Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-198

138 Az országgyűlés képviselőházam T. Ház! Napirendünk szerint következik a 36 tagú országos bizottság hatáskörének további meghosszabbításáról és taglétszámának újabb felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása (írom. 504.) Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mcgay Károly jegyző: Albrecht Dezsői Elnök: Albrecht Dezső képviselő urat illeti a szó. Albrecht Dezső: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az erdélyi párt nevében s megbízásaiból kívánok szólni a tárgyalás alatt lévő törvényjavafiathoz. Pártunk magáévá teszi a javaslatnak mind a felhatalmazásra, mind a bizottság taglétszámának felemelésére vonatkozó részét, mert nem kétséges az, hogy azok a rendkívüli körülmények, amelyek tíz évvel ezelőtt ennek a felhatalmazásnak megadását szükségessé tették, ma még fokozottabb mértékben állanak fenn. Ugyancsak természetesnek tartjuk • a • bizottsági tagok létszámának felemelését is, hogy abban a visszatért területek szakemberei is helyet foglalhassanak. T.. Ház! A vita, 1931-ben. most sem a felhatalmazás szüségessége körül mozog, hiszen az ellenzéki szónokok sem vonták kétségbe, hogy a mai rendkívüli időkben a kormánynak ennek a felhatalmazásnak a megadásiára sziikségevan. A vita nem a felhatalmazás szükségessége, hanem a felhatalmazás megadása körül forog, vagyis afelett, hogy a jelenlegi kormánynak megadható-e ez a felhatalmazás. így a vita, mint minden felhatalmazásnál, kiterjed a kormány működésének bírálatára, alkalmat ad a politikai pártoknak politikai irányvonaluk leszögezésére és megtartásuk kifejtésére. Pártunknak nem célja sémi a Házon belül, sem a Házon kívül a pártpolitikai harcok élesítése és mondanivalói megfogalmazásában nein célja, hogy az egyik, avagy a másik oldalt kövesse. Ügy hisszük, a t. Ház sem annak a megismétlésére kíváncsi, amit az elmúlt nyolc hónap alatt a pártfrazeológiákból meg tudtunk tanulni, hanem azokra a tapasztalatokra t és azoknak a tapasztalatoknak alapján leszűrt tanulságokra, amelyeket igen nehéz küzdelem közepette szereztünk. l Éppen ezért csak futólag térek ki Imrédy Béla igen t. képviselőtársam nagyszabású beszédének ama részére, amelyben Teleki Béla elnökünk bejelentésével foglalkozva, a kormánynak teszi fel, de igazában felénk irányítja a kérdést, hogy kormány támogató magatartásunknak indoka lehet-e az, hogy Erdélyben, a lerongyolt Erdélyben a politizálásnál szükségesebbnek tartjuk az építkezést. A kormány feladata megnyugtatni igen t. képviselőtársamat a felől, hogy származhatik-e egy vidékre kár abból, hogy a képviselője ellenzéki. Én csak azt az egyszerű tételt szögezem le, hogy én még nem láttam embert, aki, ha építeni akart és ha építészre szüksége volt. ne azt keresse, akinek a birtokában a terv, a költségvetés, az anyagi eszközök lehetősége van. hanem azokat, akiknek természetszerű állásuk folytán nem * az építkezés véghezvitele, hanem éppen az építkezés bírálata a feladatuk. (Padányi Gulyás Jenő: Nagyon világos!) • T. Ház! Ez csak egyik indoka, igaz, hogy szent önzésből és a népünk iránt való kötelességszerű önzésből származó indoka a kormánytámogatásunknak. A továbbiakban éppen arra akarok rámutatni, hogy a kisebbségi élet tapasztalata és a

