Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

134 Az országgyűlés képviselőházának 197. más vonalon képviseli a magyarságot — különösen ezeknek, de bent a gazdasági élet vezetőinek is —szívvel lélekkel fenntartás nélkül a nemzet általános politikájának irányában kell haladnia. (Ügy van! jobbfelől.) Ebből a szempontból is szükség van a vállalati vezetők megrostálására. Azzal, hogy valaki nem zsidó, nem félzsidó, vagy nem stróman, még ez a követelmény nincs teljesítve. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Van azután egy ipari tőkeprobléma is, amely a zsidókérdéssel nagyon szorosan Összefügg, mert az egész magyar ipar átállítása, átkeresztényesítése, nemzeti szempontból való helyes beállítása az ipari tőkekérdés megoldását is preszupponálja. Nagyon nagy hiba nálunk Magyarországon, hogy a földbirtokkérdés elintézését máig elodáztuk. Az, hogy Németországban, Franciaországban, Belgiumban nagy keresztény ipari tőkék vannak, részben annak tulajdonítható, hogy ott a földbirtokból a nagy vagyonok, a történelmi nevek kivonulása a kellő időiben megtörtént és ezek vagyonukkal átmentek az iparba abban a korban, amikor az ipari kapitalizmus kifejlődött és amikor nagy ipari fejlődés volt Európában. ilyen szerencsés konjunktúrára mi nem számíthatunk, de meggyőződésem, hogy a háború után a magyar ipar is nagy fejlődési lehetőségek előtt áll, esak bele kell tagolódni az új európai ipari felépítésbe. Nem autarchikus alapon, de olyan munkaterületet fogunk 'kapni, amely tőkéinknek és a munkáskezeknek sokkal bővebb foglalkoztatását fogja biztosítani. mint a mai helyzet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a probléma, amely előttünk áll, találkozik a földbirtokprobléma megoldásának szükségességével, de találkozik a zsidótőkék felszámolásának pro'blémájával is és ha ebből indulok ki, hogy a zsidóság nemzeti államot fog alapítani, akkor a zsidó vagyonok likvidálásával kapcsolatban fel fog merülni az úgynevezett transzferprobléma, a vagyonnak, illetőleg a vagyon aliquot részének, amelyet a nemzet akarata helytállónak talál, Magyarországból az új zsidó államba való átvitelének kérdése. Ez csak hosszúlejáratú műveletekkel lehetséges. (Gr. Festetics Domonkos: Amit a batyuban behozott, azt kiviheti! — As elnök csenget.) Ezt a kérdést nem lehet egyik napról a másikra elintézni. Egy hosszúlejáratú tőkeproblémának tehát három része találkozik egymással és ez olyan szerencsés találkozás, hogy ennek lehetőségét meg kell ragadnunk és ebből valóságot kell csinálnunk. Nagyon kényes ez a kérdés, a Ház plénuma előtt nem is beszélnék részletekről, de nagyon érdekes volna in camera caritatis, akár a. külügyi, akár a 36-os bizottságban, akár más megfelelő bizottságban megbeszélni ennek a nagy magyar ipari átrétegeződésnek, a zsidó vagyonok likvidálásának és a földbirtokpolitikának összefüggéseit, mert rengeteg kérdést levezethetnénk és megoldhatnánk bölcsen úgy, hogy a helyesen értelmezett magántulajdon elve és egyéb nagy érdekek ne forogjanak kockán. Ha elmulasztjuk ezt az alkalmat, akkor tovább fogunk csetleni és botlani e problémák útvesztőjében. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Három éve mondjuk már!) •,'/:'.,. Mindezeket a nagy kérdéseket azért vetettem itt fel, mert nem látom semmi jelét annak, mintha ezeknek a kérdéseknek akár gondolati előkészítése folynék. Akartak szerveket csinálni, gazdasági tanácsot alkotni a kérdések ülése ißti június 20-án, pénteken. megtárgyalására. Beteg dolog volt. Hiába ulunk össze a liberális kapitalizmus' képviselőivel: egymás mellett elbeszélünk, és konstruktív határozat nem fog kijönni. Csak azonos elvi alapokon álló emberek tárgyalhatnak eredményesen gazdasági kérdéseket. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Az igen t. kormány maga is vallja, hogy az irányított gazdálkodásnak híve. Az irányított gazdálkodáshoz mindenekelőtt — nem a logikai sorrendet tartom be, hanem szónoki szempontból vettem ezt előbbre — szervezettség kell. kellenek hozzá az akaratátvitel eszközei. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A bürokrácia ezt nem tudja ellátni, mert az irányítás sokrétű feladatait vállalni képes bürokrácia oly nagy volna, hogy nem tudnák megfizetni. Be különben is, a bürokrata sablonizál, jogszabályokat értelmez, azoknak kereteit tölti ki és nem tud egyéni életet alakítani. Ehhez egészen másirányú szervezés kell. De nem láthatják el a munkát az érdekképviseletek sem, mert azok parciális, részérdekekéi képviselnek és ezeken belül is az egyes vállalatok pozícióharca folyik. Akik ismerik belső életüket, jól tudják ezt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi kell tehát? Tegnap elhangzott itt az a kijelentés, — azt hiszem, Horváth Zoltán képviselő lír mondotta — hogy nem kell nekünk gazdasági téren semdiktatúra. Tökéletes félreértés ! Nem diktatúráról, hanem gazdasági önkormányzatról van szó! Ennek kereteit kell megteremteni és a hivatásrendi szervezés éppen azt célozza. Az alkotmányosságról rengeteget szoktunk beszélni. Az önkormányzat az alkotmányosságnak a lényege, tudniillik, hogy a nemzet maga intézi ügyeit. A mai liberális parlamentáris, alkotmány formái nem alkalmasak a modern élet problémáinak önkormányzati alapon való megoldására. Ez gazdasági és szociális kor, ide gazdasági és szociális önkormányzat kell, elsősorban egy gazdasági önkormányzat alapjainak a megteremtése. Ez csakis a hivatásrendek, a szakmák szerint való korporativ felépítés lehet; ez az egyetlen, alternatívája az osztályharcos szembenállásnak. Ezzel szemben mi történt 1 Nem történt ess irányban néhány bejelentésen kívül semmi. Tudom, az iparügyi minisztériumban vannak javaslatok, de addig nem él egy probléma, addig nem kerül a közérdeklődés homlokterébe, amíg a kormány kezdeményezés formájában elő nem lép vele: akár benyújtja a javaslatot, akár szaktestületek elé viszi letá_rgyalásra a dolgot. Semmi ilyen lépés eddig még nem történt. E helyett mit látunk? Az érdekképviseleteket felruházzák az irányított gazdálkodásban bizonyos közfunkciókkal — ezt a nyersanyagbizottságok, a készáruelosztás stb. példája mutatja — majdnem azt mondhatnám tehát, hogy a kecskére bízzuk a káposztát. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: így van!) Ezzel szemben nemcsak, hogy megtűrik, tolerálják, hanem jószemmel nézik a munkásságnak osztályharcos alapon való megszervezését. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szociáldemokrata szakszervezetek és a szociáldemokrácia mint politikai képlet is redivivus; újból erősebben dolgozik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben természetesen dolgoznak egyéb nemzeti alapon álló munkásérdekképviseletek is: a Hivatásrend, a Nemzeti Munkaközpont, stb. Tehát a munkásságot politikailag szétszakítjuk m még jobban