Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

134 Az országgyűlés képviselőházának 197. más vonalon képviseli a magyarságot — kü­lönösen ezeknek, de bent a gazdasági élet ve­zetőinek is —szívvel lélekkel fenntartás nélkül a nemzet általános politikájának irányában kell haladnia. (Ügy van! jobbfelől.) Ebből a szempontból is szükség van a vállalati veze­tők megrostálására. Azzal, hogy valaki nem zsidó, nem félzsidó, vagy nem stróman, még ez a követelmény nincs teljesítve. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Van azután egy ipari tőkeprobléma is, amely a zsidókérdéssel nagyon szorosan Össze­függ, mert az egész magyar ipar átállítása, átkeresztényesítése, nemzeti szempontból való helyes beállítása az ipari tőkekérdés megoldá­sát is preszupponálja. Nagyon nagy hiba ná­lunk Magyarországon, hogy a földbirtokkérdés elintézését máig elodáztuk. Az, hogy Német­országban, Franciaországban, Belgiumban nagy keresztény ipari tőkék vannak, részben annak tulajdonítható, hogy ott a földbirtokból a nagy vagyonok, a történelmi nevek kivonu­lása a kellő időiben megtörtént és ezek vagyo­nukkal átmentek az iparba abban a korban, amikor az ipari kapitalizmus kifejlődött és amikor nagy ipari fejlődés volt Európában. ilyen szerencsés konjunktúrára mi nem szá­míthatunk, de meggyőződésem, hogy a háború után a magyar ipar is nagy fejlődési lehető­ségek előtt áll, esak bele kell tagolódni az új európai ipari felépítésbe. Nem autarchikus alapon, de olyan munkaterületet fogunk 'kapni, amely tőkéinknek és a munkáskezeknek sok­kal bővebb foglalkoztatását fogja biztosítani. mint a mai helyzet. (Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Ez a probléma, amely előttünk áll, talál­kozik a földbirtokprobléma megoldásának szük­ségességével, de találkozik a zsidótőkék fel­számolásának pro'blémájával is és ha ebből in­dulok ki, hogy a zsidóság nemzeti államot fog alapítani, akkor a zsidó vagyonok likvidálásá­val kapcsolatban fel fog merülni az úgyneve­zett transzferprobléma, a vagyonnak, illetőleg a vagyon aliquot részének, amelyet a nemzet akarata helytállónak talál, Magyarországból az új zsidó államba való átvitelének kérdése. Ez csak hosszúlejáratú műveletekkel lehetséges. (Gr. Festetics Domonkos: Amit a batyuban be­hozott, azt kiviheti! — As elnök csenget.) Ezt a kérdést nem lehet egyik napról a másikra el­intézni. Egy hosszúlejáratú tőkeproblémának tehát három része találkozik egymással és ez olyan szerencsés találkozás, hogy ennek lehető­ségét meg kell ragadnunk és ebből valóságot kell csinálnunk. Nagyon kényes ez a kérdés, a Ház plénuma előtt nem is beszélnék részletek­ről, de nagyon érdekes volna in camera cari­tatis, akár a. külügyi, akár a 36-os bizottságban, akár más megfelelő bizottságban megbeszélni ennek a nagy magyar ipari átrétegeződésnek, a zsidó vagyonok likvidálásának és a földbir­tokpolitikának összefüggéseit, mert rengeteg kérdést levezethetnénk és megoldhatnánk böl­csen úgy, hogy a helyesen értelmezett magán­tulajdon elve és egyéb nagy érdekek ne forog­janak kockán. Ha elmulasztjuk ezt az alkal­mat, akkor tovább fogunk csetleni és botlani e problémák útvesztőjében. