Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-198

A i orsçuggyules képviselőházának gúljá! Es vájjon magas szempont az, hog-y a tisztviselői karra nézve egy ilyen mérhetetlen szakadékra, vitára alkalmat adó kérdést felvessenek? A cenzúrának fel kell tenni a kérdést, vájjon ha itt a parlamentben a tisztviselők hanyagságáról beszélnek, szabad-e neki ennek közlését megengedni ; mert vannak itt kérdések, amelyeik csak idetartoznak, de nem tartoznak a közvélemény elé. (Zaj a baloldalon.) Nem tartozhatnak oda, mert a közvéleményben szakadékokat idézhetnek elő. Ezek azok a szempontok, amelyekből arra a következtetésre kell jutnom, ahogy a kormánypárt is hangsúlyozza, hogy itt a megbékélésneik, az összhangolásnak ideje kellene, hogy elkövetkezzék, de közben a legdurvább úton intézi el a sajtó az ilyen problémákat. Ahhoz azonban, hogy itt az emberek és mindazok, akik az ország ügyeiben fáradoznak, kellő lelki egyensúlyban éljenek, szükségvan még valamire, és ez a kellő irányítás. Sajnálattal látom, hogy ebben az országban a helyett, hogy a puritanizmus szelleme hatna át mindenkit, egy indokolatlan, üres, sokszor gőgös színt mutató viselkedés és életformák jelentkeznek. Példának felhozhatom a következőt. Itt vannak Budapesten azok az egyszerű háztartási alkalmazottak. Ezek valami kifacsart, félreállított lelkivilágban élnek. De még tovább megyek. Ezek állandóan érintkeznek családjaikkal, akik kint vannak a vidéken és én látom, azt a — helytelen szó, de ezt választom — flanoot, látom, hogy milyen flancban élnek ezek. Miért lehetséges ez^ Azért, mert nem árasztjuk szét a puritánizmust az országban. Ne szégyenkezzünk azért, hogy szegények vagyunk, nem szégyen az akkor, ha az ember becsületes, komoly és értékes munkát végez. Én nagyon örülnék, ha a puritanizmus szempontját is kellő módon hangsúlyoznák, és azoknak, akik az ország közvéleményét intézik, legyen az sajtó, rádió, stb., tessék ezeket a szempontokat az országban megértetni, de felülről lefelé érvényre is juttatni. (Szöllősi Jenő: Ott az előkelőségeket hangsúlyozzák folyton.) T. Ház! Lelki életünk egyensúlyának a most elmondottak —- ez kétségtelen dolog — olyan akadályai, amelyek gátolják, hogy mindenki a maga posztján, bárhol is álljon, megfelelő lelki egyensúlyban dolgozzon, higyjen és bizzék abban, hogy az ország javát az illetékes tényezők és kormáuyhatóságok megfelelő módon előre tudják vinni. A lelki egyensúly helyreállításának és egy egészséges közvélemény kialakításának kérdését azonban, bármennyire nem szeretek materiális kérdésekkel foglalkozni, végeredményben mégis csak rá kell vezetnem az ország közgazdasági viszonyaira. Ha az ország közgazdasági viszonyait nézzük, akkor talán hivatkoznom lehet és szabad a beszédem elején tett megállapításokra, arra, hogy az, hogy még mindig ilyen szellemű törvényjavaslatok kerülnek ide, egymagában véve is akadálya annak, hogy az ország közvéleménye helyesen alakuljon ki és a nyugodt munkához szükséges lelki egyensúly biztosíttassék. Én csak egy kérdést hozok fel, amely szívem ügye és ez a magyar mezőgazdaság problémája. Nem kívánok beszélni azokról a kinövésekről, helytelenségekről és sok-sok olyan tendenciózus beállításról, amely a különféle pártállású képviselő urak felszólalásaiban bizonyos fokig kétségtelenül érvényre is jutott. Talán csak felhozom például Benés Zoltán* t. képviselőtársam beszédét, aki vitatkozott MaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ X. îê$. ülése ÎÙil június 23-án, hétfőn. Í5Í tolcsy Mátyás képviselőtársunkkal és azt mondotta, hogy Matolesy Mátyás helytelenül idézett, mert nem 38.000 hold földet vettek el a zsidókéi, illetőleg nem ennyit juttattak magyar kézbe, hanem ezenkívül még 42.000 holdat a zsidók szabad kézből eladtak a magyaroknak. Döbbenetes megállapítás és olyan önvallomás ez, amely számomra 1941-ben szörnyűséges. Hát el lehet képzelni azt, hogy a zsidónak ma még joga van ahhoz, hogy szabadon tárgyaljon azzal a magyarral, akit évtizedeken keresztül kijátszottak, koldusbotra juttattak és kikergettek Amerikába? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő Kiárvereztek a birtokából!) Hát létezik az, hogy a zsidó ma még szabadon tárgyaljon a föld áráról és a szerződés feltételeiről? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezek azok a kérdések, amelyekre rá kell mutatnom. Én ezekkel nem is kívánok tovább foglalkozni, de ezekből látszik, hogy belebotlik a jószándékú, a nagy felkészültségű ember is abba a liberális életszemléletbe, amely lehetővé teszi azt, — és ez a javaslat továbbra is biztosíthatja majd ezt — hogy a zsidók itt szabadon tárgyaljanak arról, hogy holdanként ötszáz vagy ezer pengőért adják-e a földet annak a szegény magyarnak. (Szöllősi Jenő: Igaz! Csanád megyében háromezerért!) Ellenben méltóztassanak megengedni azt, hogy ha én egészen szerényen nem is törekszem arra, — mert megfelelő közgazdasági látóköröm sem lehet — hogy itt egy nagyvonalú programmot adjak, az agrárkérdéssel kapcsolatosan mégis egynéhány szót szóljak. Magyarországon hangoztatjuk éspedig szeretettel, sőt joggal is hangoztatjuk, hogy mi agrárország vagyunk, ha azonban betekintést nyerünk agráréletünkbe, akkor merem állítani, hogy olyan pusztítást sehol sem vitt véghez a liberális gazdasági rendszer, mint éppen a mi mezőgazdasági életünkben és pedig azzal, hogy a szabad gazdálkodást hirdette és ebben a szabad gazdálkodásban a gyakorlat az volt, hogy az erőseb bnek^ szabad volt a gyengébbet teljesen Inyomnia és az ügyesebbnek, a fondorlatosabbnak lehetősége volt arra, hogy a magyarság óríJekei ellen a legsúlyosabban vétsen. Ha én ezt a kérdést, a magyar mezőgazdaság kérdését nézem, azt látom, hogy a falu a liberális gazdasági rendszerben teljesen atomizálódott, nemcsak abban a tekintetben, hogy az egyes gazdaságok egymástól szétválnak és darabolódnak, hanem ugyanazon az üzemen belül is fokozatosan annyira kis töredékparcellákra szakadnak ezek a birtoktestek és ingatlanok, hogy ezeken az okszerű gazdálkodás keresztülvitele teljesen leh tétlen. Ha én már most ezeket látom, akkor azt is látnom kell, hogy az okszerű mezőgazdálkodásnak nálunk Magyarországon hiányoznak az alapfeltételei. • Én az alapfeltéletek között nem a pénzt állítom első helyre. Mindig azt szokták mondani. hogy nincs elég pénzünk, ezért nem tudunk jól gazdálkodni. Én az első helyre szeretném állítani, mint termelési tényezőt a szaktudást és a szaktudás mellé szeretném odaállítani annak az ismeretét, hogy igenis, nekem az én egészséges és okszerű mezőgazdasági termelesemben az állattenyésztésben olyan mértékre kell felmennem, hogy az nekem megfelelő tála jerőpótl.ást és megfelelő igát mindig biztosítani tudjon, azonkívül pedig a haszonvételem tekintetében is jövedelmezzen. Ezeket mi hiába Vprestük a liberális p-azd^sági rendszer keretein belül és így állt elő az a helyzet, hogv Magyarországon már 1895-ben zsaroló gazdal23