Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

Àz országgyűlés képviselő házának 197. ülése Í9Ü\ június èo-àn, pénteken. Ï3ô szembeállítjuk az egymásra licitálás következtében a munkaadóréteggel, mint ahogyan eddig szembenállott vele. Ez nem a nemzeti gazdasági szolidaritás előmozdítása. (Úgy van! a szélsőbaloldalon), hanem tökéletesen téves elképzelés, amelynek irányában a kormány most halad (Ügy van! Úgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) kis politikai érdekek megóvása végett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De továbbmegyek. A helyett, hogy lefaragnék a túlzottan magas fizetéseket, amelyeket kockázat nélküli, jövedelmek formájában a magyar közerkölcsiséget még mindig súlyosan fenyegetik, ahelyett, hogy a családi bér szisztémáját kiterjesztenők és ezáltal az igazi közösségi élet alapjait megerősítenők, esetiünk-botiunk, nem kielégítő és elkésett lineáris béremelésekkel, lígyhogy egész bér- és árfrontunk most már mozgásba kezd jönni. Ma olvassuk a vízdíj emelését, nemrég volt a villanyárak emelése és nem tudom, hogy a 36-os bizottság mikor fog összeülni megint a tisztviselői illetmények emelése céljából. A helyett, hogy kialakítottunk volna egy árfrontot, s alakítottunk volna egy megfelelő szervezetet, amely ennek betartását biztosította volna, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) belekerültünk egy olyan folyamatba, amely — mint már mondottam — az árindexen alapuló vezetői szerződésekben kezdi már beteg-es kinövéseit is mutatni. (Boér Ágoston: Ezt megcsinálhatjuk!) 1939-ben nagy vészcsengő hangjait hallhattuk, amikor kitört a német-lengyel háború. Szeretném tudni, miért nem szerveztük meg már akkor a közellátást? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miért kellett addig várnunk, amíg a bajok kiütköznek a megszervezésben? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez Laky miniszter úrnak komoly mentsége. Én távolról sem akarom kisebbíteni az ő negatív érdemeit, (Derültség és taps a szélsőbaloldalon) de ezt meg kell állapítanom. (Ilovszky János: Nem egészen negatív! Sok mindent megcsinált!) Mit kellett volna csinálni? Először egy szerves és Összefüggő árpolitikát kellett volna kialakítani. Az Omge.-nek tökéletesen igaza volt a tegnap elhangzott referátumban. Kellene foglalkoznunk azzal, hogy a gazdasági élet rendjét, az árfrontot minden más eszközzel is fenntartsuk és megerősítsük. Kell tehát gondolkoznunk az ipari nyereségek lefaragásán, illetőleg igénybevételén, akár hadinyereségadóval, akár egy olyanfajta intézkedéssel, mint amilyet a német közgazdaságban újabban gyakorlatba vettek, amikor az úgynevezett Preis-Stop-szisztémáról átmentek a Gewinn-Stop-szisztémára, amely szerint az egyes vállalatok kötelezve vannak nyereségükről teljesen őszinte beszámolót adni és a többletet közcélokra fordítani. (Maróthy Károly: Tőzsdei nyereség!) Figyelmet kellene fordítanunk nekünk is a tőzsdére. Az értéktőzsdén most olyan játék kezd kifejlődni, amely szintén nem járul hozzá az árfront fenntartásához fííződő érdekek megóvásához. Itt van azután az áruhalmozási tilalom kérdése is. Van egy régi, azt hiszem, 1920-as törvényünk, amely generális tilalmat állapít meg az áruhalmozásra. Ha jól tudom, 1938-ban elővettük egy zsírkérdésben ezt a törvényt, s ennek alapján el is jártunk. Ezt kellene csinálnunk most is, a helyett, hogy hozunk parciális áruhalmozási rendszabályokat, amelyek