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Három éve mondjuk már!) •,'/:'.,. Mindezeket a nagy kérdéseket azért vetet­tem itt fel, mert nem látom semmi jelét an­nak, mintha ezeknek a kérdéseknek akár gon­dolati előkészítése folynék. Akartak szerveket csinálni, gazdasági tanácsot alkotni a kérdések ülése ißti június 20-án, pénteken. megtárgyalására. Beteg dolog volt. Hiába ulunk össze a liberális kapitalizmus' képvise­lőivel: egymás mellett elbeszélünk, és kon­struktív határozat nem fog kijönni. Csak azo­nos elvi alapokon álló emberek tárgyalhatnak eredményesen gazdasági kérdéseket. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Az igen t. kormány maga is vallja, hogy az irányított gazdálkodásnak híve. Az irányí­tott gazdálkodáshoz mindenekelőtt — nem a logikai sorrendet tartom be, hanem szónoki szempontból vettem ezt előbbre — szervezett­ség kell. kellenek hozzá az akaratátvitel esz­közei. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A bürokrácia ezt nem tudja ellátni, mert az irá­nyítás sokrétű feladatait vállalni képes bürokrácia oly nagy volna, hogy nem tudnák megfizetni. Be különben is, a bürokrata sablo­nizál, jogszabályokat értelmez, azoknak kere­teit tölti ki és nem tud egyéni életet alakítani. Ehhez egészen másirányú szervezés kell. De nem láthatják el a munkát az érdekképvise­letek sem, mert azok parciális, részérdekekéi képviselnek és ezeken belül is az egyes vál­lalatok pozícióharca folyik. Akik ismerik belső életüket, jól tudják ezt. (Ügy van! a szélső­baloldalon.) Mi kell tehát? Tegnap elhangzott itt az a kijelentés, — azt hiszem, Horváth Zoltán kép­viselő lír mondotta — hogy nem kell nekünk gazdasági téren semdiktatúra. Tökéletes félre­értés ! Nem diktatúráról, hanem gazdasági ön­kormányzatról van szó! Ennek kereteit kell megteremteni és a hivatásrendi szervezés éppen azt célozza. Az alkotmányosságról ren­geteget szoktunk beszélni. Az önkormányzat az alkotmányosságnak a lényege, tudniillik, hogy a nemzet maga intézi ügyeit. A mai liberális parlamentáris, alkotmány formái nem alkalmasak a modern élet problémáinak önkor­mányzati alapon való megoldására. Ez gaz­dasági és szociális kor, ide gazdasági és szo­ciális önkormányzat kell, elsősorban egy gaz­dasági önkormányzat alapjainak a megterem­tése. Ez csakis a hivatásrendek, a szakmák szerint való korporativ felépítés lehet; ez az egyetlen, alternatívája az osztályharcos szem­benállásnak. Ezzel szemben mi történt 1 Nem történt ess irányban néhány bejelentésen kívül semmi. Tudom, az iparügyi minisztériumban vannak javaslatok, de addig nem él egy probléma, addig nem kerül a közérdeklődés homlok­terébe, amíg a kormány kezdeményezés for­májában elő nem lép vele: akár benyújtja a javaslatot, akár szaktestületek elé viszi letá_r­gyalásra a dolgot. Semmi ilyen lépés eddig még nem történt. E helyett mit látunk? Az érdekképviseleteket felruházzák az irányított gazdálkodásban bizonyos közfunkciókkal — ezt a nyersanyagbizottságok, a készáruelosz­tás stb. példája mutatja — majdnem azt mond­hatnám tehát, hogy a kecskére bízzuk a ká­posztát. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: így van!) Ezzel szemben nemcsak, hogy megtűrik, tolerálják, hanem jószemmel nézik a munkás­ságnak osztályharcos alapon való megszerve­zését. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szociál­demokrata szakszervezetek és a szociál­demokrácia mint politikai képlet is redivivus; újból erősebben dolgozik. (Ügy van! a szélső­baloldalon.) Ezzel szemben természetesen dol­goznak egyéb nemzeti alapon álló munkás­érdekképviseletek is: a Hivatásrend, a Nem­zeti Munkaközpont, stb. Tehát a munkásságot politikailag szétszakítjuk m még jobban

Next

/
Oldalképek
Tartalom