi és, nemcsak alkalmatlan, hanem határozottan káros pénzügyi politikánk, amely a liberális. gazdasági rendszerben él benne. Roppant érdekes dolgok vannak itt. Az egyik pénzügyi szakemberünk részletesen kifejti, hogy micsoda óriási koncepció az az 50 milliós középlejáratú kölcsön, amelyet a pénzügyminiszter űr a legkegyesebben biztosítani szíves, volt a mezőgazdaság részére. (Csia Sándor: De szépen mondotta!) Nézzük csak, mi mindent akar ő itt csinálni ebből az 50 millió pengőből. Ebből ö öntözni akar, ebből ő építkezni akar, ebből ő meliorációs munkákat akar végezni, öntözőműveket akar létesíteni, egyszóval óriási nagy prograrnmot dolgoz ki ennek az összegnek a keretében. Én meg vagyok arról győződve, hogy ez a szakember, de maga a pénzügyminiszter úr sem mélyedt bele a középlejáratú kölcsönök komoly jelentőségébe, mert akkor nem lehetett volna a közvéleményt ilyen cikkekkel traktálni. Sajnos, azt kell látnom, hogy a közvélemény ebben a tekintetben semmi néven nevezendő reakciót nem nmtatott. T. Ház! Ha én ezeket a kérdéseket egymás mellé állítom, akkor el kell jutnom ahhoz à ponthoz, amely a magyar mezőgazdasági termelésnek tulajdonképpen alapja kell, hogy legyen és ez a mezőgazdasági iközigazgatás kiépítése. Sokat beszélnek arról, hogy a gazdasági felügyelőség túl van terhelve munkával, pedig a gazdasági felügyelőség nem is olyan hatáskörben végzi munkáját (Csoór Lajos: Nincs telefon, nincs kisasszony, nincs írógép!), hogy egy pillanatra is tűrlietaők, hogy he legyen a munkája a legprecízebb, a legtökéletesebb. Méltóztassék csak a mezőgazdasági hírszolgálatra gondolni. Olvassuk a vetésjelentéseket, olvassuk a termésbecslésekkel kapcsolatos eredményeket, olvassulk, hogy a hizlalás milyen hatásfokkal, milyen keretek közt megy végbe az országban, ha azonban belenézek a magyar mezőgazdasági hírszolgálat anyaggyűjtési munkájába, akkor meg kell döbbennem. Meg kéli döbbennem azért, mert ezeket a
