Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-197
130 Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1941 június 20-án, pénteken. hozta. Ismételten leszögezem és nagyon kérem a miniszterelnök urat erről a helyről is, szakítson azzal a téves koncepcióval, amelyre Matolesy képviselőtársam is utalt, hogy nem az állás, hanem a cselekedet összeférhettem A cse lékedet is lehet összeférhettél! és az állás is lehet összeférhettem (Matolcsy Mátyás: Feltétlenül!) Ami ellen mi küzdünk, megmondom őszintén. Mi az Aladárizmus ellen küzdünk, a közgazdasági szinekúrák ellen küzdünk és különösen az utóbbiak ellen. (Felkiáltások jobb felől: Mi is! — Zaj. — Rajniss Ferenc: Miért nem csinálták meg? Letenni a Ház asztalára az ig-azgatósági tagok neveit! — Folytonos zaj.) Elnök: Semmi ok nincs arra, hogy a képviselő urak ilyen izgalommal kísérjék ezeket a megjegyzéseket. Ügy látom, hogy egy véleményen vannak. (Derültség. — Taps a. jobb oldalon és a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Éljen az elnök! — Élénk, éljenzés és tavs. — Maróthy Károly: Mit tudunk mi? — Derültség.) vitéz Imrédy Béla: Én bizonyára a miniszterelnök úr talán nem egészen precíz fogalmazásának tudhatom be, hogy a miniszterelnök úrnak azon bejelentése után, tudniillik, hogy az összeférhetleiiség kérdését meg kell oldani, — amiben teljesen egyetértünk — előfordult még, — neveket írem mondok •— hogy a kormányhoz közelálló képviselő urak neveit olvastam, mint vállalatok új igazgatósági tagjait. (Gr. Festetics Domonkos: Kik azok?) Elnök: Csendet kérek, . Festetics képviselő úr! vitéz Imrédy Béla: Ezért szeretném ezt a dolgot tisztázni és_ talán még egyszer leszegezem, hogy egy jólnevelt igazgatósági tagnak a gesztiójában semmiféle összeférhetlen cselekedetet látni nem lehet, mert havonként, kéthavonként végigszivarozni egy igazgatósági ülést, aláírni a mérleget, felvenni a tantiémet és megenni a közgyűlési vacsorát: ezekben a cselekményekben semmiféle összeférhetlenség nincs és mégis maga az állás összeférhetlen, mert azáltal, hogy a nevét adja oda, a közgazdasági szinekúrák kihasználásával azt a közbizalmat ingatja meg, amely fent kellene, hogy álljon a törvényhozás és annak minden tagja irányában. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) < Ezzel kapcsolatban legyen szabad még egy másik ilyen általános kormányzati politikai, mondhatnám, inkább politikai erkölcsi problémát megemlítenem. Nagy érdeklődéssel hallgattam végig a múltkor Teleki Béla grófnak, az Erdélyi Párt elnökének nyilatkozatát, de annak volt egy passzusa, amelyre, őszintén szólva, kénytelen vagyok reflektálni s kénytelen vagyok szóvá tenni ezt a passzust, mert nem szeretnem, ha e tekintetben félreértés lenne akár Erdélyben, akár a csonkaországban, akár egyéb visszatért területrészeken. Azt mondotta az igen t. képviselőtársam, hogy ők támogatják a kormányt azért, mert (ol vassá): »Erdély, mai helyzete is arra kötelez. hogy a legszorosabb bensőséges kapcsolatot magyarázható az, hogy a székelység még any nyi támogatásban sem részesült, mint a kormányhoz hü vegyeslakosságú területek. Er_ dély felemelését és a erdélyi magyarság új honfoglalását és a történelmi jóvátételt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha nem politikai pártharcokkal foglalkozunk, hanem építkezünk. Építkezni pedig a kormány segítségével leheU (Derültség a szélsőbaloldalon. -* Maróthy Karoly: Utilitarizmus ! — Zaj.) * 4-1 , Haz! „ Na êTon szeretném, ha megnyugtatást kapnék a kormány részéről ebben a 'tekintetben, mert az alkotmányosság lényegével ellenkeznék az, ha egy területrész azért, mert ellenzéki képviselőt küldött be a parlamentbe, mostoha elbánásban részesülne az országos vagy helyi jellegű problémák megoldásában. fEgy hang a szélsőbaloldalon: Gyalázatos kortesfogás!) Ez azt jelentené, hogy életveszéllyel vagy legalább is súlyos anyagi kárral járna a politikai meggyőződés megvallása. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Azt is jelenti velünk szemben! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Rassay Károly: Most ébrednek fel? — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Ha itt tisztult közszellemet akarunk teremteni, akkor megnyugtatást kell kapnunk abban a tekintetben, hogy a magyar népnek minden gyermeke és a magyar tájnak minden vidéke egyformán kedves a kormánynak, tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai meggyőződést vall. Ez a parlamentarizmus alaptétele, mert különben a rendszer önmagának mond ellent, önmagát hamisítja meg s akkor egy álparlamen tar izmusban élünk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: így is van! ,— Maróthy Károly: Szegény Apponyi Jászberényben 30 évig abban élt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Imrédy Béla: T. Ház! De továbbmegyek. Ezek között a most benyújtott javaslatok között, amelyeket még nem tárgyaltunk, de tárgyalás alatt fognak állni, sok az a bizonyos büntető jellegű javaslat. (Halljuk! Midijük!) Őszintén szólva egy kicsit sokallom ennek a sok büntető jellegű javaslatnak a tárgyalását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezeknek a javaslatoknak és különösen a nemrég benyújtott, de még nem tárgyalt büntetőjogi javaslatnak némely intézkedése nagyon könnyen a visszájára fordulhat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy nem tesz jó benyomást sem az országban, sem az országon kívül, ha szükség nélkül, ok nélkül minduntalan ilyen represszív, ilyen megtorló jellegű intézkedéseket tárgyalunk, mert ezzel a magyar lakosság magatartását sokkal kedvezőtlenebb színben tüntetjük fel, mint amilyen. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A többi javaslatról meg kell jegyeznem, hogy nagyon helyes, ha a magyar fajnak biológiai állományát meg akarjuk védeni, betegségekkel, nem kívánatos idegen faji beütésekkel, keveredésekkel szemben, nagyon he lyes az, hogy az ügyvédi kamarában rendet teremtünk, helyes az, ha nagyjaink és szentjeink nevét megvédjük és nem engedjük azt, hogy zsidó, vagy nemzsidó szikyjzgyárosok és tág lelkiismeretű kozmetikusok visszaéljenek ezekkel a nevekkel, de mindez csak defenzív munka, ez még nem építő munka, hanem csak szükséges és néha nem is szükséges védekezés. Nem látom benne az új élet kibontakozását, az új élet megteremtését. Azzal, hogy a kulcspozíciókat megtisztítjuk oda nem való elemektől, még nincs megoldva, a zsidókérdés. Mostanában egy szörnyű szó van elterjedve a közéletben és a sajtóban- is, és ez az »előkelőségek* szó. Például amikor a miniszterelnök úr visszatért RómáJból, az ő fogadásáról szóló közleményben négyszer fordult elő ez a szó. »Az egybegyűlt előkelőségek nagy tapssal