; magyar, sorskérdések vizsgálata hogyan győzte még~pártunkát arról,; hogy k 198. ülése 19J/.1 június 23-án, hétfőn. ezekben a nehéz időkben kötelessége a kormány mellett, a kormányzat szilárdsága érdekében felvonulni. Ne méltóztassanak tehát rossznéven venni, ha fejtegetéseimben elhagyom a tisztán politikai területet és a nemzeti élet néhány alapvető kérdését teszem vizsgálat tárgyává. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. Ház! Most is forr, de még különbül forr a világ bús tengere, mint Berzsenyi idejében. Országok pusztulnak el és támadnak újra, legyőzhetetlennek hitt hatalmak törnek össze, évszázados értékítéletek, társadalmi-gazdasági, sőt szellemi rendszerek alakulnak át. Kétségtelenül új világ születik, s mint mindig úgy most is a vér gőzéből emelkedik ki. A forrongó világ közepén ott áll Magyarország, a magyar nemzet, mélyen átélt történelmi küldetésével és egykori szerepét, régi határait újjátámasztani szándékozó akaratával. Feladata rengeteg; határait védenie és terjesztenie kell, ezért semmiből kellett korszerű honvédséget teremtenie, a kifosztottan visszatért országrészeken be kell rendezkednie és olyan korszerű gazdasági, társadalmi reformokat kell megvalósítania, amelyekkel évtizedek, sőt évszázadok mulasztását kell pótolnia. Egyszerre vár megvalósításra mindaz a feladat, amely az állami, a nemzeti és a népi élet vonalán jelentkezik és amelynek megvalósítását tőlünk a magyar jövő követeli. A kormány és az ellenzék egyaránt egységes abban, hogy az átalakulás kikerülhetetlen és hogy a magyar élet minden vonalán nagyszabású reformokra van szükség. Abban is egységes a Ház, hogy ezeknek a reformoknak egyaránt korszerűeknek és egyaránt magyaroknak kell lenniök. (Ügy van!) Különbség a refbrmok méretét és sorrendjét illetően áll fenn. A kormánynak, — amint Bárdossy László miniszterelnök úr bemutatkozó b iszédébec kifejtette, — a megoldás módjait nézve, tekintettel kell lennie arra, hogy ma háború van Európában, amelynek hatása és ifeszültsége Magyarországot sem kerülheti el. »Amíg tehát a háború tart«, — mondotta a miniszterelnök úr — »erkölcsi és anyagi javainkkal a legnagy >bb gondossággal úgy kell sáfárkodnunk, hogy akármilyen elhamarkodott lépéssel kockázat, avagy veszély ne érhesse az országot, nehogy olyan fordulat következhessek be, amelyben a helyzet követelményeinek csökkentett erőink miatt esetleg nem tudnánk eleget tenni.« Az ellenzék mérsékeltebb része elismeri a nehézségeket, amelyeket a reformok megvalósítása terén a háborús helyzet okoz, de azt tartja, hogy a háborús heiyzet ellenére is több és mélyrehatóbb reformot lehetne és kellene megvalósítani. A legszélsőbb parlamenti ellenzék viszont tagadásba veszi azt, hogy a kormány egyáltalában akarna és hajtana végre reformokat és követeli a nagy; és mélyreható reformok azonnali megvalósítását. T. Ház! Ezekben véltem a parlamenti pártok álláspontját jellemezhetni és erre támaszkodva kívánom pártunk álláspontját 'kifejteni. A felfogásoknak ez az azonossága és megosztottsága jellemzi a magyar életet is. Mindenki érzi és tudja, hogy az átalakulás kikerülhetetlen és azt akarja, hogy a kialakuló új Európában a magyar nemzet késedelem nélkül kezdjen hozzá ama dunavölgyi szerepének továbbfolytatásához, amelyet 400 évvel ezelőtt a török kiütött a kezünkből. Kétségtelen, hogy ennek a szerepnek betöltéséhez nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is erős, osztatlan és egységes magyarság szükséges. A

r kérdés azoübaú az, hogy lehet-e egyszerre "és egyidőheu megva-