jóformán desuetudó-ba helyezik a régi generális szabályokat. Az árellenőrzés szisztémáját nem építettük ki a kiskereskedelemre, de ezt másképp nem is lehet, csak megint a gazdasági önkormányzat révén megcsinálni. Bevezettük a vásárlási könyvek rendszerét, ami a tipikus tüneti kezelés módj a, et helyett, hogy gyökerében fogtuk volna nieg a kérdést. Ha kevés a nyersanyag, például a textiliákban, akkor nem azt csinálom, hogy mindenki vásárolhat annyit, amennyit a kereskedő tetszése és összekötetése számára megszab •— amikor nem is vettük fel a kereskedői készleteket, tehát a protekciós anynyit kap beírás nélkül, amennyit akar — hanem e helyett azt kellett volna csinálnunk, hogy a termelésnél fogjuk meg a dolgot. Tessék azokat a nyersanyagkészleteket, amelyek vannak, akár bőrben, akár textilben, lefoglalni és standard-cikkeket nagy mennyiségekben- egy-két minőségben olcsón előállítani, olyan minőségben, hogy a széles néprétegek igényeit kielégítse, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélbaloldalon.); ebből egyetlen gazdag ember sem fog árut halmozni, mert nem felel meg az ő egyéni igényeinek, A standardizálást, a racionalizálást megfelelő jutalmakkal kellene előmozdítani, hogy a vállalatoknak továbbra is legyen ösztönzésük arra, hogy a szükséges befektetéseket eszközöljék, ezáltal standard árukat tudjanak produkálni és racionalizálják üzemüket* A pótanyag-, a műanyaggazdálkodás kérdését is még sokkal nagyobb mértékben fel kellene veni a programba. Itt vannak azután a szállítási anomáliák. Eladási körzeteket kellene megállapítani. Tegnap hallottuk, hogy Sopron számára Szamosújvárról szerzik be a sertést, Győrben pedig Marosvásárhely, vagy nem tudom milyen város számára hizlalják a sertéseket; és a sertések utaznak az országon keresztül és amikor valahol Szolnok körül találkoznak, integetnek egymásnak. (Derültség a baloldalon.) T. Ház! Rengeteg következetlenséggel, a szervezetlenség tüneteinek légiójával találkozunk. Ezeket a nehézségeket máskép, mint egy komoly, átgondolt termelési és elosztási terv birtokában levezetni nem lehet. Ennek nyomát azonban nem látjuk. Nem látom tehát a nagyvonalúságot, az irányt, látok ellenben sok, talán jószándékú, de elhibázott részíletintézkedést. és látom azt, hogy a bizalom meginog a széles néprétegekben ezzel a gazdasági vezetéssel szemben. A gazdasági vezetést nem lehet másképpen effektive tenni, mint úgy, hogy az egész lakosság, az egész nép szívesen beáll a vonalba és támogatja a kormányt. He ha állandóan hibás intézkedéseket kénytelen látni és ezekkel szemben a maga bőrét úgy, ahogy védeni, akkor ebből csak fegyelmetlenség és anarchia származhatik. Baj az is, hogy magában a legfelsőbb vezetésben sincs meg az egység, a négy gazdasági miniszter úr összhangja sincs biztosítva intézményesen és nincs biztosítva a hitelszervezetnek velük való teljes kooperációja sem. Itt tehát intézményes hibák is vannak a politikai, és mondjuk, végrehajtási hibákon kívül. Látunk azonfelül rengeteg kicsinyességet is. Egyes kérdésekjet reklamírozni akarnak, amikor például a sziíó-kérdést és a trágyatelepek kérdését mint nagy vívmányt állítják be, holott bocsánatot kérek, igaz, hogy nagyon nagy szükség van bombázó repülőgépekre és országos érdek, hogy minél több bombázó repülőgépünk legyen, de néhány bombázó repülőgép ellenértékéért országos viszonylatban el lehetne intézni az ilyen kérdéseket, 20*